Képviselőházi napló, 1892. XXVI. kötet • 1895. szeptember 26–november 16.

Ülésnapok - 1892-488

488. országos ülés 1895. október 8-án, kedden. 55 becsületes embernek mindig kevesebb esze van a csaláshoz, mint annak, a kinek abban praxisa van. (Űgy van! balfelöl.) A magam részérő!, méltóztassék elhinni, semmi néven nevezendő veszélyt nem látok e szakaszban, én épen az igazságszolgáltatás szempontjából tartanám nagyon helytelen dolognak, hogy akkor, a mikor a peres dolgok hónapokig hevernek és az illető közegek amúgy is túlságosan igénybe vannak véve, még az ilyen hamisítási dolgok is a magyar királyi igazságügyi közegekre ruháztassanak Magyarországon. Az ötödik szakasz ellesi csak azt a kifogást teszem, hogy azt mondja, hogy nagy- és kisközségekben az előforduló hamisításokat az adminisztrácziónak egy szintén nagyon igénybe vett közege, a főszolgabíró, van hivatva teljesíteni s azok fölött ítéletet mondani. Ezen pont ellen az a kifogásom, hogy mondassák ki, hogy nagy- és kis-községekben a községi elöljáróság is gyakorolhassa az ellenőrzést, ha észreveszi a hamisítást, és miután a t. miniszter úr megemlítette, hogy itt anilinnel vagy mivel történnek hamisítások, azt hiszem, hogy a hol körorvosok vannak, a kik közegészségi ügyekben vannak olyan szakértők, mint a járásbirák, azok is hivatva volnának a vizsgálatot teljesíteni. Visontai Soma: Nem olvasta! Uray Imre: Lehet, hogy nem olvastam, mert azt nem olvasom bele, a mi nincsen benne és nem akarom beletenni azt se, a mi nem bele való. (Derültség.) Én nem azért szólaltam fel, mintha akadékoskodni akarnék, hanem azért, hogy mindenféle kibúvó lyukakat ne csináljunk a törvényben, a hol öt-hat fiskális be- és kiszaladgálhasson, (Derültség.) Én arra törekszem, hogy a törvény végrehajtható legyen, és ha valakit megfogtak, az büntetését elnyerje. Azért — a harmadik pont kivételével, a hol kiterjeszteni kívánnám a kis- és nagy-községekben az ellenőrzés gyakorlását a községi elöljáróságra — a szakaszt Változatlanul elfogadom. (Helyeslés.) Visontai Soma: T. ház! Röviden személyes kérdésben és szavaim félremagyarázása czímén kérek szót. (Halljuk! Halljuk!) A t. ház meggyőződött arról, hogy ezen törvény tárgyalásánál én tisztán törvényhozói, kötelességemet teljesítettem . . . Uray Imre: Én is! Visontai Soma: ... és semmiféle tendenczia nem vezetett, és azért azt a vádat, a mi ellenem felhozatott, mintha én bárkit menteni akarnék, mintha fiskális érdek, vagy személyi érdek vezetne, visszautasítom és kijelentem, hogy ilyen megjegyzésre felszólalásaimban semmiféle okot nem szolgáltattam. Tény az, hogy a kir. bíróságok iránt nekem, a kinek alkalma van. egyik-másik irányban előttük el is járni, nagyobb bizalmam van, mint a képviselő úrnak. Nekem nincs rá szükségem, hogy e réven ellensúlyozzam a polgári házassággal szemben való magamtartását és így keressek népszerűséget, mint a képviselő úr. (Derültség a ssélső balon.) Elnök: Az előadó úr kíván szólani. Gróf Thorotzkai Miklós, a közgazdasági bizottság előadója: T. ház! Az 5. §-ba sajtóhiba csúszott be, melynek kijavítására bátorkodom a következő módosítást ajánlani: »az első bekezdés második sorában a »termékek« szó előtt az »és« szó törlendő, utána pedig »és czikkek« teendő«. Balogh Géza jegyző: Tóth Ernő! Tóth Ernő : T. ház! Én e szakaszhoz csak jogi szempontból kiváuok hozzászólani. Én Magyarország mai közállapotai mellett tökéletesen igazat adok Visontai képviselőtársamnak a tekintetben, hogy e kihágások elbírálását bízzuk a bíróságra. Nem akarok egyebet felhozni, csak ezt: méltóztatik nagyon jól tudni, hogy ma még Magyarország rendezett tanácsú városaiban nincs mindenütt kinevezett rendőrkapitány s még a fó'szolgabirák közt is igen sok van, a kinek nincs kvalifikácziója. A rendezett tanácsú városok régi kapitányai között ma is vannak, a kik még csak gymnáziumot sem végeztek, vagy legfeljebb két-három osztályt jártak ki, azután hazamentek gazdálkodni s valahogyan bejutottak a rendőrkapitányi állásba. Tisztelem, becsülöm ez urakat, de rájuk bizni, hogy valaki felett ítélkezzenek s esetleg két hónapra bezárhassák, határozottan könnyelműségnek tartom. (Helyeslés a szélstt baloldalon.) Azt mondhatják, hogy hisz van még két fórum, ott reparálhatják az ítéletet. De méltóztassék kissé mélyebben tekinteni a dologba. A ma dívó rendszer szerint vájjon miből ítél a felsőbíróság? A vizsgálati iratokból. S ki veszi fel a vizsgálati iratokat ? Az elsőfokú biró, tehát ez esetben talán egy kvalifikálatlan rendőrkapitány vagy kvalifikálatlan főszolgabíró. Ez a vizsgálatot megejti ugyan, de mert nem jogász, megeshetik rajta, hogy a vizsgálati iratokban épen] azok a lényeges szempontok nem lesznek kiemelve, melyek ismerete nélkül igazságos ítéletet hozni nem lehet. Lehet a vizsgálatot úgy vezetni, hogy a vizsgalati iratokba csupa oly dolog kerül, pusztán tudatlanságból, melyek alapján a felsőbíróság, — nem látva tisztán a dologban, — egész lelki nyugalommal elítélhet egy ártatlan embert is. Ismétlem tehát, nem lehet az állampolgárokat annak kitenni, hogy esetleg kvalifikáczió nélküli emberek őket esetleg két hóhapra bezárathassák. Egyáltalában nagyon csodálom, hogy midőn e javaslat tárgyaltatott, az igazság-