Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-507

607. országos ülés 1895. november 18-án, hétfőn. létén, mert nagy földrétegeket kell megbontania, hanem alulról fúrógépek felhasználásával, s így még jobb czementet, kap és dolgozhatik legalább 80 évig. Meggyőződtem arról is, hogy magán ezen a területen — eltekintve azon épületektől, a melyek az általuk másoktól vásárolt területen vannak — több mint 300.000 forint értékű épület van, a mely a szerződés lejárta után mind a zárda tulajdonába esik vissza. Báró Bánffy Dezső miniszterelnök: Ez nem áll! DrakuliCS Pál: Ki mondotta azt? Báró Bánffy Dezső miniszterelnök: Én mondottam! DrakuliCS Pál: A t. képviselő úr . . . (Egy hang baloldalon: A miniszterelnök mondta!) Vagy úgy, a miniszterelnök úr? . . . (Nagy derültség a bal- és szélső baloldalon.) Hisz ő nem tud a szerződéshez, csak egyszerűen letagadja a tényeket. (Derültség a bah és szélső baloldalon.) Mielőtt a miniszterelnök úr ilyeneket komolyan állítani merne, azt tanácsolom neki, hogy midőn egy ilyen nagyfontosságú ügy jóváhagyásáról van szó, akkor előbb saját megbízható szakértői által tájékoztassa magát arról, hogy áll-e ez vagy sem és akkor rájött volna, hogy igenis áll és nem koczkáztatta volna előbbi állítását. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ismételten állítom, hogy ezen a területen, a mely eladatott és nem azon a területen, a melyet a ezég mástól vett, eltekintve az elmozdítható gyári berendezéstől, maguknak az épületeknek az értéke, tehát »was niet- und nagelfest ist« — ezt a kifejezést használom, mert az Erdélyben még érvényben levő osztrák magánjoggal talán jobban tisztában van, mint erdélyi ember, a t. miniszterelnök úr (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) — több, mint 300.000 forint. Tovább megyek és hivatalos adatokra, az eszéki kereskedelmi és iparkamara jelentésére hivatkozom. E szerint a Csík-féle czementgyár, már tudniillik a volt Csik-féle, mert most ez is az Ornsteiné, 250.000 métermázsa forgalmat csinált évenkint, az Ornstein-féle 800.000-et, tehát hivatalos adatok szerint több, mint háromszor annyit. Amaz régibb gyár, hosszabb idő óta dolgozik s annak területe 9 hold, ennek felerószéért mégis 95.000 irtot fizetett, ez év tavaszán az Ürnstein czég, ezzel szemben tehát arról, hogy a zárdatertíletek csak 100,000 frtot érnek, egyáltalában beszélni sem lehet. Nem akarom a miniszterelnök urat azzal vádolni, hogy nem jóhiszeműleg járt el, megengedem, hogy félre lett vezetve, de egygyel igenis vádolom és ez az, hogy midőn egy ily nagy üzlet rendkívüli okokból és az illetékes KÉPV. NAPLÓ 1892—97. XXVn. KÖTET. hatóságok megkerülése melletti jóváhagyásába akarja a koronát belevonni, győződjék meg előbb az ügyek állásáról. (Helyeslés a baloldalon.) Ebben az esetben pedig épen azért kellett volna jobban meggyőződnie, mert a kongresszusi választmány kétszer is, a miniszterelnök úr felhívására, kijelentette, hogy nem mehet bele az eladásba és nem is ment bele abba, sőt azt a véleményt sem adta, hogy anyagi szempontból nincs kifogás, nem adta, mert e tekintetben egyszerűen nem nyilatkozott. Lehet, hogy annak is van háttere, de azt nem akarom kutatni; szóval a kérdés anyagi oldaláról nem nyilatkozott, de mindig visszaterjesztette a miniszterelnök úrnak azzal, hogy ő ebben a tekintetben nem kompetens. Hogyha az előbbeni négy esetben elvállalta az anyagi felelősséget, miért nem vállalta el ez esetben? Már ez magában véve kellett, hogy a miniszterelnök úrnak gondolkozásra okot adjon. (Igaz ! Úgy van! a baloldalon.) Hát, t. ház, ezekkel szemben eléggé illusztráltam, úgy gondolom, azt a törvény tiszteletet, azt az atyai gondoskodást, melylyel a miniszterelnök úr a mi autonómiánkkal szemben viseltetik. És épen ezért meg lévén győződve arról, hogy hamarjában nem számíthatunk e tekintetben jobb akaratra, hogy hamarjában Udvösebb intézkedéseket nem várhatunk, legalább addig nem a míg br. Bánffy Dezső a miniszterelnök, én a költségvetést, miként már kijelentettem volt, most ismételve kijelentem, nem fogadom el általánosságban a részletes tárgyalás alapjául. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Molnár Antal jegyző: Láng Lajos! (Halljuk Halljuk!) Láng Antal: T. ház! Parlamentáris szokás először is az előző szónok beszédére reflektálni s így azt hiszem, nem veszi rossz néven tőlem a t. ház, ha az előttem szólott képviselő úrnak a pénzügyekre vonatkozólag tett nyilatkozataival legalább pár szóval foglalkozom; azokra, a miket az általános politikáról mondott, lesz alkalmam visszatérni későbben, beszédem további folyamában. (Halljuk! Halljuk !) A mit a t. képviselő úr a pénzügyekre vonatkozólag felhozott, abban csak két dolog van, a mire nézve megjegyzést akarok tenni. (Halljuk! Halljuk!) Az első az, hogy 'a képviselő úr a regáléról szólva, úgy állította azt oda, hogy az oly terheket rótt az ország lakosságára, a minőket egy abszolutizmus sohasem tudott volna Magyarország lakosságára róni. Ebben teljesen igaza van a kéj>viselő úrnak. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) De hiszen, bocsánatot kérek, épen abban van az alkotmányosság ereje és az abszolutizmus tarhatatlansága. (Zaj a bal- és szélső báloldalon.) 2