Képviselőházi napló, 1892. XXVI. kötet • 1895. szeptember 26–november 16.
Ülésnapok - 1892-489
60 489. országos ülés 1895. október 9-én, szerdán. érdekében szükséges intézkedések költségei belőle első sorban fedeztessenek. Azt hiszem, felesleges itt tüzetesen annak magyarázatába bocsátkoznom, hogy mily nagyfontosságú hazai mezőgazdaságunk mai válságos helyzetében az, hogy épen azon ág, mely mégis némi haszonnal értékesíthető, a kor igényeinek megfelelő színvonalra emeltessék. Épen ezért a földniívelésügyi és pénzügyi bizottság a törvényjavaslatot és annak intézkedéseit helyeseknek ismervén el, azt tisztelettel ajánlják általánosságban és részletekben elfogadásra a t. háznak. (Helyeslés jőbbfelöl.) Elnöki Szólásra senki sincsen feljegyezve. Kíván valaki szólni? Ha tehát senki sem kíván szólni: a vitát bcrekesztettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául, abban a szövegben, melyet a bizottság ajánl, elfogadni? (Elfogadjuk!) A törvényjavaslatot a ház általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Schóber ErnŐ jegyző (olvassa a törvényjavaslat c&imét és 1—2. §-ait, melyek észrevétel nélkül elfogadtatlak. Olvassa a 3. §-t). Elnök: Az előadó úr kíván szólani. Gajári Ödön előadó: T. ház! A föklmívelésügyi bizottság egy módosítványt ajánl, mely szerint a »köztenyésztés« szó helyett e szakasz í. és 2. bekezdésében a »közérdekíi szarvasmarha-tenyésztés* szavak volnának teendők. Efc.en módosítvány elfogadását kérem. Elnök: Elfogadja a ház az előadó úr módosítványát? (Elfogadjuk!) Elfogadtatott. Ezzel a törvényjavaslat részleteiben is le van tárgyalva. Következik a vízügyi és pénzügyi bizottságok jelentése (írom. 930, 931) a Közép-Duna egységes szabályozásáról, valamint az ország egyéb jelentősebb folyóvizeinél első sorban szükséges szabályozási munkálatokról szóló 904. számú törvényjavaslat tárgyában. Az előadó úr kíván szólani. Terényi Lajos, a vizügyi bizottság előadója: T. ház! A törvényjavaslat, melyet bemutatni szerencsém van és a mely a vízügyi és pénzügyi bizottságok tárgyalásának alapjait! szolgált, régen érzett hiányokon, nehéz és sokszor nagy károsodásokat előidézett helyzeteken van hivatva segíteni, s e mellett az ország különböző vidékein levő érdekeltség régen hangoztatott jogos és méltányos óhajtásainak és kívánalmainak megtestesülésére vezet. A törvényjavaslat ezélja a Duna és Tisza és ezek mellékfolyóinak, illetőleg ezen folyók egyes szakaszainak vízlefolyási viszonyait lehetőleg megjavítani. A czél tehát a vízlefolyási akadályok elhárítása, rendes mederviszonyok teremtése, lehetőleg normális szélességű medrek alkotása, a partbiztosítások keresztülvitele, szóval olyan munkálatok megteremtése, melyek ügy a hazai, mint a külföldi tapasztalatok szerint is a vízszabályozási munkálatok terén teljesen sikerültek, a melyek mindenkor helyeseknek váltak be. Alig van állam, a hol a vízgazdaság olyan nagy kiterjedésű és nagyfontosságú lenne, mint épen hazánkban s épen ezért kiszámíthatlan horderejű azon kérdésnek megoldása, (Helyeslés.) hogy mederrendezések által az ártéri érdekeltségek nyugalma lehetőleg biztosíttassék és ennek következtében megadassák a mód arra, hogy az ármentesítéssel kapcsolatos belvízlevezetési munkálatok az eddiginél sokkal fokozottabb mértékben eszközöltessenek, hogy az öntözésre alkalmas területek, a melyek szintén nagykiterjedésííek, öntözőcsatornákkal láttassanak el, és hogy ennek következtében a gazdasági kultúrának hatalmas lendület, a gazdaközönségnek s a muukásnépnek a mostaui egyoldalú és nyomasztó gazdasági helyzet alól való felszabadulása biztosíttassék s részükre egy sokkal szebb jövő helyeztessék kilátásba. Hiszen, t. ház, csak egy pillantás azon területekre., a melyek már ármeníesítve vannak és körülbelül öt millió holdat tesznek ki; csak egy pillantás azon összegekre, a melyek az ármentesítésekbe befektetve lettek és a melyek a 100 milliót is meghaladják ; csak egy pillantásfvizi útainknak hosszúságára, a melyek szintén meghaladják a 4700 kilométert, teljes világosságában áll előttünk az a felelősség és szigorú kötelesség, mely a kormányt a mederrendezésekre és szabályozásokra kell, hogy ösztönözze, nehogy ezen befektetett óriási összegek az elfajult medrek miatt problematikus értékűekké váljanak. Szomorú példák mutatják, hogy teljesen és jó anyagból kiépített védgátak mellett is a rossz mederviszonyok miatt torlódások képződtek, a víz felduzzadt és átszakítva a gátakat, egész községeket és városokat elpusztít. Míg viszont örvendetes példák vannak a tekintetben, hogy egységes tervek és öntudatos irányelvek alapján eszközölt szabályozási munkák a vízlefolyási viszonyokat annyira megjavították, hogy ma már a védekezés sokkal nagyobb vízállás mellett is úgyszólván feleslegessé vált. Úgy a műszaki ismeretek fejlődése, mint tanúságos példák arra bírták a kormányt, hogy az eddigi eljárástól eltérve, lehetőleg egységes irányelvek alapján igyekezzék a folyamokat és folyamszakaszokat szabályozni. Ez egységes tervek alapján készített szabályozások sokkal előnyösebbek, mint azok, melyeket a kormányok 1867 óta eszközöltettek és igen jelentékeny összegekbe kerültek. Sőt nemcsak előnyösebbek, hanem takarékosabbak is, mert tesmészetes, hogy egységes