Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-511

n 511. országos ülés 1895. november 22-én, pénteken. ködésüket a közérdek keretébe vissszaszorítsa. (Derültség balfelöl.) Ivánka Oszkár: Erdélyit ránczba szedte már! (Derültség balfelöl.) Beöthy Ákos : T. képviselőház! Láng Lajos tisztelt képviselőtársam (Halljuk! Halljuk!) nagyon meg volt elégedve az én tisztelt barátom brüsszeli szereplésével, de egyáltalában nem volt megelégedve az itteni házbeli és a kassai szereplésével. Azt gondolom, t. képviselőház, hogy e két dolog között nincsen ellenmondás, csak egy disztinkcziőt kell tenni, qui bene dislinguit, bene docet. A külfölddel szemben, mikor támadják a magyar államiságot, azt hiszem, mindannyian egyek vagyunk és kezet fogunk. (Helyeslés.) De itt a parlamentben, t. képviselőház, teljesítjük feladatunkat; ez a feladat az ellenőrzés és a kritika. Én nem tudom, hogy tisztelt képviselőtársam hogyan képzeli azt a parlamentáris regime-t magának, úgj-e, hogy az ellenzéknek az a feladata, hogy a kormány szekerét tolja, vagy úgy, hogy: egy akol, egy pásztor legyen és ne itt csináljunk ellenzéket, de a klubban? (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Hát furcsa nézetkülönbségek léteznek, t. képviselőház. T. képviselőtársamnak sok az ellenzékiség, nekem kevés. És ez nem ellenmondás! viszketegből történik, hanem egy nagy kormányzati szempontból; igen egyszerűen abból a szempontból, hogy végre egyszer realizáljuk, instituáljuk a felelősség nagy elvét, a mely nélkül jó kormányzás nem lehet. Ugyan miképen lehessen ebben az országban jó kormányzás, mikor a miniszter tudja azt, hogy soha felelősségre őt nem vonják; (Úgy van! a baloldalon.) Soha számon nem kérik, ha megbukik, nem közérdekből bukik meg, hanem pártérdekből, (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) puha rózsapárnára esik, ott szundikál Ábrahám kebelében; (Derültség a balés szélső baloldalon.) várja a föltámadást, míg valami palota-forradalom vagy sertés-krizis a minisztereket kiakolbólítja (Derültség és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) s ő foglalja el helyét. T. képviselőház! Az imént előadásom kezdetén azt mondtam, hogy helyes pénzügyi politikai szempont az, hogy okszerű gazdálkodást űzzünk, a mi tehát azt jelenti, hogy minden meddő és terméketlen kiadást kerüljünk. Én ezt is szabatosabban akarom definiálni, meg akarom mondani, hogy mit nevezek én meddő és terméketlen kiadásnak. (Halljuk!) Én mindazt nevezem annak, a mit nem a közérdek, de a pártérdek követel. (Helyeslés balfelől.) Bátor leszek egy-két echantillon-nal szolgálni. Ilyennek tartom (Halljuk!) én, t, képviselőház, a miniszteri és főispáni nyugdíjat. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A miniszteri nyugdíjat a demokrá cziával védelmezik. Én előttem a demokráczia tipusa Irányi Dánielnek nemes és eszményi alakja; sehogysem tudom én őt mint parlamentáris alakot elképzelni magamnak, egyszersmind mint állami nyugdíjast. (Élénk tetszés a bal- és szélsőbalon.) Mert t. képviselőház, ez az egész egy nagy anakronizmus; teremt egy parlamentáris bürokrácziát, (Úgy van! balfelől.) s fájdalom, előmozdítja a stréberséget, (Igaz! Úgyvan! a bal- és szélsőbalon.) ezt az elemet, ezt a tényezőt, a melyet, biz' Isten, közéletünkből ki kellene küszöbölni. (Úgy van! Úgy van ! a bal- és szélsőbalon.) Ha ezeket én, t. képviselőház, inparlamentárisaknak tekintem, a főispáni nyugdíjak határozottan iramorális dolgok. (Úgy van! Úgy van! a bal- és széhőbálon.) A főispánokat semmiféle egységes konczepezióknak keretébe beilleszteni nem lehet, ezek nem az 1848 előtti idők méltóságai, nem a modern világnak tisztviselői, egyszerűen kortesek és ágensek. (Úgy van! Úgy van! balfelől.) Én immorális dolognak tartom, hogy az ország pénzéből nyugdíjat húzzanak. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Itt van, t. ház, a viczinális vasutaknak egész komplexuma, mely napról-napra nagyobb törvényhozási dimenziókat vesz, melyeket én szintén, legalább részben, pártérdekből sugalmazott intézményeknek tekintek. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mert itt a képviselőházban lett konstatálva, hogy milyen drágán építtetnek, tehát azokból egyesek a közönség rovására húznak hasznot. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Azt mondta Láng Lajos t. képviselőtársam, hogy ne beszéljünk korrupczióról. De kérem, nem. mi beszélünk róla, Önök beszélnek róla folytonosan, egymás közt, velünk beszélnek, és nemcsak magánbeszéd közben, de nyíltan. Emlékeztetem a t. házat egy lelépett miniszter, gróf Bethlen András szavaira, a ki, mikor elbúcsúzott a tisztikarától, keservesen elpanaszolta az ország színe előtt, hogy két sötét tényező volt az, a mi megakadályozta őt becsületes törekvéseiben : a protekczió és korrupezió. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ha t. ház, a miniszter így beszél, miképen beszéljünk mi? Az utóbbi hetekben egy más helyen egy igénytelen egyszerű kis dikcziót penderítettem, a melynek egyes ártatlan, kedélyes kifejezéseit itt megneheztelték. így Sporzoa Ernő t. képviselőtársam neheztelte azt az ártatlan kifejezést, hogy: rebach-lovagok. (Derültség.) Konstatálni kívánom, t. ház, hogy ez nem sérelmes kifejezés. Ugy tudom, hogy a rebach egy sémita szó, mely üzleti nyereséget jelent; tudtomra pedig a sémita kifejezések most már törvényesen reczipiálva vannak. (Derültség.) De külön-