Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-512

51S, országos ülés 1895. november 23-án, szombaton. 123 az első és a fődolog megtalálni magát a sírt. Ez a dolog annyi idős, hogy magam, mint fiatal ember, már 1860-ban gróf Nádasdy Ferenczczel indítottam kutatásokat. Az akkori Prottmann-féle rendőrség azonban betiltotta a kutatást, azt gondolva, hogy ez nem tudom, minő demonstráczió akar lenni. Azonban mi mégis kiadtuk az okmányokat és megindítottuk az irodalmat. Éz volt a legelső, a mi ebben a részben megjelent. Azóta egész kis irodalom keletkezett, melyben résztvettek: Petényi Ottó, dr. Wekerle gLáadop, Havass Sándor és mások, nagy fáradságot szentelve arra, hogy Árpád sírját feltalálják, s a dolgot tisztába hozzák. Azonban ma sincs ez teljesen tisztába hozva. Hanem ha valahol fontos és sürgős — feltéve, hogy ez lehetséges is az ily távoli dolgoknál — fontos és sürgős a tisztába hozatal itt. Erre nézve nem történt nyilatkozat sem az előadó, sem a miniszterelnök ár részéről, hanem az a javaslat, hogy a kérdés egyszerűen a ház irattárába tétessék. Ebbe csakis úgy lehet beleegyezni, ha tudjuk, hogy ezért az ügy nem fog elaludni, a mint hogy nem is fog; mert Petényi beadta kérvényét egyúttal a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak, és a millenáris bizottságnak is, a mely felszólította a vallásos közoktatásügyi minisztert, mint a kinek a tudományos kutatások tárezája körébe tartoznak, hogy ebben a dologban intézkedjék, s ha jelen volna a t. miniszter úr, meg is erősíthetné szavaimat, hogy az intézkedések meg is történtek és ma is folyamatban vannak. Tudomásom van róla, hogy a hazai történelmi társulathoz és a többi oly társulatokhoz is, a melyek régészettel és történelemmel foglalkoznak, megérkezett a közoktatásügyi miniszter úrnak felszólítása. Ezek a társulatok szakértő embereiket ki is nevezték, a kiket, remélem és óhajtom, hogy a közoktatásügyi miniszter úr összehívjon, hogy kora tavaszszal, mihelyt ezen munkálatok megkezdhetők, a miniszter által e czélra összehívandó ankét még a kiállítás megnyitása előtt megtehesse azt, a mi még megtehető, mert — hiszem, hogy, miután nyomok vannak, az említett irodalom nyomán, mely már 1860-ban indult meg, és máig is tart, ráakadhatunk a sírra. Én tehát ezeket — miután e részben semmiféle megnyugtatás nem történt — csak azért hoztam elő, hogy az irattárba tétel által még nincs az elalvásra kárhoztatva az ügy, mert a vallásés közoktatásügyi miniszter megtévén a magáét, remélhető, hogy a mi még elérhető, el is fog éretni. Én pedig nem fogok késni azon a helyen és azon fórumoknál, a hol felszólalhatok, ezen ügyet sürgetni. (Helyeslés balfélöl.) Ezen értelemben veszem tudomásul az elintézési módot. (Helyeslés.) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Egészen egyetértek a tények felsorolása tekintetében Thaly Kálmán képviselő úrral, s épen, mert magam is e részleteket ismertem, s ezek megbeszélés tárgyát képezték a pénzügyi bizottságban is, találta szükségesnek az előadó úr, illetve a kérvényi bizottság, hogy a Petényi Oltó-féle kérvényre, illetőleg emlékiratra vonatkozólag mást, mint az irattárba tételt, ne hozzon javaslatba. Mert, t. ház, azon kérvény beadatott a miniszterelnökhöz, beadatott a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez; ennek következtében már a kellő intézkedések épen oly értelemben, mint azt itten a képviselő úr elmondotta, foganatba vétettek, úgy, hogy nekem reményem van, hogy az előkészületek befejezése s a vélemények meghallgatása után lehetséges lesz kellő időben ezen kérdéssel érdemlegesen foglalkozni. Azt gondolom, hogy azok után, a miket a képviselő úr elmondott, s elmondottam én is, indoka nem forog fenn annak, hogy ezen kérvény a kormánynak kiadassék. A mi a Szent István-szobor kérdését illeti, arra nézve is a kellő és adott felvilágosítások után tartotta indokoltnak a kérvényi bizottság, nem nyilatkozni másképen, csak egyszerűen az irattárba helyezés határozatával; mert a millenáris országos bizottság a Szent István-szobor elhelyezése tárgyában már határozott, sőt nemcsak határozott, de még hivatali elődöm idejében a tervezetek meg lettek állapítva, és a munkálat folyamatban is van; a millenáris ünnepségek alkalmából gondoskodva van a Szent István-szobor alapkőletételéről is, a budai halászbástyán, a Mátyás-templom mellett, tehát e tekintetben semmi intézkedés szüksége nem forog fenn. A mennyiben azonban ezen felíratok egy része azt kívánja, hogy a Szent István-szobor ne Budapesten, hanem Székesfehérvárott állíttassák fel, az irattárba helyezésnek szükségével ki van mondva, hogy a már megállapított határozattól eltérni a bizottság nem tartja szükségesnek, a mennyiben indokoltnak tartja azt, hogy a szobor Budapesten állíttassák fel, tehát az irattárba helyezésével a kérvénynek kimondta, hogy a Székesfehérváron való felállítás kérdésével foglalkozni nem akar. (Helyeslés jóbbfelől.) Elnök : Ugy látom, hogy senki sem kíván a kérdéshez szólani. A vitát bezárom és felteszem a kérdést, hogy elfogadja-e a ház a bizottság indítványát ? (Igen!) Ki is mondhatom — felszólalás ellene nem történvén — hogy elfogadtatott. (Helyeslés.) Molnár Antal jegyző (olvassa.-) Nógrád vármegye közönsége, Ung vármegye közönsége, 16*