Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-513

•| 32 513. országos iilés 1895. ebben egy áj eszközt óhajtanak és remélnek nyerhetni, melylyel hatalmukat még jobban megerősítik. De tetszik azoknak is, a kiknek ez a kérdés — hogy úgy mondjam, mert hát a mai világban ez nem megvetendő mellékkörülmény — zsebeit illeti, vagyis Magyarország megyei közigazgatási tisztviselői legnagyobb részének. Miért? Egyrészt azért, mert hiszik, hogy az államosításból, nem mondom meg nem érdemlett, hát megérdemlett szolgálataik nagyobb jutalma származik, de bizonyára nem kevesen vannak azok, a kiket a függésnek az a csekély, hogy úgy mondjam, megmérhetlen mértéke is, a melyben manap a közönség irányában állanak, feszélyez. Hát, t. ház, méltóztassék nekem e kifejezést megbocsátani, de a közigazgatási reformnak ez az emlegetése nagyon hasonlít azon bizonyos abrakos-tarisznya rázogatásához, mert ennek végtére mindenki őröl. (Tetszés a szélső baloldalon.) Hanem, hogy azután ez a kormány képes legyen Magyarország közigazgatási reformját végrehajtani, azon módon és alakban, hogy a mostani nemzedéknek reménye lehessen, hogy Magyarország fennállásának majd a második ezredév is beteljék, no azt már nagyon erősen kétségbe vonom. Fönnállása létjogáúl a kormány, t. ház, nem egyszer említette, sőt túlságosan is sokat emlegette azt, hogy ő a király és nemzet közötti bizalom ápolására hivatott. Hát, t. ház, nemcsak nem vonom kétségbe, sőt állítom, hogy egy alkotmányos monarchiában a boldogulás, a haladás egyik feltétele a király és nemzet közötti bizalom, (Úgy van! a szélső baloldalon.) az a bizalom, melynek folytán mind a két résznek éreznie kell, hogy a nemzet királyáért, a király tegyen meg mindent a nemzetért. Ámde, t. ház, mit tett ez a kormány ez irányban? Hiszen ha magyar embernek minden íze, minden csepp vére monarchikus nem volna, mi történt volna már eddig is? Midőn a mostani kormány a monarchikus országnak létalapját támadta, meg, a mely alap nem lehet más, mint hogy a király uralkodik, de nem kormányoz, Hiszen hányszor történt, hogy komoly, fontos kérdésekben önök a koronát tolták előtérbe, máskor pedig, önmaguk mentésére, a korona fénye mögé rejtőztek. Sőt, t. ház, annyira mentek, hogy egyes intézkedéseik helyessé ének, vagy helytelenségének igazolására a koronára hivatkoztak. Hát én, t. ház, nem tudom, úgy van-e valóban, vagy nincs, de a lapokban közölve volt és megczáfolva soha sem lett, tehát el kell hinnem, önök azzal igazolták a földinívelésügyi miniszter úr távozását, hogy a király nem nyugodott bele abba a bizonyos szerződésbe, (ügy van.' Úgy van! bálfelől.) Hát nof ember 25-én, Hétfőn. önök mindent elkövettek arra nézve, hogy a nemzet bizalmát megrendítsék, és ez önöknek csak azért nem sikerűit, mert, a mint mondám, a magyar embernél a hazaszeretet és a király iránti hűség egy forrásból ered. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ugyan mondják meg tis-ztelt miniszter urak, mit tettek önök arra, nézve, hogy a király bizalma a nemzet iránt megerősödjék, ápoltassák és fokozódjék? Ugyan mikor adták tudtára a fejedelemnek Magyarország igaz kívánalmait? (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mikor értesítették, valóban mi tenné ezen nemzetet nagygyá, mi tenné erőssé? Volt-e önöknek szándékuk is, nem mondom a függetlenségi eszmék propagálására, hanem azon lépések megtételére, a melyek a függetlenség elérésére az első fokot képezik? Bizonyára nem tették, tisztelt miniszter urak, azért kár annyit emlegetni a király és nemzet közötti bizalom ápolását, mert itt van aztán helye aunak, a mit a miniszter úr mondott, kevesebbet beszélni és többet tenni (Úgy van! a szélsőbalon.) De hát van egy körülmény, t. ház, a melyről én Ugron Gábor tisztelt képviselőtársammal együtt meg vagyok győződve, hogy az önök feladata, valamint arról is meg vagyok győződve, hogy ha ezt a feladatot teljesítették, akkor aztán bátran elmehetnek a jól vagy rosszul megérdemlett nyugalomba, és ez az, hogy önök vannak hívatva, vagy legalább kiszemelve az Ausztriával kötendő egyesség végrehajtására, mert jól tudják az irányadó körök, kinek érdekében van egyezséget kötni, a mely semmi esetre se legyen Magyarországra kedvezőbb, mint a mostani, hogy önök és jól beiskolázott többségük képes lesz mindenre, képes lesz a mai tarthatatlan állapotot tovább is fentartani, sőt ha lehetséges, öregbíteni is. Említettem előbb, t. képviselőház, hogy szerintem igen jól jellemezte egyik t. képviselőtársam a mai kort a szemfényvesztés korszakának. Szemfényvesztés minden intézményünk. Nézzük csak a 67-iki kiegyezést, az úgynevezett dualizmust. Tárgyilagosan tekintve a mostani állapotokat, teljes lehetetlenség minden embernek azonnal nem látnia, hogy nálunk nem dualizmus létezik, hanem létezik trializmus. Van egy Ausztria, van egy annál gyengébb és hátrább helyezett Magyarország, hanem aztán első sorban van egy hadsereg, a mely azt mondja: »In deinem Láger ist Oesterreich«. Hol találják meg, t. képviselőház, ebben a hármas, hogy úgy mondjam szövetségben az 1867 : XII. tezikket, a melyről azt is emlegetik, hogy az ki van próbálva. Furcsa kipróbálás az, t. ház, a hol a 67-iki alap kiváló pártolói egymás között a | felett feleselnek, vájjon ez a 67-iki kiegyezés