Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-512

1 22 512- országos ülés Í895. november 38=án, szombaton. emelkedik, nemcsak a nagy király egyéniségénél fogva, de egyúttal azon művészi kivitelnél fogva is, a mely ezen szoborra vonatkozólag terveztetik. A pályázat, a melyet ebből a czélból a szobor felállítására alakúit bizottság kiírt, rend- • kivfíl kedvező eredményt mutatott fel, a mennyiben igen előkelő szobrászok versenyeztek és ezek müvei közül a Fadrusz szobrász által tervezett mű általános tetszésre és elismerésre talált még a legszigorúbb kritikusok részéről is. Az a körülmény meríílt fel azonban, hogy közadakozásból sikerült a bizottságnak összegyűjteni nemcsak 65.000., de most már 70.000 forintot. Ez azonban egy ilyen monumentális szoborra nem elégséges, különösen azért nem, mert az a hely, a hol a szobrot felállítani akarják, a főtér, a melyen a híres Zsigmond-féle monumentális nagy templom van. A hozzáértő szakértők tehát azt mondják, hogy az eredeti tervezet, mely másfél életnagyságot vesz fel úgy a király szobrára, mint annak lova számára, nem elégséges, nagy a templommal szemben, mert ez a szobor egészen el fog törpülni, és így a szobornak művészi szépsége is tökéletesen el fog veszni. Ennek következtében a szoborbizottságban új tárgyalások folytattattak, és ezeknek eredménye az, hogy kétszeres életnagyságban kell a szobrot előállítani, a mire az eredetileg tervezett költségnél, mely 100.000 forintban volt megállapítva, jelentékenyen nagyobb öszszeg szükséges. Ebből tehát méltóztatik látni, hogy a közadakozás nem elégséges, és minthogy kedvező eredményt különben sem tudott a bizottság elérni a gyűjtés tekintetében, magának a nagy királynak emléke pedig minden kivételes eljárást nemcsak megenged, de határozottan követel is, azt hiszem, nem szerénytelenség a bizottságtól, mely annyi fáradsággal és munkával ekkora eredményt ért el, ha arra kéri a t. házat, hogy a munkának kellő művészi nagyságban való előállítására nyújtson segédkezet. Ezért igen kérem a t. házat, méltóztassék a bizottságnak azt az indítványát elfogadni, hogy az ügy áttétetik a miniszterelnökhöz, a kinek igen melegen ajánlom a kérvény teljesítését, mert azt hiszem, hogy ez úgyszólván hazafias kötelesség ií. (Helyeslés.) B. Bánffy Dezső miniszterelnök : T. ház! A millenáris bizottság az ünnepségek sorozatába a Mátyás-szobor leleplezésének, esetleg alapkőletételének ünneplését is bevette, és már egy előző határozata folytán az országos bizottságnak, utasítva lett a kormány, hogy a Mátyásszobornak esetleges segélyezése iránt is gondoskodva legyen. A magam részéről szívesen járulok ahhoz, hogy ezen kérvényt a miniszterelnöknek mélíózfassék kiadni, a ki egyetértőleg a millenáris bizottsággal, meg fogja a módját találni annak, hogy miután ezen szobor leleplezése, vagy alapkőletétele az ünnepségek sorába úgy is fel van véve, a felállítására szükséges költségről gondoskodjék. A magam részéről biztosíthatom a t. házat, hogy lehetőleg gondom lesz arra, hogy ezen szobor létrejöjjön, még pedig létrejöjjön a megkívántató mértékben és módon, hogy az a nagy király nevének megfelelő díszesen legyen felállítható. (Helyeslés.) Elnök: Öt perezre felfüggesztem az ülést. (Szünet után.) Elnök: Kérem foglalják el helyöket, az ülést újra megnyitom. Hévizy János jegyző: Thaly Kálmán! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Thaly Kálmán: T. ház! Miután Hegedüs Sándor t. képviselőtársam felszólalására, melyet a kolozsvári Mátyás szobor pártolása érdekében a t. házhoz és egyúttal a miniszterelnök úrhoz intézett, a miniszterelnök úr nyilatkozott és pedig oly értelemben, melyet részemről is kérni akartam azon ügy érdekében : az én felszólalásom idevonatkozó részének el is kell maradnia, miután azt a czélt, a melyet elérni akartam, elértem a miniszterelnök úr felszólalása által. Hanem ugyanazon perezben rekesztvén be a t. elnök úr az ülést, én nem mondhattam meg, hogy már nem akarok szólni. Minthogy azonban már szót emeltem, minthogy ezen kérvények egyik csoportjában nemcsak a Mátyás-szoborró', hanem más dolgokról is van szó, úgy mint a szent István-szoborról, a Petényi-féle kérvényről Árpád sírjára vonatkozólag: engedjék meg, hogy ezek elintézésének módjára nézve kijelentsem azt, hogy a szent István-szobor ügye — melyre nézve a t. miniszterelnök úr úgy emlékezem nem méltóztatott nyilatkozni, csak a Mátyás-szoborra, s a melyre nézve előadó úr azt mondotta, hogy ez az ügy is bizottság eló'tt van, gondolom, a millenáris bizottságot méltóztatott érteni, oly folyamatban van, mely folyamat további menetelébe részemről teljesen meg vagyok nyugodva abban az értelemben, hogy ez a szobor nem ugyan Székesfehérvárott, hanem hol gyűjtés folytán az alap nagy mértékben megvan, a Mátyás-templom közelében a fővárosban fog felállíttatni, a mi iránt a tárgyalások folyamatban vannak Ezt azon t. képviselőtársaim megnyugtatására is mondom, a kiknek választókerületük, vagy törvényhatóságuk netalán szintén hozzájárultak ezen kérvényhez. A mi továbbá Petényi Ottó kérvényét illeti, a mely nemes, hazafias intenczióból ered, és a mélyet az Árpád sírja ügyében készített, a melynek már egy egész irodalma is van: itt