Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-507

507. országos ülés 1895. november 18-An, hétfőn. 1 hogy ő fog válaszolni, hogy a választ visszatértemig legyen szíves elhalasztani, erre ő szíves volt értesíteni arról, hogy nem ő, hanem a miniszterelnök úr fog válaszolni. En már május első napjaiban, mert itt az áll, hogy a miniszterelnök úr május havában kivánt válaszolni, itt voltam a házban, minden ülésben jelen voltam ; két nappal az ülésszak befejezése előtt felkerestem a miniszterelnök urat, és megkérdeztem, vájjon fog-e most válaszolni, vagy csak a szíínetek után. B. Bánffy Dezső miniszterelnök: Azt mondtam, hogy a szíínetek után fogok válaszolni. DraknliCS Pál: Akkor tehát azt mondotta, hogy majd fog válaszolni; így tehát az, hogy májusban is válaszolni akart volna, egyszerűen nem áll. Hogy miért hozta fel ezeket a miniszterelnök úr, azt nem tudom. Talán diszkreditálni akart választóim előtt, hogy nem szoktam részt venni az üléseken? Legyen meggyőződve, hogyha magam nem diszkreditálom magamat választóim előtt, csak egy ember diszkreditálhat, s ez gróf Apponyi Albert, de semmiképen b. Bánffy Dezső. (Derültség balfelöl.) S most térjünk át a tárgyra. A kongresszus összehívása tárgyában tett interpellácziómra a miniszterelnök úr azt felelte, hogy a kongreszszus igenis minden 3 évben összehívandó, ülései évenkint tartatnak, de a jelen esetben azért nem lehetett összehívni, mert a községek, melyeknek a kongresszusra küldött képviselőit fizetniök kellene, de a kiknek a megállapított napi díjakat és úti költségeket az egyházalapból szokták kiutalványozni, ezen előlegeket nem fizették vissza az alapoknak s így 97.108 írttal hátralékban vannak; előbb ezeket kell megtéríteni 8 csak azután fogja megengedni a kongresszus összehívását. Mielőtt erre válaszolnék, itt egy adat-eltérést kell megemlítenem, mely nem nagyon fontos ugyan, de mégis jellemzi a miniszterelnök úrnak jól érte síi ltségét. 0 ugyanis azt mondja, hogy e hátralékok most októberben 97.108 frtot tesznek ki. Igaz, hogy 94 január elsején ennyire rúgtak, de már 95 január elsején csak 90.000 frtot tettek ki. (Felkiáltások jobbfelől: Nem nagy különbség!) Megengedem, de ha valaki 1895. évi októberben válaszol, legalább az az évi január elején levő állapotot kell feltüntetnie. Ezenfelül az új költségekre is befolyt folyó évi Julius elsejéig 8501 frt. Igaz, hogy egy cziklus rendes körülmények között 24.000 frtba kerfíí, tehát ez összegből a költség nem fedezhető. De az az álláspont, melyet a miniszterelnök úr s vele egyetértve a közoktatásügyi miniszter úr e kérdésben elfoglalt, egyáltalán meg nem állhat. E körülmény a kongresszus összehívásának akadályul nem szolgálhat. Mert szerintem a kongresszus, mint a görög keleti szerb egyház legmagasabb orgánuma, jogosítva volna azt is kimondani, hogy a költségek az egyházi alapokból fedeztessenek. De ha ez nem is áll, ha ezt a kormány legfelsőbb felügyeleti jogánál fogva nem akarná megengedni, mert ez alapok más rendeltetését látja, bár vannak oly alapjaink is, melyeknek nincs külön rendeltetésük, melyek tehát erre is volnának fordíthatók: még akkor sincs jogosítva a kormány megtagadni a kongresszus összehívását, csak azt van joga eltiltani, hogy a kongresszus költségei ne előlegeztessenek az egyházi alapokból. Küldje minden község a képviselőit saját költségen, vagy egyáltalán vállaljanak a kongresszusi képviselők díjtalanul mandátumokat, s így szintén összeülhet a kongresszus. Azt eltilthatja, hogy ezen alapokból ne előlegeztessenek a költségek, de hogy a kongresszust egyáltalában össze nem hívja, az az autonómia legflagránsabb megsértése. (Igaz! Ügy van! halfelől.) De különben is ép a beocsini zárda tulajdon eladásánál elkövetett eljárással szemben csakugyan nagyon furcsa e borzasztó takarékossági ösztön, mert a mikor a görög keleti szerb egyházi nemzeti alapok — ez a törvényes kifejezés — az 1860-as evekben alig tettek ki 12 milliót, s ma már 20 millióra növekedtek; úgy ezeket nincs mit félteni, mert kitelik belőlük a költség és én feleslegesnek tartom, hogy holt tőkét gyűjtsünk, melynek senkisem veszi hasznát. Arra nézve, hogy a felterjesztett szabályrendeletek jóvá nem hagyattak, a miniszterelnök iir csak a legújabban felterjesztett négy szabályrendeletre reflektált Xem kívánom felelősségre vonni a többi szabályrendeletekért s én is csak erre a négyre reflektálok, bár a folytonosság következtében, mert hisz a t. miniszterelnök úr ugyanazon többség támogatásával foglalta el a miniszterelnöki széket, a többiekért is felelősségre lehetne vonni. De nem teszem A t miniszterelnök úr maga is előadta, hogy bár a többi szabályrendelet is fontos, csak kettőt hagy jóvá, a többit nem. Azonban a görögkeleti szerb plébánia, a plébániai és zárdai papság, a plébániák és a pátriárka javadalmazásáról és a görög-keleti szerb egyházi iskolák szabályozásáról szóló rendeleteket nem lehetett jóváhagyni, mert a szerb egyházi alkotmänynyal szerves összefüggésben vannak, tehát a kormány nem tartotta lehetőnek, hogy e két szabályrendelet jóváhagyását a felségtől kérje, mielőtt a szerb egyházi alkotmány megalkotva nincs. »Erre fogok törekedni első sorban«, monda a miniszterelnök úr. Mindenekelőtt kijelentem, hogy nézet dolga, vájjon e két szabályrendelet megalkotható-e he-