Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-513

513. országos ülés 1895. november 25-én, hétfőn. 133 végre van-e hajtva, vagy nincs ? Ha önök a kiegyezés 28-ik esztendejében még a felett tanakodnak egymással, vájjon ezek a törvények mikép hajtassanak végre és végre vannak-e hajtva, ez mindenre mutat, csak arra nem, hogy ez az alap ki van próbálva. De azt hiszem, hogy ez a tusa, a mely itt a képviselőházban, kormánypárt és a nemzeti párt igen t. tagjai között keletkezett, bennünket, e párton levőket nagyon keveset érdekel, mert hisz ez két szomszédnak a tusája a felett, vájjon az a mesgye, a mely őket elválasztja, idébb vagy odébb helyezendő-e? Nekünk e tusába, annál kevésbbé lehet belekeverednünk, mert mi azt állítjuk és a mi politikai álláspontunk az, hogy azt a mesgyét egyáltalában el kell törölni. Ez az egyik ok, a miért nem keveredem én abba a tusába, t. képviselőház. A másik oka az, hogy abban a tekintetben tökéletesen egyetértek Láng Lajos t. képviselő árral, hogy ez a 67-iki kiegyezés sem m-m fejleszthető, sem nem tágítható, és változást is esak alárendelt intézkedéseiben szenvedhet. És hogy vele egyetértek, hogy meggyőződésem újabban is megerősödött, annak oka igen t. képviselőtársunk, Péchy Tamás beszéde. Ha az ő illusztris személye, igaz hazaszeretete csak azért tette meg azt a hosszú xitat ismét oda, hogy odaérjen vissza azzal a meggyőződéssel, hogy sok szomorú napjai voltak már ennek az országnak, de a történelem kevés oly szomorú napot mutat fel, mint a maiak, a midőn az országot saját fia iárúlják el. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt hiszem, t. ház, mindenki erre a konklúzióra kel! hogy jusson, mert a természet örök törvényei szerint nem juthat más konklúzióra. És daczára ennek, azt hiszem,nem jutok magammal ellenkezésbe, ha örömmel üdvözlöm a nemzeti párt mozgalmát. Mert t. ház, úgy tűnik fel nekem, hogy ha a nemzeti párt és annak nemes vezére azon helyekre jutnsk, (Miniszteri székekre mutat.) ez úgy fog hatni a mostani viszonyokra, mint a miazmatikus baczillusokra a fertőtlenítés; új egészséges légáramlat következik, már pedig a mi eszméink nek, a mi törekvéseinknek létalapja csak a tiszta egészséges levegő. Ha tehát a nemzeti párt csak ezt fogná ott megteremteni, ezért örök hálára volna kötelezve neki az ország. (Helyeslés. Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Meg vagyok arról győződve, hogy az önök törekvése nagy könnyebbséget okozna az országnak, habár maradandólag nem is, habár csak pillanatig is, de az asztmatikus betegnek egyetlenegy egészséges lélegzetvétel is már igen nagy boldogság. És végre örülök, t. ház, a nemzeti párt törekvésének, mert ennek az volna a következése, a mit nem tartok eléggé megbecsüendőnek, a mit Mérey t. képviselőtársam mondott, hogy ha önök azon a helyen meg fognak győződni törekvéseik kivihetetlenségérol, mert nem az önök hibája miatt, hanem az önökön kivűl álló faktorok miatt nemes eszméiket nem valósíthatják meg, ebből nemcsak önök, hanem az egész ország le fogja vonni a konzequencziát, és ezután csak két tábor állana egymással özemben: az aulikus párt és a nemzeti párt. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A hazugságok és szemfényvesztések fejezetébe tartozik, t. ház, a jogegyenlőség Magyarországon. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Önök ott a túloldalon emlegetik a jogegyenlőséget és mi lett az önök kezében az a magasztos jog, a mely emberré teszi az embert? Egy rút, csúf váz, mely csak félénk emberek ijesztgetésére szolgál. Lehetetlen, hogy ha jogegyenlőséget említenek előttem Magyarországon, hogy eszembe ne jusson a német humoristának az a keserves élcze, a midőn azt mondja: joga, szabadsága? hiszen ez minden embernek van. Mit panaszkodtok tehát? Csakhogy az egyiknek joga van parancsolni, a másiknak joga van engedelmeskedni; az egyiknek van joga követelni, a másiknak van joga teljesíteni; az egyiknek van joga beszélni, a másiknak joga van hallgatni. Joga tehát mindenkinek megvan, csak fogja fel azt mindenki úgy, hogy a mit cselekszik, azt ő jogosan cselekszi. (Derültség a szélső baloldalon.) Szomorú téma ez, t. ház, mert a ki ismeri az életet és a kinek az a súlyos kötelesség jutott osztályrészül, hogy az élet apróbb bajaival bíbelődjék, az kétségbe nem vonhatja azt, hogy ma Magyarországon a szegény ember igazságot nem kaphat. Jogegj^enlőség: az van a törvényben; az előjogok: azok ott vannak az életben. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) Hiszen, t. ház, szabadjon nekem egy nagyon egyszerű, minden nap előforduló példát előhoznom. A szolgabíró kocsikázik, persze vadászatra, az úton egy szegény embert talál, a ki elcsigázott gebéivel •— ezt a szolgabíró persze nem vizsgálja meg — nem tud elég sebesen kitérni neki: ott van az útrendőri törvény és ennek következtében, hogy a szegény ember nyomorúsága kevesbedjék és rajta segítve legyen, megbírságolja. De alig megy a szolgabíró 20—25 lépést tovább, jön a főispánnak valamelyik jó barátja, vagy olyan valaki, a kinek kedvtelésétől a főispán létele is függ, a szolgabíró ugyan nemcsak hogy kitér, hanem leugrik a kocsiról és * alázatos szolgáját« kivan. A jogegyenlőség országa, t. ház, addig el nem jön, míg önök hatalommal, és nem igazsággal kormányoznak. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt is mondják, hogy egyenlően viseljük a közterheket. Hát ki viseli Magyarországon a