Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-512

108 512. országos ülés 1895. november 23-án, szombaton. nagyobb és nagyobb összegek költetnek el ezen czélokra, és az országra nézve nem közönyös, vájjon a fürdőzés, turistaság ezéljaira elköltött összegekből mennyi marad benn az országban és mennyi vándorol külföldre. Nehéz volna pontosan kiszámítani azt az összeget, a mely évenkint ezen czélokra elköltetik. Még kevésbbé tudjuk meghatározni azt, hogy évenként mennyien mennek külföldi fürdőkre és külföldi nyaralóhelyekre, de mégis bizonyos fogalmat szerezhetünk magunknak az itt szóban levő összegekről, mihelyt tekintetbe veszszük, hogy hazai fürdőinket az 1884. évben 134.000 ember kereste fel. Ha minden egyes személynek költségeit csak 50 forintra teszszük: 6,700.000 forintot képvisel az az öszszeg, a melyet évenkint hazai fürdőink forgalomba hoznak. Ebből láthatjuk, t. képviselőház, hogy hazai fürdőink kérdése fontos nemzetgazdasági tényezőt képvisel, a melylyel foglalkozni nagyon is érdemes. Fürdőügyüuk fejlesztésének legközelebbi czélja az, hogy a hazai közönség mentül nagyobb számban itthon tartassák és mentül kevesebben menjenek külföldi fürdőkre és nyaraló-helyekre. (Helyeslés a jobboldalon.) De miután, t. képviselőház, azt elérni sohasem fogjuk, hogy az egész magyar közönség csak hazai fürdőkbe menjen, turisztikai vágyait csak itthon elégítse ki, gondoskodnunk kell arról, hogy azok helyett, a kik külföldre mennek, megfelelő vagy legalább megközelítő számban a külföldiek jöjjenek be az országba. (Helyeslés a jobboldalon.) A mérleg egyensúlyát csak így lehet fent ártani. Nézetem szerint hazánknak leginkább két vidéke az, a melyeket úgy szépségeik, mint egyéb tulajdonságaik leginkább alkalmassá tesznek arra, hogy ott tekintélyes külföldi forgalmat teremtsünk; ez a két vidék a Balaton és a Magas Tátra. Mind a kettő egyaránt megérdemli, hogy az állam részéről is bizonyos támogatásban részesüljön, annál is inkább, mert az az összeg, a melybe a támogatás kerül, bőven megtérül azon vidékek forgalmának emelkedésében s az ottani lakosságnak anyagi gyarapodásában. Nézetem szerint, t. képviselőház, az állami támogatásnak mindig és mindenkor a már fennálló viszonyoknak, a létező beruházásoknak figyelembevételével kell történnie, mert a támogatás csak így lehet czéltudatos, csak így lehet igazságos. A mi az említett két vidék egyikét: a Magas Tátrát illeti, szerény nézetem szerint mindenki, a ki az ottani viszonyokat ismeri és a helyzetet elfogulatlanul itéli meg, ugyanazt fogja mondani, hogy az állami támogatásnak ottan nem abban kellett volna nyilvánulnia első sorban, hogy ott egészen új telepet létesítsen az állam, mert azon a vidéken a magánvállalatoknak és a telepeknek úgy is már nagy száma áll fenn. Nem is említve a kisebb vállalatokat, csakis a nagyobbakat egy 34 kilométer hosszú vonalban öt nagy magánvállalat létezik: a csorbái tó, a három Tátrafüred és Barlangliget. Én, t. ház, örömmel üdvözlöm a kormánynak azon szándékát, hogy a Magas-Tátra ügyét országos szempontból is felkarolni hajlandó, de nézetem szerint — és kötelességemnek tartom véleményemet kimondani — a támogatásokkal sikeresebb módon teljesíthető jó kocsiútak építése, a poprád-tátrafüredi vasúti összeköttetés létesítése és támogatása, és végűi improduktív beruházásokra olcsó kölcsön nyújtása által, mint TátraLonmicz alapítása, és a lomnicz-tátra-lomniczi vasút építése által. Ezt a vasutat, t. képviselőház, nézetem szerint csak azok használhatják, kik Tátra-Lomniczon laknak, mert a ki a TátraFüredekre akar menni, az ezentúl is, úgy, mint eddig, Poprádon fog a vasútról leszállni és kocsin fogja útját folytatni, semmiesetre sem fog Tátra-Lomniczra kerülni, hogy ott megint kocsin és pedig egy meglehetősen gyarló állapotbanlévő kocsiúton legyen kénytelen tovább menni. Azoknak a száma pedig, a kik Tátra-Lomniczon laknak, legfeljebb 100—200-ra tehető, holott a három Tátra-Fürednek évi forgalma 7—8000 ember. Ennyit kívántam megjegyezni a szőnyegen levő javaslattal szemben és abban a reményben fejezem be rövid felszólalásomat, hogy a t. kormány a Magas-Tátra érdekében folytatandó akczióját ezentúl oly irányban fogja folytatni, hogy ne csak egy telep, hanem az egész Tátrának érdeke érvényesülést nyerjen. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Kíván valaki szólani ? Senkisem kíván szólani. A vitát berekesztem. Felteszem a kérdést ; a bizottság indítványa az, hogy a ház ezen jelentést tudomásul vegye és annak közlését a főrendiházzal elhatározza. Elfogadja a ház ezt az indítványt ? (Helyeslés.) A ház elfogadta. Következik a pénzügyi és közlekedésügyi bizottságok jelentése (írom. 938, 965, 999) a csorbatói vasút engedélyezése tárgyában. Bessenyei Ferencz előadó: T. ház! Magának a kereskedelemügyi miniszter úrnak jelentésében, melyet a csorbatói fogaskerekű helyiérdekű gőzmozdonyú vasút létesítése tárgyában beadott, ki van emelve, hogy ez az üdülő és utazó közönségnek érdekében történt. Óhajtandó bizonyára nemcsak az, hogy külföldről is a műveltebb és gazdagabb elemek hazánknak szép vidékeit felkeressék, de óhajtandó még inkább, hogy a hazaiak keressék fel azon vidékeket, melyek előttük teljesen ismeretlenek, és a melyeknek megismerése által egészen más