Képviselőházi napló, 1892. XXVI. kötet • 1895. szeptember 26–november 16.
Ülésnapok - 1892-485
24 485. országos ülés 1895. szeptember 30-án, hétfőn. lok elég szépséges mákvirágot, melyből koszorút lehet fonni az illető urak valláserkölcsi érzületére. A múlt nyáron történt, a mikor a parlamenti ellenőrzés szünetelt, hogy a t. honvédelmi miniszter úr Szent István napján — a vasárnapi munkaszünetről szóló törvény óta ez is országoo ünnep — országszerte lóviziíáeziókat rendelt el. Ez megint a magasabb közéleti erkölcstan kultuszába vágó dolog, és ez megint alkalmas volt arra, hogy az urak ezen nemes példával a valláserkölcsi érzületet az ország népében éleszszék és ápolják. Avagy a törvény csak arra való, liogy a nagyurak magokat azon túltegyék, a szegény emberre pedig rákényszerítsék ? Bocsánatot kérek, az urak mindig a törvény iránt való engedelmességet hangoztatták, valahányszor olyan kegyetlen kényszerhelyzetbe hozták az ország polgárainak egy jelentékeny és intelligens részét, hogy összeütközésbe jött, az úgynevezett állami törvény pedig csak rendelet volt, az isteni törvénynyel, és bár inkább kell engedelmeskedni az Istennek, mint az embernek, mindig követelték, hogy engedelmeskedni kell az állami törvényeknek. Méltóztassék jó példával előljárni először is a t. képviselő uraknak, ne tapossák lábbal lépten-nyomon a párbajtilalomról szóló törvényt, és méltóztassanak e tekintetben is egyenlő igazsággal eljárni. Azt a szegény embert a korcsmai verekedés alkalmával, mikor arról van szó, hogy ki a legény a csárdában, ha leszúr ott valakit, több évre ítélik; ellenben az úri ember, mikor rongyos öt forint kártyaadósság miatt kivégez valakit, kap egy enyhe büntetést, vagy ha más dolog miatt lelő valakit, kap egy évet, a miből még rendesen királyi kegyelem útján el is engednek valamit. Lukáts Gyula : A szélbaliaknak nem! Vajay István: Hiszen mindig úgy volt, hogy a t. szabadelvű szenteknek csak magok felé hajlik a kezök. Különben nagyon jó, hogy ezt t. képviselőtársam felhozta, mert most a sor ép a t. igazságügyminiszter úrra kerííl. Az igen t. igazságügyminiszter úr azért vállalta el tárczáját, hogy a magyar állam polgáraiban a jog, igazság és a jogrendszer, de nemcsak a rendszer, hanem annak független kezelői iránt is bizalmat keltsen. Bocsánatot kérek, ha a t. igazságügyminiszter úr folytatja a megkezdett eljárást, mely a pártoskodás színezetét teljesen nnigánviseli, akkor ez magyar igazságügyünk iránt a bizalmat nem fogja növelni, de teljesen lerontani lesz hivatva. Én megvallom, őszinte örömmel vettem tudomásul... Elnök: A képviselő urat újra figyelmeztetnem kell, hogy bár bizonyos módon összeköttetésbe akarja hozni felszólalását a tárgygyal, (Derültség jobbfelöl.) mégis attól hosszú időn át határozottan eltért. (Ügy van! jobbfelől.) Ez a második figyelmeztetésem, és ki kell mondanom, hogy a házszabályok 169. szakasza szerint, ha ezen második figyelmeztetésnek sem volna eredménye, kénytelen leszek a szót tőle elvonni. (Helyeslés jobbfelől) Vajay István: Köteles tisztelettel veszem a mélyen t. elnök úr figyelmeztetését, és fentartva majd a megfelelő alkalomra az elmondani szándékolt kritikai megjegyzéseimet, egyszerűen kijelentem, hogy én a bizottság jelentéséhez jelen alakjában sem járulok hozzá, mert annak csak alakja változott, de a lényeg, a sérelem megmaradt. És azon meggyőződésemet fejezhetem ki, hogy törvényerőre emelhetik e javaslatot, rombolhatják az országot azzal, a mit nem akart senki, a mit a választóktól ha megkérdeznének, azt mondanák, hogy ezt az országra, ráerőszakolták, mint annyi mást ráerőszakoltak már; de az erkölcsi eszmék majd megkezdik a küzdelmet a romboló eszmékkel s győzni fognak ; és nekem meggyőződésem, hogy ha megerősítés alá kerííl is ezen javaslat, azért ahhoz a maga bensőségében nem fog ragaszkodni a nép, mert megerősítve lehet a dolog, de szentesítve nem, mert ezt a szemtelen dolgot a király nem szentesítheti. Elnök: A képviselő urat inparlamentaris kifejezése miatt rendreutasítom. Molnár Antal jegyző: Helfy Ignácz! (Halljuk! Halljuk ! Nagy zaj. Felkiáltások : Halljuk az elnököt/) Vajay István: Szenttelen! Nem-szent ! (Nagy zaj.) Madarász József: Rossz magyarság! (Felkiáltások: Azért nem értette!) Elnök: Vajay István képviselő úr felhívta figyelmemet, hogy kifejezését félreértettem, s hogy ő nem azt a kifejezést használta, hogy »szemtelen«, hanem hogy azt mondotta: »szenytelen«. (Zaj. Félkiáltások: Szenttelen! A rossz magyarságért is megérdemelte!) Tartozom az igazságnak kijelenteni, hogy a képviselő urat félreértettem, és ezen félreértés alapján mondtam ki a rendreútasítást, a mi természetesen elesik, mihelyt a félreértés fel lett világosítva. (Helyedés.) Molnár Antal jegyző: Helfy Ignácz! Helfy Ignácz: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Csak igen rövid nyilatkozatot óhajtok tenni. (Halljuk!) T. ház! Midőn a szőnyegen levő törvényjavaslat legelőször került a t. ház elé, én bátor voltam kifejteni azon indokokat, a melyek engem és t. elvbarátaimat arra bírtak, hogy ahhoz hozzájáruljunk. Azóta nem történt e téren semmi, a mi minket arra birna, hogy az akkor elfoglalt állásponttól távozzunk. Ellenkezőleg, látok igenis
