Képviselőházi napló, 1892. XXVI. kötet • 1895. szeptember 26–november 16.
Ülésnapok - 1892-492
104 á92. oiszagos ülés 1896. október 23-án, szerdán. tegnap este a Kálvin tér ostfoinállapotszerííleg lett megszállva; (Derültség jobbfelöl.) azt kérdeztem, mi jogon állották útját az arramenőknek a rendőrök, hogy vagy menjenek tovább, vagy üljenek fel a villamos vasútra. Ott, azon a téren rendzavarás, háborgás nem volt. A t. belügyminiszter úr azt mondta, hogy öt fiatal ember volt együtt, s mert azok nem ültek fel a villamos vasútra, hát letartóztatták. Már kérdeztem, hogy honnan veszi a rendőrség azt a jogot, hogy a polgárokat megfoszszák attól a szabadságtól, hogy akkor szálljanak fel á villamos vasútra, a mikor akarnak. Hát nincs igazam, midőn azt mondom, bogy a tegnapi esti dolog egy részlet volt Haynau utálatos időszakából. Csoda-e, ha ily dolgok a közönségben a gyűlöletet és utálatot keltik föl a rendőrség iránt, habár nem is ők okai ennek, hanem a korn.ány, a mely ilyen pribék-szolgálatra rendeli őket. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Csodálatos jelenség, hogy a t. miniszter úr most nagy dolgot lát abban, ha öt fiatal ember összeáll beszélgetni és nem ül föl a villamos vasútra; ezt mindjárt nagy csoportosulásnak, rendzavarásnak, a közlekedés megakadályozásának, tünteti fel. Itt előzőleg meg kell jegyeznem, hogy az, a mikor a t. miniszter úr indokolni akarván eljárását, bogy a fiatalság tüntetni készült, reámutatott a zágrábi eseményekre, hogy abból következtessen, azt bizonyítja, hogy igaza volt Ugron Gábor t. barátomnak, a mikor azt mondotta, hogy önök nem bírnak érzékkel. (Helyeslés a szélső baloldalon! Mozgás jobbfelöl.) Hát nem lehet a két eseményt összehasonlítani és azt mondani, hogy azok az egyetemi polgárok, a kikből kitör a hazafias fájdalom, mint mindnyájunkban, (Derültség a jobboldalon! Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) s annak esetleg kifejezést is adnak hazafias hevükben: ugyanannyi, mint a magyar birodalom összetartozandósága ellen demonstrálva, a magyar zászlót megégetni, meggyalázni? Ke hasonlítsa össze tehát a t. miniszter úr e két különböző eseményt. Meg kellett érintenem azt, bogy csudálatos jelenség, hogy midőn esetleg egy igazán hazafias, — ámbár önök, látom, hogy nem érzik, (Zaj és ellenmondás a jobboldalon.) ezen önök mosolyognak, . . . (Zaj.) Elnök: Kérek csendet! Kérem a képviselő urakat, ne kiabáljanak közbe S Szederkényi Nándor: ... midőn egy mindnyájunkat fájón érintő ügy forog fenn, és esetleg öt-hat fiatal ember csoportosulva az utczán megy, a rendőrséget utasítják, hogy preventív intézkedéseket tegyen, mert esetleg tüntetés lesz a nemzeti ügy mellett. A t. miniszter urak és önök, kik e felett oly jóízűen nevetnek, ugyanezt tették ezelőtt egy évvel is ? (Igaz I Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ugyanezt tették, midőn a kerepesi-úton a tömeg elállotta a járdát, . . . (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) Kun Miklós: Károlyi Grábor sokat tudna mondani! Szederkényi Nándor:... midőn rendőrök kordont húztak, és a főrendiházi tagoknak ott kellett elvonulniuk. Én láttam, önök is látták, hogy botokkal fenyegették a törvényhozókat, kik törvényhozói jogukat gyakorolták; a legcsúfabb szavakkal illették, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) köpdöstek őket, s önökben akkor nem buzdult fel a rend iránti szeretet, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) hogy miért inzultálja a nép a főrendiházi tagokat? Miért állja el a közlekedést? De más jelenetet is láttunk. Nem öt fiatal ember állt oda, hanem nagy csoport jött a Lloyd-éptílet elébe, és az akkori igazságügyminiszter, a mostani t. házelnök, az erkélyről üdvözölte a tüntetőket. (Élénk derültség a bal- és 'szélsőbalon.) Én nem voltam ott, hanem azt mondják, hogy az utczán a közlekedés meg volt akadályozva, sem gyalog, sem kocsin nem lehetett menni órahosszat. Hát a rendőrség hol volt akkor? (Helyeslés a baloldalon.) De, uraim, arra is emlékszem, az újságból olvastam, hogy midőn a volt miniszterelnök úr egyszer hazajött, kocsijából kifogták a lovakat és befogták magukat, (Élénk derültség a szélső baloldalon.) és a tömeg között még a kocsi is összetört. Én csak annyit tudok belőle, hogy egy utas egy óra múlva tudott csak bejönni, mert a közlekedés meg volt akadályozva. Hol voltak akkor az önök rendőrei, a rend, a közlekedés biztosítására? (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hát csak az az öt fiatal ember zavarta meg oly borzasztóan a rendet, hogy a t. belügyminiszter úr védelme alá veszi a rendőrséget? T. ház, azzal végzem beszédemet, hogy e kornak . . .(Zaj a szélső baloldalon.) Elnök: Kérem, ne konverzáljanak a szónokkal ! (Folytmosan tartó zaj és felkiáltások a szélső baloldalon: A belügyminiszter ur miért konverzál ? !) Szederkényi Nándor: .. . e kornak csak szégyenére válhatik az, hogy ma, midőn egy hazafias fájdalom fog el mindnyájunkat, azt a miniszterek, a kabinet, a rendőrséggel kész vérrel elfojtani. Ismétlem a tegnapi jelenet e kormánynak szégyenfoltja, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) mert az minden ok nélkül provokáltatott. Ez oly állapot, hogy ha itt e házban hazafias, törvényhez ragaszkodó és állhatatosan küzdő többség volna, a miniszter urakat egy perczig sem volna szabad helyükén megtűrni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.)
