Képviselőházi napló, 1892. XXVI. kötet • 1895. szeptember 26–november 16.

Ülésnapok - 1892-495

|gö> **6« orsz&gostilég 1895. október 26-án, izombaton. nál fogva tisztelettel kérdem a miniszter urakat, miszerint szándékoznak-e ezen páratlan és égbekiáltó igazságtalanságot orvosolni, még pedig a leggyorsabban, megkapván az illető földtulajdonosok nemcsak az előmunkálatok által okozott kárt, földjeiknek igazságos és méltányos árát, annak 1891 -tol számítandó 6°/o kamatait, hanem az azóta fizetett állami adót is ?« Erre a kérdésre csak az a válaszom, hogy miután közigazgatási szempontból törvénysértés abszolúte nem követtetett el, oly eset nem fordult elő, mely reparálást igényelne, ennélfogva közigazgatási szempontból semmiféle további intézkedéseket nem szándékozom tenni. Kérem a t. házat, hogy ezen válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Felteszem a kérdést: Tudomásul veszi e a ház a kereskedelmi miniszter urnak Sierbán Miklós képviselő úr interpellácziójára adott válaszát, igen vagy nem? (Igen! Nem!) A ház tudomásul veszi. Most az igazságiigyminiszter úr fog válaszolni. Erdély Sándor igazságügyminiszter: T. ház! Sierbán Miklós képviselő úr interpellácziójának arra a részére, mely hozzám van intézve, és a mely az én tárczám körébe tartozó tényekre vonatkozik, a következőkben van szerencsém tisztelettel válaszolni. Ebben a kisajátítási ügyben két bíróság járt el, és pedig a szebeni királyi törvényszék mint telekkönyvi hatóság, és a fogarasi királyi járásbíróság mint telekkönyvi hatóság. Az előbb említett bíróság a hozzá átküldött egyéid kimutatások és a hozzá letett pénzek tekintetében szabályszerűen járt el; a hitelesítést eszközölte, a telekkönyvben a bejegyzéseket, a kataszter kiigazítását a fennálló szabályok szerint teljesítette és a megfelelő előintézkedések megtétele után az illető jogosultaknak a kisajátítási összegeket kiutalványozta, ezek pénzeiket megkapták, legnagyobb részben fel is vették, egynéhány közűlök a pénzéhez még nem juthatott, a minek azonban nem a bíróság eljárásában rejlik az oka, hanem oka az, hogy a jogosultak személyében időközben változások állottak be és egypár esetben a kézbesítések és értesítések nehezen eszközöltethettek. Ez a bíróság a maga feladatát teljesen jól és helyesen oldotta meg. A fogarasi királyi járásbíróság mint telekkönyvi hatóság bizonyos szabálytalanságot és hibát követett el, mert az egyéni kimutatás hitelesítése után a telekkönyvi bejegyzés és a kataszter kiigazítása iránt nem intézkedett. Ennek következménye lett azután az, hogy a kisajátítási összegek a jogosultaknak késedelmesen lettek kiutalványozva, és egy másik következménye lett az, hogy a kataszterben a megfelelő leírás meg nem történvén, ennek folytán 1895. óta az illetők az adót fizetik. Én, t. ház, ebben az ügyben két irányban tettem intézkedést azóta a fogarasi királyi járásbírósággal szemben. Egyik irányban a tekintetben, hogy az eljárás a rendes kerékvágásba tereitessék, a másik intézkedésem pedig az, hogy a tett mulasztás és a mulasztó személye esetleg fegyelmi úton megállapíttassék és a megfelelő megtorlásban részesíttessék. Ezek előrebocsátása után az egyes kérdésekre vagyok bátor röviden kiterjeszkedni, s ezek között egyik a negyedik kérdés, a melyben az foglaltatik, hogy a kérdéses kisajátítási összegek kifizetetlenek volnának. Ebben a tekintetben volt szerencsém mondani, hogy a nagyszebeni királyi törvényszék kellő módon és időben a fizetést teljesítette; a fogarasi királyi járásbíróság időközben az összegeket szintén már utalványozta és mint a hivatalos jelentésből látom, a jogosultak legnagyobb része az összegeket már felvette. A másik kérdés, mely hozzám van intézve, az, hogy van-e tudomása az igazságügyminiszternek arról, hogy midőn egyes földbirtokosok az őket megillető kisajátítási összegért az illető bíróságot megkeresték, nemcsak pervesztessé lettek, hanem nagy költségekben is marasztaltattak? Erről nincs semmi tudomásom. A hivatalos jelentésből, a hozzám felterjesztett iratokból nem tűnik ki, hogy bárki is költségekben elmarasztaltatott volna, sőt az általam egyenesen a bírósághoz intézett kérdésre az a határozott felelet jött, hogy ők sem tudnak semminemű költségben való marasztalásról. A harmadik, a mi szintén még érdekel, az a kérdéses adóíeírásra, és a kamat tekintetében a felek által netán szenvedett károkra vonatkozik. E tekintetben, t. ház, válaszom csak az, hogy az előbb mondottak szerint az intézkedést megtettem, hogy a mulasztás és a mulasztó személy megállapíttassék, s a mint ez megvan, a fennálló törvények szerint, az a bíró vagy az a bírósági személy, a ki a mulasztást elkövette, a törvény értelmében kártérítéssel tartozik, és a mennyiben a felek valamelyike e czímen csakugyan kárt szenvedett volna, ez a maga útján meg fog téríttetni. Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök: Felteszem a kérdést. Tudomásul veszi-e a ház az igazságügyminiszter úrnak Sierbán Miklós képviselő úr interpellácziójára adott válaszát, igen vagy nem? (Igen!) Tudomásul vétetik. Következik az igazságügyminiszter úr vá-