Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.
Ülésnapok - 1892-512
512. országos ülés 1895. noyember 23-án, szombaton. 109 nézleteket nyernek erről az országról. Igaz, hogy ez a kontemplált vasát nem vetekedik a pilatusi vagy Gaisberg-féle, vagy a Bigi-vasutak nagyságával, de szerény viszonyainkhoz képest oly vonalat fog mégis képezni, melyet már rendkívülisége és a vidék szépségének megtekinthetóse czéljából örvendetesnek nevezhetünk. Ha a t. képviselőház tekintetbe veszi azt, hogy az állam részéről ezen vasúthoz csak évi 150 forint adatik, és pedig ingyenes postaszállítás czímén, tehát postabonifikáczió czímén 50 éven át, azt hiszem, teljesen lehetetlen megtagadni a hozzájárulást ezen vasút létesítéséhez, a miért kérem ezen "jelentés tudomásul vételét. (Helyeslés jobbfelől.) Horánszky Nándor: T. képviselőház ! Én egy más helyen, a pénzügyi bizottságban kijelentettem azt, a mit ez alkalommal is röviden ismételni kívánok, hogy mindaddig, a mig a viczinális vasútakról szóló törvény nem reformáltatik oly irányban, hogy a viczinális vasutak építése olyan nyereséges üzletté ne vallhassák, mint a milyen az ez idő szerint, semmiféle viczinális vasúti törvény megszavazásához nem fogok járulni, hacsak az kétségtelen bizonyítékát nem szolgáltatja két dolognak. (Halljuk! Halljuk/) Az egyik tudniillik az, hogy az forgalmi szempontból feltétlenül szükséges legyen, másik pedig, hogy építési tőkéje oly öszszegben legyen megállapítva, a melyhez semmi néven nevezendő oly felfogás nem járulhat, mely a vállalat, illetőleg a kiépítentő vasút nyereséges természetével összeköttetésbe hoz ható lenne. A jelenleg tárgyalt törvényjavaslat azok közé tartozik, melyek kétségtelenül ilyen közszükséget képviselnek, másfelől annak kiépítéséhez, mint a t. előadó ÚT is jelezte, az állam csak postaszállítás czímén mindössze 150 forinttal járul. Ez a viczinális vasutak jelenlegi történetében egy ilyen kivételes fehér holló, és én ennek következtében ezen viczinális vasútat szívesen megszavazom. (Helyeslés.) Elnök: Kíván-e valaki hozzászólni a javaslathoz ? Dániel Ernő kereskedelemügyi minisz ter*. T. ház ! Az épen előttem szólt t. képviselőtársam kijelentette, hogy a jelentést szíves tudomásul veszi, és ezen nyilatkozatot kellően indokolta is. Csakhogy épen ez az indokolás az, a melyre nekem okvetlenül kell néhány megjegyzést tennem. (Halljuk! Halljuk!) Mindjárt, hogy a végén kezdjem, azt mondta t. képviselőtársam, hogy itt egy rendkívüli, úgyszólván egyedüli jelenséggel állunk szemben, a mennyiben az állam a viczinális vasutak segélyezésére megszavazott adományból itt semmivel sem járul és csak postaszállítás czímén járul hozzá egy csekély összeggel. Azt mondta, hogy ez egy fehér holló. Én azt állítom, hogy ebben nincs igaza, mert már vannak számos vasútaink, még pedig a legközelebbi múltból, — hogy csak egyet említsek, itt van a csákova-zsebei helyiérdekű vasút, — a melyeknek építéséhez az állam semmivel sem és postaszállítás czímén csak a minimummal járul hozzá. Van több ilyen vasút. Tehát nem lehet azt mondani, hogy ez a vasút egy fehér hollót képvisel. (Felkiáltások balfelöl: Tehát két fehér holló. Derültség.) Több van ! De egyáltalában azt hiszem, hogy nagy hiba és tévedés volna a viczinális vasutak építését ebből a szempontból felfogni. Hiszen vannak számtalan vidékei az országnak, a hol forgalmi szempontból felette szükséges ily viczinális vasutak építése, de a hol az illető vidék lakossága, érdekeltsége oly szegény, hogy képtelen azt az összeget előteremteni, mely annak kiépítésére szükséges. Hát kérdem a t. házat, méltányos, igazságos volna-e az, hogy ezen vidékek mindig vasutak nélkül maradjanak, (Helyeslés.) csak azért, mert a törvény értelmében az államnak az e czélra biztosított adományból hozzá kellene járulni ? (Helyeslés.) Bizonyára nem volna méltányos, és gondolom a t. képviselőtársaim közt nem fog akadni, a ki ebből a szempontból kiindulva az ilyen vasutak építését ne kívánná. Ez az, a mit általánosságban és röviden azon indokolásra meg akartam jegyezni, melyet t. képviselőtársam hangoztatott. S miután t. képviselőtársam a maga részéről is szívesen tudomásul veszi a jelentést, én is kérem a t. házat, méltóztassék azt tudomásul venni. (Helyeslés johbfelöl.) Elnök: Ha senkisem kivan szólani, a vitát bezárom. Felteszem a kérdést. Tudomásul veszi-e a t. ház a miniszter úr jelentését, és elhaiározza, hogy az szintén tudomásvétel végett a főrendiházzal közöltessék? (Igen.) Úgy hiszem, a ház elfogadta a bizottság javaslatát. Következik már most a temesvár—búziási helyiérdekű vasút engedélyezéséről szóló törvényjavaslatra vonatkozó bizottsági jelentések tárgyalása. (írom. 939, 966, 1000) Az előadó úr nem kivan szólni. Kivan-e valaki szólni? (Felkiáltások a szélső baloldalon: Halljuk az előadót!) Urányi Imre előadó: T. ház! A temesvár—búziási helyiérdekű vasút Temesmegyének egyik legvirágzóbb részét, egy különösen emelkedőben levő fürdőhelyet akar összekötni Temesvár városával. Miután a költségek, melyekbe a vasút kertíl, nem oly nagyok, hogy azok a törvényes maximumot túllépnék, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Mennyi?) — 30.400 forint kilométerenként, — minthogy, mondom, a
