Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-511

511. országos ülés 1805. november 22-én, pénteken. 103 kőzzünk. Én adatokat kívántam, később egy idő múlva az adatok kilátásba helyeztettek, de sohasem adattak meg ; hanem azért nem tesz semmit, hanem azt a kérdést, ma már azt lehet mondani, országszerte felismerik, s az ezzel kapcsolatos kérdések csakugyan oda kezdenek fejlődni, hogy valóságosan agrár kérdéssé válnak ebben a hazában. Maga a kormányelnök úr, mikor nekem választ adott egy esztendő múlva interpellácziómra, már nem abból a hangból beszélt, mint akkor Wekerle miniszterelnök és az akkori földmivelésügyi miniszter úr, hanem egészen más hangból, és kilátásba helyezte, hogy igenig ezen a téren tenni kell. Hasonlóképen Berzeviczy képviselő úr most elmondott beszédében már erre a thémára, mint olyanra épít egy egész frázist, (Derültség a baloldalon és a középen.) hogy tenni kell, mert ez komoly dolog, és a földmívelési nyomorúságot orvosolni kell. Csak az a furcsa, t. ház, mikor ilyen kérdés merül fel, azt mondják, hogy nem tenni kell, de beszélni ; mikor pedig más dolgokról van szó, akkor nem beszélni kell, de tenni. (Derültség és tetszés a középen és balfel'öl.) Én meg azt gondoltam, t. ház, hogy ez az a dolog, a hol nem beszélni, de tenni kell, és így mi azt várnók, hogy a t. ház vezető része, a kormánypárt ebben a dologban ne beszéljen, hanem tegyen, (Élénk helyeslés a kösépen és balfelől.) mert elég ideje volt már arra, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzék és azzal teljesen megismerkedjék. Hát a beszédre ma már mi — akárminő szépen van mondva — semmit nem adhatunk, hanem igenis ÍIZ intézkedésekre és a tettekre akkor fogunk adni, ha előkerülnek ; de ezeket nem látván sehol, ez sem szolgálhat indokul arra, hogy mi a kormánypárttal való jegeczedésre nagy hajlamot mutassunk. (Derültség a középen és balfelöl.) T. ház! A legbüszkébb pontját érintem csak röviden a t. kormánypártnak: az egyházpolitikát, a liberalizmusnak ezt a nagy vívmányát. Hát, t. ház, midőn ez megindíttatott, én ellene voltam. Ellene voltam, miért? Azt gondoltam, t. ház, hogy az csakugyan egy következményeiben komoly akczió lehet, és azt az alapot, a melyen Magyarország eddig állott, tudniillik a vallásos alapot, — mert hiszen a mi birodalmunk nagy részben vallásos alapon áll — magától teljesen eldobva, átfordítja a jelenlegi modern azon alapra, mely csak a büntető törvényeken áll. Hát nagyon természetes dolog, hogy mikor jól tudtam, hogy mennyi mindenféle érdeket érint és forgat fel ezen kérdés, ha így vitetik keresztül, és tudtam azt, hogy dogmákba ütközik, a protestánsoknak századok folytán kivívott jogait is érinti, mondom, nagyon természetes, hogy a reformot elleneztem. De most mit látunk csodálkozásunkra? Azt látjuk, hogy nem lesz semmi egyéb, csak állami anyakönyvvezetés és elméletben bevezetése a törvénykönyvbe annak, hogy itt minden vallás szabad és a vallástalanság is meg van engedve. Hát valljuk meg az igazat, ezért a dologért oly nagy lármát csinálni csakugyan nem volt érdemes. (Igaz! Ügy van! a középen és balfelől.) Ennek a dolognak a lényege hátra van tökéletesen, és ha csak ennyiben marad a dolog, igaz, dogmatikus sérelmek ebben is lesznek, a protestánsok így is roppant veszíteni fognak, a mint majd azt érezni fogják, de ezek még nem oly dolgok, melyek egy állam teljes fölfordálását előidézhetik; míg ellenben vannak ezen kérdésnek oly, még hátralevő részei, a melyek pedig nem fognak elmaradni, a melyek azután jobban felforgatják az ország egész eddigi állapotát, mert áthelyezik azt új ismeretlen territóriumra, olyanra, a melyen meg fog szűnni a vallásosság és csak a vakbuzgóság marad meg belőle és a vallástalanság a másik oldalon. (Igazi Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) De nem akarok ebbe a kérdésbe mélyebben belemenni; lesz még talán alkalom, a mikor ezt tüzetesebben ki lehet fejteni; különben is az idő már előre haladván, (Malijuk! Halljuk!) még csak egyre kivánok rámutatni. Az igen t. kormány és kormánypárt kitűzte czéljáúl a közigazgatás államosítását. (Halljuk!) Meg kell vallani, a mi jelenlegi viszonyaink között ennek bizonyos elvi jogosultsága van, (Halljuk!) de azok után, a miket eddig tapasztaltunk, t. képviselőház, azt mondom, hogy a magyar embernek nagyon meg kell gondolnia, hogy vájjon ne maradjon-e meg az ázsiai állapotú közigazgatás, (Úgy van! Úgy van! balfelől.) mintsem hogy a jelenlegi kormánynak megszavazzuk az állami közigazgatást. (Ugy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mert, t. képviselőház, méltóztassék elhinni, hogy mikor az állami közigazgatás keresztülvitelét a jeleulegi t. belügyminiszter úr akarja kezébe venni, a ki mostani közigazgatási törvényeinket is úgy magyarázza, hogy ha meghozza valamelyik hatóság a maga körében a határozatot s az a határozat felmegy ő hozzá, mint belügyminiszterhez, ő nem akként szünteti meg azt a határozatot, hogy visszaküldi új intézkedés végett, ha azt czélszerűtlennek tartja, hanem azt megváltoztatja s mindjárt vármegyének és városnak minősíti magát, (Úgy van! balfelől.) s a város jogát elfoglalva meg is állapítja, mi