Képviselőházi napló, 1892. XXVI. kötet • 1895. szeptember 26–november 16.

Ülésnapok - 1892-488

56 488. országos ülés 1895. október 8-án, kedden. Ugyminiszter úrnak nem volt hozzá szava. (He­lyeslés a szélső báloldalon.) Balogh Géza jegyző: Drakulics Pál! DrakuliCS Pál: T. ház! Részemről szintén pártolom Visontai képviselő úr módosítványát, annál is inkább, mert nagyon jól tudjuk, hogy a kihágási eljárásban, a hol közigazgatási tiszt­viselők működnek, a feleknek alá sem kell írniok a jegyzőkönyvet. A közigazgatási tisztviselő azt írja beléje, a tm eszébe jut, és némelyek csupán azért, mert nincs kvalifikácziójuk, nem képesek megítélni azt, hogy mely momentumok lénye­gesek, melyek nem. E miatt olykép veszik fel a jegyzőkönyvet, hogy az semmi körülmények közt sem képezhet elegendő alapot a felsőbb bíróságnak egy egészen igazságos ítélet hoza­talára. De vannak más esetek is. Magam meg­győződtem, hogy voltak a kapitányi hivatal ál­tal, akkép felvett jegyzőkönyvek a melyek alapján az illető fogságra lett ítélve a miniszté­rium által is. Magam utána jártam, megnéztem a jegyzőkönyvet s láttam, hogy a tanúkihallga­tások teljesen elferdítve, az igazságtól eltéröleg lettek felvéve. Novizálást kértem s az illető tel­jesen fel lett mentve. Itt tehát határozottan tudva és akarva járt el az illető; azt ugyan bebizonyítani nem lehetett, hogy tudva és akarva, de a jegyzőkönyvek tényleg rosszul lettek fel­véve. Ily körülmények közt ez esetben is ily súlyos szankczióval, büntetéssel az ítélkezést közigazgatási tisztviselőkre bizni nem lehet, ezért Visontai Soma képviselőtársam javaslatát elfogadom. Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Kivan még valaki szólani? A vitát bezárom. Következik a szavazás. A beadott módosít­ványokat oly módon fogom szavazásra feltenni, hogy Visontai Soma képviselő úmak a közigaz­gatási közegek helyett a birói közegek betéte­lére vonatkozó indítványával szemben kérdésül felteszem a szöveget, és ha akármelyik fogad­tatnék el, még esetleg azok az apróbb módosí­tások, a melyeket az előadó úr és Visontai kép­viselő úr is beadott, még ezután a szövegen megtehetők. Kérem tehát azokat, a kik az 5. §-t, hogy úgy fejezzem ki magamat, általánosságban és abban a rendelkezésében, hogy a bíráskodással politikai közegek vannak megbízva, elfogadják, álljanak fel. (Megtörténik.) A többség elfogadta. Már most jön Visontai Soma képviselő úrnak másik módosítványa, Tessék felolvasni. Balogh Géza jegyző (olvassa): Módosít­vány az B. §-hoz: »Földmívelésügyi miniszter« helyett » belügy miniszter« teendő. Elnök: Kérem azokat, a kik az eredeti szöveget, hogy t. i. a foldmívelésügyi miniszter maradjon a bíráskodással megbízva, megtartják, álljanak fel. (Megtörténik.) A második módosítvány elesett, az eredeti szöveg tehát fentartatik. Most jön gróf Thorotzkai Miklós előadó úr módosítványa. Tessék felolvasni. Balogh Géza jegyző (olvassa): Módosít­vány az ötödik szakaszhoz: »Az első bekezdés második sorában a »termékek« szó előtt az »és« szó törlendő, utána pedig »és czikkek« szavak teendők«. Elnök: Ez a módosítvány be akarja iktatni a »termények és termékeké szavak után e sza­vakat: »és czikkek«. Miután ez a megelőző sza­kaszok terminológiájának inkább megfelel, azt mára következetesség szempontja is ajánlja. Akik a módosítványt elfogadják, kérem, álljanak fel. (Megtörténik.) El van fogadva. Következik a hatodik szakasz. Perczel Béni jegyző (olvassa a 6. §-t; észrevétel nélkül él fogadtatik. Olvassa a 7. §-t). Balogh Géza jegyző: Visontai Soma! Visontai Soma: T. ház! Azon szigorú intézkedéseken kivűl, melyek az előző szaka­szokban foglaltatnak, és a melyeket a t. kép­viselőház már elfogadott, itt még egy szigorú büntetési tétel van, melyet a törvény indokai úgy neveznek, hogy pellengérre állítás. Azt mondja ugyanis a törvény indokolása, hogy nem elég­séges az, ha két hónapi elzárással bün­tettetik az illető, hanem szükséges, hogy még külön pellengérre állíttassék. Én tökéletesen helyeslem, — mert hiszen itt súlyosabb cselek­mények megtorlásáról van szó, — hogy bizonyos esetekben az, ha valaki ilyen hamis czikkeket forgalomba hoz, a nagy közönségnek is tudo­mására hozassék; de ha tekintetbe veszem, hogy ez még az elzárási büntetésnél is sokkal erő­teljesebben sújtja az illetőt, akkor én azt hiszem, hogy azt csak minősített esetben szabadna alkaU mázni, ha azt látjuk, hogy az elzárás vagy a pénzbüntetés nem fogott az illetőn, tehát vissza­esés esetében fel legyen jogosítva az illető köz­igazgatási bíráskodó tisztviselő', hogy visszaesés esetében az ítéletet és az egész eljárást pub­likálhassa. Ennélfogva én egy ide vonatkozó módosítványt is nyújtok be, mely így szól: »Az eljáró hatóság a marasztaló ítéletnek az elítélt fél költségén leendő közzétételét vissza­esés esetén elrendelheti«. Ezenkívül stiláris módosításom is van, a mennyiben a hetedik *szakasz első sorában az áll, hogy az eljáró hatóság a »büntető« ítéletet teheti közzé. Bátorkodom megjegyezni, hogy büntető ítélet alatt mi a felmentő és a marasz­taló ítéletet egyaránt értjük, ha az a bűnvádi eljárás keretén belül hozatott. A büntető ítélet

Next

/
Oldalképek
Tartalom