Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-513

13Q 513. országos ülés 1895. november 25-én, hétfőn. második a honvédelmi miniszter árnak az 1894/95. évben tényleges szolgálatban állott közös hadseregbeli és honvéd egyévi önkénytesek tiszti vizsgájának eredményéről és a közös hadsereg magyarországi ezredeinek, valamint a magyar kir. honvédségnek tényleges állományában ugyanazon időszak alatt előfordult öngyilkossági esetekről szóló jelentésére (írom, 1013). Kérem, hogy ezeket kinyomatni, szétosztatni s annak idején együttes napirendre tűzés iránt határozatot hozni méltóztassék. Elnök: A véderő-bizottság jelentései kinyomatnak, szétosztatnak s a napirendre tűzés iránt a ház később fog intézkedni. Következik a temesvár-módosi helyi érdekű vasút engedélyezéséről szóló törvényjavaslat (írom. 934, 961, 995) harmadszori olvasása. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa). Elnök: Elfogadja-e a t. ház .... Szalay Imre: T. ház! A t. elnök urat bátor vagyok felkérni, mivel úgy látom, hogy nem vagyunk százan, méltóztassék a jelenlevőket megolvastatni. Elnök: Mihelyt egyszer tudomásomra hozatott a dolog, kérnem kell a jegyző urakat: gr. Esterházy Kálmánt és Illyés Bálintot, számlálják meg a ház tagjait. (Gr. Esterházy Kálmán és Illyés Bálint jegyzők számlálják a ház tagjait.) T. ház! Határozatképes számban van a ház együtt. Már most figyelmet kérek! Felteszem a kérdést és tessék szavazni. Elfogadja-e a ház a »temesvár-módosi helyi érdekű vasút engedélyezéséről« szóló törvényjavaslatot harmadszori olvasásban: igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik elfogadják, álljanak fel. (Megtörténik.) A többség elfogadja. Átküldetik a főrendekhez tárgyalás és szíves hozzájárulás végett. Következik a »pancsova-petrovoszellói helyi érdekű vasút engedélyezésséről« szóló törvényj avaslat (írom. 935,962,996) harmadszori olvasása. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa). Elnök: Elfogadja a ház harmadszori olvasásban a felolvasott törvényjavaslatot: igen, vagy nem? (Igen!) A ház elfogadta. Átküldetik a főrendekhez tárgyalás és hozzájárulás végett. Következik a »hegyes feketehegy-palánkai helyiérdekű vasútengedélyezéséről« szóló törvényjavaslat (Írom. 936,963,997) harmadszori olvasása. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa). Elnök: Elfogadja a ház a felolvasott törvényjavaslatot harmadszori olvasásban? (Igen!) A ház elfogadta. Átküldetik a főrendekhez tárgyalás és hozzájárulás végett. Következik az 1896-ik évi állami költségvetés (írom. 98í—990) általános tárgyalásának folytatása. Illyés Bálint jegyző: Szalay Károly! Szalay Károly: T. ház! (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon. Zaj. Elnök csenget.) T. ház! Ha minden országnak olyan kormánya van, a milyent megérdemel és a kormánynak, hogy úgy mondjam, egyénisége a miniszterelnök személyében domborodik ki, akkor, t. ház, lehetetlen fel nem tennem azon kérdést: mit vétett ezen ország, hogy bűnhődésül a jelenlegi kormányt kell elszenvednie ? (Helyeslés a ssélsö baloldalon.) Mit véthetett, hogy megérdemli azt, hogy ezredéves fennállásának utolsó esztendejében oly kormány intézi ügyeit, a melynek a királyi meghívó adott jogczímet, de a niebynek létjogosultsága nincs. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) T. ház! Azok előtt, a kik velem együtt a harag és szégyen váltakozó érzelmei között hallgatják a miniszterelnök úrnak részint olvasási, részint beszédgyakorlatait, ezen tétel bizonyításra nem szorul. (Igaz! Úggvan! a szélső baloldalon.) De nem szorul azok előtt sem, a kik az igazságügyminiszter úrnak a múlt csütörtöki kínos vergődését velem együtt látták, a mikor hallottuk, hogy az igazságügy miniszteri székből nyíltan és határozottan az mondatott, hogy az iránt: vájjon azon hadügy miniszteri rendelet, a melyet Polónyi t. képviselőtársam ismertetett velünk s a mely a házassági jogról szóló törvénynek egy rendelkezését a haza polgárainak egy részére a törvénykönyvből kitörli, nxikép és mily irányban fog végrehajtatni, a t. miniszter úrnak biztosítéka nincsen. És, hogy ezt megerősítse, még azt teszi hozzá, hogy ez a hadügyminiszteri rendelet tanácskozás tárgyát képezte a minisztertanácsban, és a minisztertanács is, daczára annak, hogy a végrehajtás iránt magának biztosítékot nem szerzett, elfogadta azt. Nos, én úgy vagyok meggyőződve, t. ház, hogy ha ez Tombuktuban történik és nem Magyarországon, az igazságügy miniszter úr, valamint minisztertársai a miniszteri széket ma már nem foglalnák el. De hát nálunk megtörténhetik minden a világon. Hisz mi történt a miniszter úrnak erre a kijelentésére? Megtörtént az, hogy annak a par excellence liberális többségnek, a melynek egy alantasabb rétege akkor, midőn a főrendiházi tagok azt a törvényjavaslatot joguknál fogva meg nem szavazták, azért, mert jogukkal éltek, őket inzultálta; (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) most egy magasabb rétege egy rendeletet, a mely azt a törvényt világosan és határozottan megváltoztatja, lelkesedéssel fogad, azért, mert az, a ki ezt kiadta, többel is rendelkezik, mint a keresztényi szeretettel, többel is rendel-