Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-513

513. országos ülés 1895. november 25-én, hétfő ti. 131 kezik, mint csupán a joggal, rendelkezik azon hatalommal, melyet, ha használni akar, önök öt perczig sem ülnek azokon a padokon. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Az általam felállított tétel, t. ház, nem lehet kétséges azok előtt, a kik felháborodva hallották azt, hogy a belügyminiszter úr mint tekeri ki a törvénynek a nyakát csupán csak azért, hogy egy a bíróság által vétségnek minősített tényt szépítsen és pártoljon. A t. miniszter úr kijelenti, hogy az a bizonyos szolgabíró felfüggesztendő volt akkor, midőn a neki tulajdonított tett elkövetése még csak szuppoziczió volt, — mert hiszen csak a feljelentés volt meg — és visszahelyezendő, talán megjutalmazandó volt akkor, a midőn ezen szuppoziczió a bíróság ítélete által bizonyossággá vált. (Helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Midőn felháborodva látjuk azt, t. ház, mily fogyatékos a miniszter urnak ismerete magában a közigazgatási törvényben . . . Vajay István: Volt alispán létére! Szalay Károly: Igen, volt alispán létére, és ez a legnagyobb baj, t. képviselőtársam; mert ha a miniszter nem tudja a törvényt, az nem valami nagy csoda; (Derültség a szäső baloldalon.) megértük már többször is, meg fogjuk érni akárhányszor; de mikor egy alispán saját létezésének alapját, azt a törvényt nem tudja, a melynek alapján ő alispán, ez már csakugyan csak Magyarországon történhetik meg. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mondom, a belügyminiszter úr törvényismeretének fogyatékosságán lehetetlen volt fel nem háborodnunk akkor, midőn itt Hock t. képviselőtársamnak azt magyarázta, hogy azért, mert a csongrádiak panaszkodnak, ezután a választók száma szerint fog a bizottsági tagok száma megállapíttatni, holott azon törvény egyszeri elolvasása is nyilvánvalóvá tehette volna előtte nagy tévedését. De hát daczára ennek, t. ház, nem teszek haszontalan munkát, ha a miniszter uraktól önvallomásuk alapján akarom megkérdezni, hogy miért miniszterek tulajdonképen a miniszter urak? Azt mondják, első rendben azért, hogy végrehajtsák azokat a javaslatokat, melyeket az előző kormánytól leltárba kaptak. Ilyenek a közigazgatási bíróságok, a kúriai bíráskodás és a bűnvádi eljárásról szóló javaslatok. Én úgy tartom, t. ház, hogy ez létjogot ennek a kormánynak nem ad, ez egy egyszerű expediczionális művelet. Azoknak a törvényjavaslatoknak dicsőségéből, ha ugyan van, egyetlenegy fénysugár sem érheti a miniszter urakat, de igenis érheti minden kárhozat a miatt, ha azoknak a törvényjavaslatoknak hiánya van, mert módjukban lett volna azokat kiigazítani. De egyébként én, t. ház, soha életemben sem hallottam, hogy az az étel, a melyet jó gzakácsok főznek, ízletesebbó és kelendőbbé válik, ha azt másodrendű kukták árulják. (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Azt is vallja a kormány, hogy azért van itt, hogy az egyházpolitikai törvényeket végrehajtsa és egyúttal paczifikáljon is. T. ház! Kétségtelen dolog, hogy ha egyike a legnagyobb fontosságú kérdéseknek az, hogy^an hajtassanak végre az egyházpolitikai törvények, mert kétségtelen, a végrehajtásnak olyannak kell lennie, hogy annak jó oldalai kidomborodjanak, sértő részei pedig eltompuljanak. Ez, t. ház, mindenesetre sokkal fontosabb kérdés, mint hogy ezt mai beszédem keretébe foglalhassam. Lesz még alkalmam a részleteknél erről szólni. Meg is fogom ragadni az alkalmat. Most csak egy megjegyzést vagyok bátor koczkáztatni és ez a megjegyzés annak igazolására akar szolgálni, mennyire helyesen jegyezte meg egyik t. képviselőtársam azt, hogy a mai kor nem más, mint a szemfényvesztésnek, talán szabad hozzátennem, a hazugságoknak korszaka. T, ház! Csakugyan az unalomig hallottuk az egyházpolitikai törvények tárgyalása alkalmával, hogy ezek a törvények közszükségnek felelnek meg, a közkívánat folytán hozta azokat a kormány tárgyalás alá, és ime alig lettek ezek a javaslatok törvénynyé, előállanak a miniszter urak, hogy az 8 feladatuk a paczifikáczió. Sőt az igen tisztelt kultuszminiszter úr egyenesen zászlóbegöngyölgetésben és olajágban utazik. T. ház! Én sohasem hallottam s nem is értem meg, nem is hiszem el, hogy a mi a közkívánatból származik, a mi a közóhajnak felel meg, ha létesül, olyan megelégedést szüljön, hogy azt a megelégedést paczifikálni kelljen. (Nagy derültség a bal- és szélső baloldalon.) Sőt tovább megyek, t. ház. Mit mondott Pap Géza t. képviselőtársam? Hisz o annyira ment, hogy szemünkre hányta, hogy mi felhasználjuk az egyházpolitikai reformokat a kormány ellen. Mit jelent ez, t. ház? Ez csak nem azt jelenti, hogy azért, mert a közkívánalom teljesült, most már, mert teljesült ez a tény, a kormány ellen fordult. A kormánypadokról, t. ház, nagyon sokszor halljuk emlegetni a közigazgatás reformját is. Hát furcsán vagyunk ezzel, t. ház. Ez a közigazgatási reform egy oly dolog, a mely mindenkinek tetszik. Tetszik nekünk, a kik nem lehetünk megelégedve a mai állapotok síralmasságával, és a kik ezt annak tulajdonítjuk, hogy az autonómia tönkre van téve, és a kik reméljük, hogy Isten segítségével és saját erőnkkel sikerülni fog a közigazgatás reformját helyes irányban megoldani, vagy legalább sikerülni fog a kormányt kényszeríteni, hogy ez irányban az első lépéseket megtegye. Tetszik azoknak , kik a hatalmon ülnek, mert 17*