Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-507

6 507. országos illés 1895. november 18-án, hétfőn. nézve, (Úgy van! balfelöl.) mert politikai múlttal, általánosan elismert tehetséggel és jól kiérdemelt politikai tekintélylyel nem bíró egyének, ha a kormányhatalmat kezökbe ragadják, nagyon veszélyesek az országra nézve épen azért, mert nincsen semmi koczkáztatni való politikai prestizsük, nincsen múltjuk, melyet helytelen politikai cselekedetökkel és magatartásukkal dezavuálhatnának. Minthogy pedig nincs mit koezkáztatniok, mindent mernek, ha arról van szó, hogy a hatalmat a kezökben megtartsák. Hogy a jelenlegi kormány t. tagjaiban, egy-két kivétellel, ily egyéneket van szerencsénk tisztelhetni, ez, azt hiszem., bizonyításra nem szorul. Ennek csakis az ellenkezőjét kellene bizonyítani; de azt hiszem, hogy bárki vállalkoznék is erre, lehetetlenségre vállalkoznék. (Derültség bálfelöl.) Jól tudom, hogy a boszú nem szép, nem nemes dolog ; de ha őszinte akarok leírni, he kell vallanom, hogy némileg a kielégített boszű érzetével tekintek oda át azokra a padokra,, mikor ezekkel az urakkal látom a piros bársonyszékeket betöltve. Tudom, hogy az uraknak is fáj, hogy ezek és nem mások vállalkoztak politikájuk további képviselésére ; azonban hamar elszomorodom, ha eszembe jut, hogy ezek az urak nemcsak a párt. hanem egyúttal az ország miniszterei is, és hogy működésük mielőtt saját pártjukat tenné tönkre, — a mi különben az országnak a legnagyobb szolgálat volna, — (Derültség balfelöl.) könnyen az országot juttatja tönkre, vagy legalább oly sebeket üthet rajta, melyek egyhamar nem fognak behegedni. (Ügy van! balfélöl.) Es hogy ez igaz, annak e t. kormány rövid uralkodása alatt, — hogy így fejezzem ki magam, — már is számos bizonyságát szolgáltatta. Példa reá a uyitrai választás, az állandó képviselőválasztó lajstromok összeállításánál országszerte követett eljárás és a zágrábi eseményekkel szemben tanúsított magatartás. Még számos tényt tudnék felsorolni; de nem teszem ezt részint azért, mert mások által is felsoroltattak, részint pedig azok felsorolását másokra bízom, és most csak a miniszterelnök úrnak egy-két ténykedésével kívánok foglalkozni. Foglalkozni óhajtok különösen azzal a tör vény tisztelettel, melyet ő a görög-keleti egyház autonómiáját biztosító törvényekkel szemben tanúsított. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Hogy pedig a miniszterelnök úr ezen ügyekben tanúsított eljárását kellően illusztráljam, hivatkozni fogok a miniszterelnök úrnak a hozzá és a közoktatási miniszterhez e kérdésben intézett interpellácziómra adott válaszára, és saját szavaiból fogom a konzequencziákat levonni és ténykedésének és mulasztásainak törvénytelenségét kimutatni. Mielőtt magukra e tényekre áttérnék, kénytelen vagyok egy pár szóval reflektálni a miniszterelnök úrnak quázi mentegetődzésére, hogy miért válaszolt mterpellácziámra távollétemben, folytonos távollétemet adván okúi válaszának elhalasztásáért. »Hát, t. ház«, — mondja ő — »Drakulics képviselő úrnak hozzám intézett interpellácziójára már május hóban válaszolni kívántam, azonban akkor Drakulics képviselő úr nem volt jelen, a választ elhalasztottam. Később Drakulics képviselő úr interpellácziójára ismét válaszolni kívántam, azonban Drakulics képviselő úr, a ki akkor Szegeden volt elfoglalva, egy levélben az iránt kereste meg a közoktatásügyi minisztert, hogy az interpsllácziót megint elhalaszszam. Azon kívánságának is eleget tettem. Ugron Gábor képviselő úr — úgy látszik ez a mumus -— azonban most, hogy az országgyűlés ismét összejött, igen élesen támadta meg a kormányt, hogy az interpellácziókra nincs kedve válaszolni és azok elől kitér. Ilyen körülmények között, daczára annak, hogy most Drakulics képviselő úr ismét nincs itt, nem érzem magam indíttatva arra, hogy most már harmadízben kívánván felelni, ezt meg ne tegyem. (Általános helyeslés.) Különben azt hiszem, erre jogom is van, (Helyeslés.) eltekintve attól, hogy már Ugron képviselő xírnak jeleztem, hogy kötelességemnek tartom, — és ettől el nem térek, e hó folyamán a függőben levő interpellácziók legnagyobb részére válaszolni.« (Halljuk! Halljuk!) Hát, t. ház, ezzel szemben én bátor leszek a tényállást rektifikáini. (Halljuk! Halljuk!) Én a kongresszus összehívása és ezzel kapcsolatosan márczius 27-én terjesztettem elő interpellácziómat és azon időponttól kezdve a húsvéti szünetekig itt voltam, minden ülésben részt vettem ; sőt midőn sürgős teendőim következtében Zomborba kellett utaznom, megkérdeztem a vallás- és közoktatásügyi miniszter urat, — nagyon sajnálom, hogy nincs itt, szavaimat bizonyíthatná, — vájjon szándékozik-e húsvét előtt válaszolni interpellácziómra, mert akkor azt hittem, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr fog válaszolni. Erre ő azt mondta, hogy ő alig pár napja foglalta el a közoktatásügyi miniszteri széket, a dologról tájékozva nincs, tehát húsvét előtt semmi esetre sem fog felelni, különben a válasz megadásáról engem előre értesíteni fog. Én visszajöttem és húsvétig folyton itt voltam, minden . ülésben ~ részt vettem. A húsvéti szünetek befejeztetvén, az ülések csakhamar megkezdődtek, én még mindig Szegeden voltam elfoglalva, mint a t. miniszterelnök úr magát humorosan kifejezni méltóztatott, azért levélben megkértem a vallás- és közoktatásügyi miniszter urat, mert azt hittem,