Képviselőházi napló, 1892. XXVI. kötet • 1895. szeptember 26–november 16.

Ülésnapok - 1892-496

496. országos ülés 189S. november 5-é», kedden. Jgg hiszem, nem jogosítottam fel Beöthy Ákos képviselő urat arra, hogy engem cselszövőnek és nem tudom miféle külön minisztertartónak adjon ki. A tekintetben tökéletesen egyetértek vele, hogy a t miniszter urak visszalépése vagy kineveztetése tárgyában a parlamentnek is megvan a maga véleménye . . . (Egy hang a baloldalon: És joga!) ... és joga, hiszen annyit már én is tudok, hogy joga. (Derültség.) Egyúttal az is tagadhatatlan, hogy mindenkinek megvan az egyéni joga és kötelessége is, és ezek előtt tisztelettel meghajoltam mindig és meghajolok most is. (Helyeslés a jobboldalon.) Polónyi Géza: T. ház ! Á magam részéről tartózkodni fogok attól, hogy ezen önmagában rendkívül érdekes palotaforradalom részletei felől nyilatkozzam . . . Ugron Gábor: Disznóforradalom! (Derültség a bál és szélső baloldalon.) Polónyi Géza: ... és többé-kevésbbé megbízható vagy megbízhatatlan kombinácziókba bocsátkozzam. Én Hegedüs Sándor igen t. képviselőtársam felszólalására csak azt jegyzem meg, hogy midőn egy parlamentben kérdés tárgyává tétetik valamely dolog, nevezetesen, midőn az elnök tudomásulvételt javasol, ehhez természetesen mindenkinek joga van hozzászólni, (Úgy van! a szélső baloldalon.) és esetleg a kérdésnek napirendre tűzését is indítványozni, azt tudomásul venni és esetleg tudomásul nem venni. Hiszen a tudomásulvétel maga is egy határozat. Hát, t. ház, a mi a dolgok rendjét illeti, rólam talán nem fog kételkedni Hegedíís Sándor t. barátom, hogy én a túloldalon ülő minisztereknek lemondását nemcsak tudomásul, de rendszerint örvendetes tudomásul is szoktam venni. (Derültség.) Hanem, t. képviselőház, ezen specziális esetnél, mielőtt ezen örömömnek egészen szilaj kedvet eresztenék, mégis hajlandó vagyok az indokok iránt tüzetesebb puhatolást megindítani, mert sokkal fontosabbaknak tartom a parlamentarizmusnak magasztosabb érdekeit az én szimpáthiáimnál vagy jókedvemnél. Én, t. ház, a magam részéről a lelépett miniszter úrnak alkalmat kívánok szolgáltatni két ténykérdésre nézve nyilatkozni, a mely a parlamentarizmus és az ő megállásának szempontjából a közvéleményt nemcsak foglalkoztatja, de a közvélemény ezen kérdések tekintetében joggal felvilágosítást is kérhet. Az egyik dolog, t. ház, az, a mi bennünket ebben a kérdésben parlamentáris szempontból érdekel. Mindnyájan tudjuk, hogy ezen miniszteri krízis — nevezzük így — a kőbányai sertésveszteglő-telep, illetőleg az arra vonatkozólag kötött szerződés körűi forgott fenn, illetőleg annak vált konzequencziájává. Nem nagy mozgató kérdések, nem agrár-kérdések, nem azok szülEÉPVH. NAPLÓ, 1892—97. XXVI. KÖTET. ték ezen miniszteri krízisnek lebonyolítását, (FelMáltások balfelöl: Disznóólak!) hanem disznóólak és az e körüli szerződés kérdése. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban azonban nem erről az oldalról, nem is az ellenzék részéről, hanem oly hírek keringenek és kolportáltatnak és szivárogtatnak be a közvéleménybe, melyek a volt miniszter úrnak állása szempontjából okvetetlenül tájékoztatást követelnek, hogy legalább ezen ügy múltját megítélhesse a nemzet. De a parlamentarizmus szempontjából is kell, hogy tájékoztatva legyünk, miként lehetséges egy miniszternek ily körülmények közt buknia. Az egyik dolog ez, t. ház. Egész határozottsággal állíttatik, — magam illetékes helyre hivatkozhatom, — hogy a miniszter úr a kérdéses szerződésre nézve a koronának előzetes szóbeli jóváhagyását kinyerte, s ennek dacaára megtörténhetett, hogy ugyanezen szerződés körűi ő Felsége részéről az elbocsátás aláíratott. Az első tehát, a mire alkalmat kívánok szolgáltatni, megmagyarázása a parlament előtt annak, hogy miként lehetséges a korona ezen szóbeli jóváhagyása után, — ha a szerződés jóváhagyása megtörtént — ugyanezen kérdésben rövid néhány napra azután a miniszternek bukása. A másik dolog, t. ház — és ezzel be is fejezem — az, hogy — mint egy hírlapban olvastuk s a volt miniszter úrnak sem kerülhette el figyelmét — az állíttatik, hogy a miniszter úr — az inteneziókról nem akarok szólni, mert azokat kutatni jogom sincs — tényleg 100 000 forintot fizetett a saját zsebéből azért, hogy ezen szerződéstől az illetők elálljanak. (Mozgás.) Valószínűnek sem tartom; de miután nyilvánosan közzététetett, kötelességet vélek teljesíteni a miniszter úr iránt, ha erre őt különösen figyelmeztetem. Mért ha ezen hír való, ha valónak kellene lenni, úgy na^y üzleti érdekek koczkáztatásáról van szó és a miniszter úr esetleg az ország hátrányára is oly szerződést kötött volna, a melyért 100.000 frt haszon nem is volt valami busás ár. T. ház! Sem az egyik, sem a másik kérdésben nem a magam nézetét nyilvánítom, hanem hivatkozom a közvélemény előtt oly tényekre, a melyek felett a hallgatás, ha már a dolog közszájon forog, teljes lehetetlen. Kérem azért a t. volt miniszter urat, hogy az országot tájékoztassa az ügy állásáról. Én csak kötelességet véltem teljesíteni és a volt miniszter úrnak a felszólalásra alkalmat szolgáltatni. Elnök: T. ház! A vitára és annak korlátaira nézve egy kijelentést kell tennem. Midőn az elnökség részéről a tudomásvétel s ezzel kapcsolatban bizonyos intézkedések javaslatba hozatnak, akkor kétségkívül a háznak 22