Képviselőházi napló, 1892. XXVI. kötet • 1895. szeptember 26–november 16.

Ülésnapok - 1892-488

54 488. országos ülés 1895. október 8-án, kedden. miniszter« teendő. (Élénk helyeslés a ssélső bal­oldalon.) Gr. Festetits Andor földmívelésügyi miniszter: T. képviselőház! (Halljuk!) Az előttem szólott t. képviselő úr kérdést intézett hozzám, hogy vájjon azt hiszem-e, hogy ezen intézkedés révén lényegesen gyorsabb lesz az eljárás ezen kihágási ügyek elbírálásánál, mint ha azok elbírálását a bíróságokra biznók. Én azt hiszem, tapasztalatból mondhatjuk, hogy mindenesetre az oly eljárás, mely köz­igazgatási úton nyer eldöntést, mégis csak gyor­sabb, mint az, a mely az igen tisztelt ügyvéd urak révén a bíróságok előtt folyik le, (Ellen­mondás a ssélső haloldalm.) Én konczedálom, hogy jogilag sokkal alaposabban és jobban ol­datnának meg az ily kérdések, de hogy gyor­sabban és a tapasztalat igényeinek megfelelőbb lenne ez a megoldás, azt én legalább életem eddigi pályáján nem tapasztaltam. De, azt hiszem, hogy túlságosak is t. kép­viselőtársamnak az aggályai, a mennyiben való­szinííleg elkerülte figyelmét a 8. §. tartalma. Mert hiszen azzal a vexáczióval szemben, me­lyet lehetségesnek, sőt valószínűnek jelez a t. képviselő úr, annak az illetőnek, a kinek kzle­tében a kutatás elrendeltetik, van remediuma. Visontai Soma: Lepecsételteti a mustrát! Gr. Festetits Andor földmívelésügyi miniszter: Ugyanazt a mustrát, melyből a hatóság elvesz, lepecsételteti, tehát ha felmen­tik őt, alkalma van igazolni magát, hogy kihá­gást nem követett el. Visontai Soma: De bemehet, a mikor tetszik! Gr. Festetits Andor földmívelésügyi miniszter: Hogy ne tehetné? Most is teheti ép úgy. De, azt hiszem, gyorsaság szempontjá­ból is a gyakorlati téren kell annak bizonyos jelentőséget imputálni, hogy az ilyen eljárás mentől gyorsabb legyen, és ne méltóztassék el­felejteni a t. képviselő úrnak, hogy itt érdemi­leg tulajdonképen nem is ítél a szolgabíró vagy a másodfokú hatóság, hanem ki hozza meg az ítéletet, vagyis ki adja meg alapját a hozandó ítéletnek? A szakértő; csakis ő mondhatja meg, hogy valamely forgalmi czikk anilinnel vagy gliczerinnel van hamisítva. Lehet, hogy egyes kivételek vannak, hogy a főszolgabíró, vagy más közege a hatóságnak egyéni tulajdonainál fogva azonnal képes ítéletet hozni,- de általá­nosságban mégis szükséges első sorban a szak­értő megállapítása a kémiai ismeretek szem­pontjából, a melynek alapján ítél azután a ha­tóság elsőfokúlag. Tehát, azt hiszem, ki van zárva a lehetősége annak, hogy itt akár a szolga­bíró, akár nem tudom, más közeg a vármegyé­ben vagy a városokban más alapon hozzon íté­letet, mint épen azon az alapon, a mely alapot nyújtott neki az illető szakértő. De e nélkül nincs is feljogosítva a hatósági intézkedést meg­tenni. Ha pedig a szakértői megállapítás alap­ján megtette az intézkedést a hatóság, az ugyan az érdemre vonatkozólag talán irreleváns, hogy ki hozza meg az intézkedést, de gyakorlati szem­pontból nem irreleváns ; mert sokkal gyorsabban keresztülvihető az eljárás, ha az a közigazgatási úton marad, ép úgy, mint a borhamisítási és a mezőrendőrségi törvénynél. Ennélfogva kérem az 5-ik §. változatlan elfogadását. (Helyeslés jóbb­felöl.) Balogh Géza jegyző: Uray Imre! Uray Imre: T. ház! Megvallva az igazat, a t. miniszter úr felszólalása után majdnem feles­ges, hogy ehhez a ponthoz én is hozzászóljak, mert azt hiszem, hogy a t. háznak minden egyes tagja belátja azt, hogy erre a törvényre és erre a szakaszra egyáltalában nagy szükség volt és mindenesetre mutatja azt, hogy a hamisítások mily nagy mérvének kellett már az országban elterjedve lennie, hogy ezt a törvényjavaslatot már a ház elé kellett hozni. És e tekintetben, úgy látom, hogy csakis Visontai t. barátom tesz kivételt, a mennyiben ő azok számára, a kikre nézve mindenesetre nem is találok elég szigorú törvényt, a melylyel büntetendők volnának, min­den útat-módot keres arra nézve, hogy azoknak az illetőknek a mentségére kibúvó ajtókat létesítsen a törvényben. Visontai Soma: Ez nem áll! Ez alapta­lan gyanúsítás! Ez üres beszéd! Ehhez ér­teni kell! (Zaj.) Uray Imre: Én elhiszem, hogy a hami­sítók tekintetében talán nagyobb szakértő t. kép­viselőtársam, mint én, (Derültség. Zaj.) hanem bocsásson meg, hogy azt nekem beigazolja, hogy Magyarország összes járásbírái többet értenek ezen dolgok elbírálásához, mint a szolgabirák, vagy én, vagy más, azt kereken tagadom. Visontai Soma: No hát akkor jól van! (Derültség.) Uray Imre: Itt egy törvényt akarunk lé­tesíteni, a mely nem a görög kalendárium sze­rint lesz hivatva büntetni, hanem ott rögtön, ha lehet, még abban az órában, mikor a csalás vagy a hamisítás történt. (Helyeslés a ssélső bal­oldalon.) Ez valóban általános szempont. Lehet, hogy t. képviselőtársam fiskális szempontból beszél, azonban én a mezőgazdaság szempont­jából tekintem a dolgot, ez pedig magasabb szempont, mint azt mondani, hogy az egyéni szabadság lesz talán megsértve, ha itt ilyen qualifikácziójú emberek ítélnek. Hogy az illető­nek több qualifikácziója lesz, mint annak, a ki a vizsgálatra hivatva lesz, az lehet, mert a csaláshoz nagyobb ész és tudomány kell, mert a

Next

/
Oldalképek
Tartalom