Képviselőházi napló, 1892. XXVI. kötet • 1895. szeptember 26–november 16.

Ülésnapok - 1892-492

492. országos illés 189ő. október 23-án, szerdán. i()3 most Szederkényi képviselőtársam festett, igen nagy túlzás. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj és ellenmondás a szélső baloldalon.) Valóban nehéz a belügyminiszter helyzete, midőn felelőssé teszik, hogy a rend meg ne zavartassák, hogy a törvények megtartassanak. (Felkiáltásolt a szélső baloldalon: Azért fizetik!) és épen olyan faktorok részéről, a kiktől leginkább kellene támogatást nyernie, nemcsak támogatást nem nyer, hanem folytonos támadásnak van kitéve. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A képviselő úr ugyanazon beszédben, a melyben mint a rend­őrség barátja állítja magát oda, nem átalja azt, hogy itt az ország színe előtt per »pribékek« és nem tudom miféle czímekkel illeti a rend­őrséget. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől. Felkiál­tások a szélső baloldalon; Meg is érdemelték!) Ha a t. ház úgy gondolkozik, hogy ez helyes, ám méltóztassék megváltoztatni a rendőrségi törvényt, a kihágásokról és vétségekről szóló törvényt és tessék törvényjavaslatot benyújtani a tüntetések privilegizálásáról és büntetlenségéről, akkor haj­landó leszek máskép eljárni. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Nem arról van szó!) Kijelentettem már tegnap, hogy én bízom abban, hogy fővárosunk müveit ifjásága hazafias érzelmeinek máskép is tud kifejezést adni, mint rendzavarások és ezélra nem vezető tüntetések által. (Nagy zaj a szélsőbal felől) Ivánka Oszkár: Tessék igazat mondani! (Nagy zaj és mozgás a jobboldalon.) Elnök : Ivánka Oszkár képviselő urat rendre­utasítom. Perczel Dezső belügyminiszter: A kon krét kérdés az, hogy mily utasítást adtam a rend­őrség részére. Az utasítás ugyanaz, a mely a szervezés alkalmával a rendőrség részére ki­adatott; az a közvetlen utasítás pedig, melyeta rendőrség a legközelebbi napokban nyert, az, hogy tiszteletben tartva mindenekelőtt a tör­vényt, (Égy hang a szélsőbalon: És az igazságot!) az igazságot, kellő tapintattal, de a leghatá­rozottabb erélylyel járjon el. (Zajos helyeslés jobbfelől. Nagy zaj balfelöl.) Ezt az utasítást adtam a múlt napokban, ezt adom a jövőben is, és ezt fogom megtartatni míg e felelősséggel teljes állás­ban leszek. (Élénk helyeslés jobbfelől. Nagy zaj balfelöl.) De hí már az interpelláczióra válaszolok, még egy kötelességet kívánok teljesíteni a t. házzal és a nyilvánossággal szemben is. (Zaj a szélső baloldalon. Sálijuk!) Elnök: Várady képviselő urat figyelmez­tetem, hogy ismételten ne szakítsa félbe a szó­nokot. Perczel Dezső belügyminiszter: Mint már említettem, egy véletlen körülmény kedvezővé eszi helyzetemet. Hiyátkozom Pázmándy kép­viselő úrra, hogy ha az ifjúság ilyeu alkalmak­kor instrukcziókat ad ki, s az illetők becsület­szavukra fogadják, hogy úgy fognak eljárni, nincs eset rá, hogy szavukat meg ne tartsák. Azt hiszem, kötelességet teljesítek nemcsak az ifjúság, hanem a szülők iránt is, (Zajos ellen­mondás a szélsőbalon.) midőn figyelmeztetem az ifjúságot, hogy ily instrukeziók következtében, melyeket buzdító, hazafias szavakkal kisérve és becsületszó kív'ánása mellett adnak ki, milyen szerencsétlen helyzetbe sodortatik; nemcsak ki­hágást, büntetendő cselekményt követhetnek el, hanem az egyetemről egy-két évre reagáltat­hatnak is. (Nagy zaj a szélső baloldalon.) Sajátságos, s ezt már az 1889-iki majdnem mindennapos tüntetések alkalmával is tapasztal­tuk, hogy a hol tüntetés készül, az ifjúság vé­delmezői többnyire országgyűlési képviselők. (Nagy zaj a szélső baloldalon.) Elnök: Endrey képviselő urat figyelmez­tetem, ne zavarja a csendet. Perczel Dezső belügyminiszter: Szeder­kényi képviselő úr azt mondja, hogy a rendőr nem más, mint polgár a másik polgárral szemben. Én pedig nemcsak mint polgár, hanem mint belügyminiszter is azt mondom, hogy az ország­gyűlési képviselő a Kálvin-téren ismét csak polgár és nem védőügyvéd. (Zajos helyeslés jobb­felől.) A tegnapi tüntetésre vonatkozólag a hozzám érkezett jelentések szerint a rendőrség csak a fennálló szabályok szerint járt el. Letartóztatás nem történt, hanem elővezetés igen, azonban az illetők igazolásuk után elbocsáttattak. Az az eset, melyre Szederkényi képviselő úr hivat­kozik, annyiban áll, hogy öten-hatan megállottak és a rendőrök felszólították őket, hogy távozzanak. (Zajos felkiáltások a szélső baloldalon : Mi jogon ?) Mert zavarták a közlekedést. (Zajos felkiáltások a szélső baloldalon: Hazudnak! Nagy zaj. Hall­juk!) A kecskeméti-utcza sarkán a villamos vasút megállóhelyénél állott öt-hat ifjú a rend­őrség kérdésére azt mondta, hogy a villamos vasútra akar felszállani, inert épen azért szólí­tották meg őket, mivel ott a felszállóhelynél élénkebb a közlekedés. Három vonat ment és kettő jött az alatt, és egyikök sem szállt fel. (Nagy zaj a szélső baloldalon.) Miután mindezekben arra a kérdésre, a melyet Szederkényi Nándor képviselő úr hozzám intézett, az utasításra és módszerre nézve vála­szomat megadtam, kérem a t. házat, hogy azt tudomásul venni méltóztassék. (Zajos helyeslés jobbfelől. Nagy zaj a szélső baloldalon.) Elnök: Kérek csendet! Szederkényi Nándor: A belügyminiszter úr a kérdés lényege elől igyekezett kibújni. Éu azt kérdeztem, hogy mi adott okot arra, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom