Képviselőházi napló, 1892. XXVI. kötet • 1895. szeptember 26–november 16.

Ülésnapok - 1892-496

496. országos ülés 189S. november 5-é», kedden. Jgg hiszem, nem jogosítottam fel Beöthy Ákos kép­viselő urat arra, hogy engem cselszövőnek és nem tudom miféle külön minisztertartónak adjon ki. A tekintetben tökéletesen egyetértek vele, hogy a t miniszter urak visszalépése vagy ki­neveztetése tárgyában a parlamentnek is meg­van a maga véleménye . . . (Egy hang a bal­oldalon: És joga!) ... és joga, hiszen annyit már én is tudok, hogy joga. (Derültség.) Egyúttal az is tagadhatatlan, hogy mindenkinek megvan az egyéni joga és kötelessége is, és ezek előtt tisz­telettel meghajoltam mindig és meghajolok most is. (Helyeslés a jobboldalon.) Polónyi Géza: T. ház ! Á magam részé­ről tartózkodni fogok attól, hogy ezen önmagá­ban rendkívül érdekes palotaforradalom részletei felől nyilatkozzam . . . Ugron Gábor: Disznóforradalom! (Derült­ség a bál és szélső baloldalon.) Polónyi Géza: ... és többé-kevésbbé meg­bízható vagy megbízhatatlan kombinácziókba bocsátkozzam. Én Hegedüs Sándor igen t. kép­viselőtársam felszólalására csak azt jegyzem meg, hogy midőn egy parlamentben kérdés tárgyává tétetik valamely dolog, nevezetesen, midőn az elnök tudomásulvételt javasol, ehhez természe­tesen mindenkinek joga van hozzászólni, (Úgy van! a szélső baloldalon.) és esetleg a kérdésnek napirendre tűzését is indítványozni, azt tudo­másul venni és esetleg tudomásul nem venni. Hiszen a tudomásulvétel maga is egy határozat. Hát, t. ház, a mi a dolgok rendjét illeti, rólam talán nem fog kételkedni Hegedíís Sán­dor t. barátom, hogy én a túloldalon ülő minisz­tereknek lemondását nemcsak tudomásul, de rend­szerint örvendetes tudomásul is szoktam venni. (Derültség.) Hanem, t. képviselőház, ezen spe­cziális esetnél, mielőtt ezen örömömnek egészen szilaj kedvet eresztenék, mégis hajlandó vagyok az indokok iránt tüzetesebb puhatolást megindí­tani, mert sokkal fontosabbaknak tartom a par­lamentarizmusnak magasztosabb érdekeit az én szimpáthiáimnál vagy jókedvemnél. Én, t. ház, a magam részéről a lelépett miniszter úrnak alkalmat kívánok szolgáltatni két ténykérdésre nézve nyilatkozni, a mely a parlamentarizmus és az ő megállásának szempontjából a közvéle­ményt nemcsak foglalkoztatja, de a közvéle­mény ezen kérdések tekintetében joggal felvilá­gosítást is kérhet. Az egyik dolog, t. ház, az, a mi bennünket ebben a kérdésben parlamentáris szempontból érdekel. Mindnyájan tudjuk, hogy ezen minisz­teri krízis — nevezzük így — a kőbányai sertés­veszteglő-telep, illetőleg az arra vonatkozólag kötött szerződés körűi forgott fenn, illetőleg an­nak vált konzequencziájává. Nem nagy mozgató kérdések, nem agrár-kérdések, nem azok szül­EÉPVH. NAPLÓ, 1892—97. XXVI. KÖTET. ték ezen miniszteri krízisnek lebonyolítását, (Fel­Máltások balfelöl: Disznóólak!) hanem disznóólak és az e körüli szerződés kérdése. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban azonban nem erről az oldalról, nem is az ellenzék részéről, hanem oly hírek keringenek és kolportáltatnak és szivárogtatnak be a közvéleménybe, melyek a volt miniszter úrnak állása szempontjából ok­vetetlenül tájékoztatást követelnek, hogy legalább ezen ügy múltját megítélhesse a nemzet. De a parlamentarizmus szempontjából is kell, hogy tájékoztatva legyünk, miként lehetséges egy miniszternek ily körülmények közt buknia. Az egyik dolog ez, t. ház. Egész határo­zottsággal állíttatik, — magam illetékes helyre hivatkozhatom, — hogy a miniszter úr a kér­déses szerződésre nézve a koronának előzetes szóbeli jóváhagyását kinyerte, s ennek dacaára megtörténhetett, hogy ugyanezen szerződés kö­rűi ő Felsége részéről az elbocsátás aláíratott. Az első tehát, a mire alkalmat kívánok szolgáltatni, megmagyarázása a parlament előtt annak, hogy miként lehetséges a korona ezen szóbeli jóváhagyása után, — ha a szerződés jóváhagyása megtörtént — ugyanezen kérdés­ben rövid néhány napra azután a miniszternek bukása. A másik dolog, t. ház — és ezzel be is fejezem — az, hogy — mint egy hírlapban olvastuk s a volt miniszter úrnak sem kerülhette el figyelmét — az állíttatik, hogy a miniszter úr — az inteneziókról nem akarok szólni, mert azokat kutatni jogom sincs — tényleg 100 000 forintot fizetett a saját zsebéből azért, hogy ezen szerződéstől az illetők elálljanak. (Mozgás.) Való­színűnek sem tartom; de miután nyilvánosan közzététetett, kötelességet vélek teljesíteni a miniszter úr iránt, ha erre őt különösen figyel­meztetem. Mért ha ezen hír való, ha valónak kellene lenni, úgy na^y üzleti érdekek kocz­káztatásáról van szó és a miniszter úr esetleg az ország hátrányára is oly szerződést kötött volna, a melyért 100.000 frt haszon nem is volt valami busás ár. T. ház! Sem az egyik, sem a másik kér­désben nem a magam nézetét nyilvánítom, hanem hivatkozom a közvélemény előtt oly tényekre, a melyek felett a hallgatás, ha már a dolog közszájon forog, teljes lehetetlen. Kérem azért a t. volt miniszter urat, hogy az országot tájé­koztassa az ügy állásáról. Én csak kötelességet véltem teljesíteni és a volt miniszter úrnak a felszólalásra alkalmat szolgáltatni. Elnök: T. ház! A vitára és annak kor­látaira nézve egy kijelentést kell tennem. Midőn az elnökség részéről a tudomásvétel s ezzel kapcsolatban bizonyos intézkedések javas­latba hozatnak, akkor kétségkívül a háznak 22

Next

/
Oldalképek
Tartalom