Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-511

102 511, orsi&gos ülés 1895. noTember 22-én, pénteken. hogy az ür, a mely köztünk eredetileg nem nagy volt, ma már sokkal nagyobb és áthidalni csak úgy lehetne, ha új pártalakulás történnék. (Halljuk! Halljuk!) A vélemény az volt, hogy a kilépettek legyenek az a jegeczedési pont, a mely az új pártalakulásnak szolgáljon alapúi. Nagyon természetes, t. ház, hogy a kevésszámú kilépettek nem lehetnek azon jegeczedési pont, a mely körül gyűljenek a többiek; tehát csak eszköz lettek volna arra, hogy új pártalakulás létesüljön. De méltóztassanak elhinni, ha a kormánypárt lehetne az a jegeczedési pont, mi lojálisán elmennénk hozzá, de a kormánypárt nem az, a mint azt mindjárt bátor leszek bővebben kifejteni. (Halljuk! Halljuk!) Mi nem elleneznők azt, t. ház, hogy a kormánypártból álljon elő egy oly férfiú, a ki képes magához vonzani egy egész új pártot; csak méltóztassanak nekünk azt a férfiút megmutatni. (Derültség.) De nekünk oly férfiú kellene, a ki Magyarország érzületét sohasem sértette meg, a ki Magyarországgal együtt érzett akkor is, mikor az kissé nehezebb volt, mint például volna most, a mikor az nem nagyon tetszett talán némely köröknek, de a mikor azután igazán az ő érzelmei tanúbizonyságát adta volna azáltal, hogy akkor is állott a mellett, mikor az nem egészen tetszett némelyeknek. De mi történt? Hisz az Önök vezetője egy olyan határozata elől ennek a háznak, a melyben az egész ország, mint kegyeleti dologban vett részt, elment, nem is hajtotta volna végre a határozatot, és a t. urak követik az ő jelenlegi vezetését. Engedelmet kérek, nekünk teljes lehetetlenség ilyen jegeczesedési pontúi szolgálni. De tovább megyek, t. ház! Ha látnók azt, és látnók mi pártonkivtíliek, hogy a kormánypártban megvan az az erő, a mely ennek a nemzetnek az új alakulásához, és felvirágoztatásához szükséges, mi bizonyosan szívesen csatlakoznánk, de midőn azt látjuk, hogy már most mindent el kell követniök, hogy a legközelebbi képviselőház minden kritikán aluli nyomoríiságot tüntessenek fel, midőn azt látjuk, hogy már most előre meghamisítják a választási lajstromokat... (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon. Zajos ellenmondás a jobboldalon.) Hiszen Várady Károly és Pongrácz Károly t. képviselőtársaink erről egy egész adathalmazt mutattak itt be. Hát méltóztassanak azokat megczáfolni. (Zajos helyeslés a bal- és szélsőbalon. Mozgás jobb felől.) Midőn ezt látjuk, akkor nagyon természetesen rögtön tudnunk kell azt is, hogy miért örténik ez. Mert ha egy kormánypárt azzal az erővel, a mely minden kormánypártnak a kezében van, ethikai alappal bir, erre nincsen szüksége; tehát érzik, hogy olyan alapon állanak, a melyen ilyen mesterkedésre van szükség, hogy a többséget megkaphassák, a mi nagyon természetes, minket megint eltávolít onnan még abban az esetben is, ha valósulna, a mit Láng Lajos t. képviselőtársam mondott, hogy minket szépen otthon fognak hagyni, mert az a mi egyéni dolgunk, de az azután hogyha csatlakozunk ily eljárás után a kormánypárthoz, azt megerősítenők, az országos dolog volna. (Igás! Úgy van! balfelől.) Ez tehát minket e tekintetben nem feszélyez. De tovább megyek. Ha az adminisztrácziónak annyi nyomorúsága tüntettetik itt fel mindennap ; ma is volt szó valamelyes szolgabírói dologról. És mi látjuk, hogy ennek a nyomorúságnak a megorvoslását, szigorú büntetését, a hogy kell, nem lehet keresztülvinni. Mit mutat ez ? Ez ismét azt mutatja, hogy nincs meg az az erő a kormányban, és természetesen gyámolító pártjában sem, a mely képes legyen a döntő igazság követelményei szerint járni el mindenkivel szemben, mert szüksége van azokra az emberekre, kik, ha ilyen gyarlók is, de legalább igazi jó kortesek. (Élénk helyeslés a bed- és szélső báloldalon és a középen.) Ez megint azt mutatja, hogy nem szándékoznak törni az eddigi rendszerrel. Látjuk, hogy a kormány, melynek igen tehetséges tagjai vannak, ezt a házat vezetni nem képes. Foglalkozás nélkül van a ház. (Derültség jóbbfelől.) Olyan dolgokkal kell a háznak foglalkoznia, melyekben tisztán csak az ország viszonyainak nyomorúsága foglaltatik, mint például most is hetek óta foly a vita a költségvetés tárgyalásánál. (Derültség a jobboldalon. Nagy zaj.) T. ház, téved Rosenberg Gyula t. képviselő úr, ha azt hiszi, hogy mi itt passzióból beszélünk ; beszélünk azért, mert kénytelenek vagyunk kötelességből azt tenni, hogy, ha lehet akadályozzuk meg azt a rosszabbodást, melyet a háttérben látunk. (Helyeslés balfelől és a középen.) De tovább megyek, t. ház, mert ez úgy látom nem tetszik. (Derültség.) Sok kérdés merült fel, a többek közt, hogy egyre rámutassuk, az a mit közönségesen, de tévesen agrárkérdésnek neveznek. (Halljuk! Halljuk!) Mikor én ezelőtt 13 hónappal legelőször felvetettem itt a romániai búzakérdést és azt, hogy minő helytelenül és rosszul járnak el a romániai búza körül, akkor engem még igen magasról néztek le, mint olyan embert, ki oly dolgokat feszeget, melyek tulajdonkép csekélységek, vagy pedig nem is arra valók, hogy velők foglal-