Képviselőházi napló, 1892. XXVI. kötet • 1895. szeptember 26–november 16.

Ülésnapok - 1892-488

488. országos ülés 1895. október 8-áu, kedden. 53 ítélő közeggel, azt én helyesnek tartom a jogszolgáltatás minden ágában. Mert habár itt kihágásokról van csak szó, de a ki ellen kihágás miatt az eljárás folyamatba tétetik, arra nézve ez ép oly fontos, mint más valakire a büntető ügy, mert nemcsak egyéni becsülete, de kereskedői hírneve is érintve lesz. És eszembe jut, a mit szintén méltóztassanak tekintetbe venni, hogy a volt osztrák igazságügyminiszter ép a kihágási ügyekben — melyekről tudom, hogy Ausztriában nagyobb terjedelműek, mert hiszen az osztrák törvény szerint a kihágások a vétségek egy részét is felkarolják — igen figyelemreméltó rendeletet bocsátott ki, mely a lapokban is megjelent, és melyben nagyon a birák szívére köti, hogy ne járjanak el könnyelműen, mert a kihágási ügy is érintheti esetrőí-esetre a kimérendő büntetés által az illetőnek Szabadsagát és becsületét is, és ép oly komoly jogszolgáltatáson kell, hogy alapuljon, mint a büntető jogszolgáltatás. Ha most azt látjuk, hogy épen néhány perczczel előbb méltóztattak elfogadni oly büntetési tételt, mely két hónapi elzárással bünteti az illetőt, akkor nem értem, hogy miért ne utasítsuk az ezen tétel alá eső cselekmények elbírálását a rendelkezésünkre álló királyi járásbíróságok elé, és miért ne bíráskodjanak ezek? (Helyeslés a szélső haloldalon.) A miniszter úr maga az mondja, hogy itt súlyosabb beszámítása cselekedetekről van szó; miért ne utasítsuk ezeket a fővárosban az e czélra rendelkezésre álló büntető járásbírósághoz ? Az igen t. miniszter úr nagyon könnyen benyújtja a törvényt, hogy a kerületi előljáró bíráskodjék, de meggyőződött-e már az igen t. miniszter úr arról, hogy az előjárósági bíráskodás, a mely még ma fennáll, mily módon gyakoroltatik? Nagyon könnyű azt bevenni, hogy a városnak egyik közege fog majd bíráskodni, de hogy azt milyen szívvel és lélekkel és milyen örömmel fogadják majd a városnál, hogy a különben is túlterhelt közegeket ezzel a bíráskodással is megbízzák, azt itt feleslegesnek tartom bővebben elmondani; azonban méltóztassék az igen t. miniszter úrnak egy kimutatást kérni, yagy például megnézni, hogy a pátens pöröknél a melyek itt Budapesten még most is az elöljárósághoz tartoznak, — az ríj törvény ki fogja őket venni — ugyan mennyi ideig tart, a míg egy pátenspört letárgyalnak, és meg méltóztatik látni, hogy egy évi időközök vannak az egyik és a másik tárgyalás közt, úgy, hogy egyáltalában abszolúte nem érnek rá arra, hogy ezzel foglalkozzanak. Ha tehát az igen t. miniszter úr gyorsaságot kíván, ha az igen t. miniszter úr maga is meg van győződve arról, hogy ezek súlyos beszámítású cselekedetek, akkor az érem másik oldalát is tekintetbe kell vennünk, tudniilik azt is, hogy ezzel szemben áll az egyéneknek szabadsága, becsülete. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Olyan könnyen oly nagy beszámítása kihágásokat egyszerűen a közigazgatási közegekre ráutalni, a kik nyomoznak és ellenőrzenek egyszersmind, nem lehet. (Mozgás a szélső baloldalon.) Különösen méltóztattak látni, t. képviselőház, hogy még a rendőrkapitányt is kiveszi bizonyos esetekben és azt mondja, hogy: e czélra alkalmazott tisztviselő. Meggyőződött-e az igen t. miniszter úr arról, hogy azon kihágási nemeinél a bíráskodásnak, a melyek a közigazgatósági hatóságokhoz vannak űtaBÍtva, milyen gyorsasággal, milyen alapossággal járnak el? Ha egy kis statisztikát méltóztatott volna beszerezni, igen t. miniszter úr, úgy látná, hogy e törvény által kontemplált czélt is helyesebben éri el, ha e bíráskodást független bíróság hatáskörébe utalja. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De különben is, minthogy ez a mi általános jogszolgáltatási elvünkben gyökeredzik; minthogy másrészt én fentartani kívánom ezeket a hatóságokat és közegeket a;-: ellenőrzésre, a vizsgálatra, úgy, a mint ez a törvény szövegében is benne van, csak az iránt nyújtok be módosítványt, hogy az 5. §. első bekezdésében az »ítélkezésre« szó után a következők tétessenek : »királyi járásbíróságok, Budapesten a büntető járásbíróság illetékessége állapíttatik meg«. A többi azután: »valamint az 1. §-ban felsorolt termények és termékek közforgalmának ellenőrzésére*, az eljárásra, nyomozásra stb. Budapesten a kerületi elöljárók stb. változatlanul megmaradna. Ha azonban nem fogadtatnék el ez a módosítvány és az eredeti szöveghez ragaszkodnék a t. képviselőház, akkor is aggályom van aziránt, hogy harmadfokban ezekben a dolgokban az igen t. földmívelésügyi miniszter úr bíráskodjék. Nekem az ő szakértelme és bölcsesége iránt a legnagyobb bizalmam van, de bocsánatot kérek, ott, a hol már különben is a kihágások feletti bíráskodás a harmadik fokban a belügyminiszterhez tartozik, és a hol nem a földmívelésügyi szempontok mindig a kidomborodók, hanem a hol emberek elítéléséről van szó, tehát a hol inkább a büntetőjogi rész esik megfigyelés alá, ott a felebbviteli eljárásra nézve, azt hiszem, hogy az egyöntetűség kedvéért is, — minthogy közegészségügyi kihágások is oda tartoznak harmadfokban, — a belügyminiszter illetékessége volna kimondandó. Benyújtom tehát erre nézve is módosítványomat, a mi szerint az 5. §-ban a »fÖldmívelésügyi miniszter« helyett »belügy-