Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-464

464. országos ülés 1895. április 25-én, csütörtökön. 85 t. háztól, hogy bár az az indítvány, melyet benyújtani szándékozom, tisztán csak a most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatra vonatkozik, de mivel a kérdés oly szoros összefüggésben van, különösen a vallási áttérésekre vonatkozólag, azzal a törvényjavaslattal, mely még függőben van, nem ígérhetem, hogy azon korlátot szorosan megtarthatom, melyet a házszabályok megvonnak, s azért kérem a t. házat, méltóztassék elnézéssel lenni az iránt, hogy ha bizonyos kifejezésekben a másik, még függőben levő törvényjavaslatra is kitérek. (Halljuk!) Előre is kijelentem, hogy igyekezni fogok a házszabályok keretén belííl maradni és a ház türelmét és eziránti engedélyét mentől csekélyebb mértékben igénybe venni. (Halljuk! Halljuk!) A módosítás, a melyet ma benyújtani szándékozom, arra vonatkozik, hogy az izraelita vallás reczepcziójáról szóló törvényjavaslat foglaltassék össze a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslattal és annak intézkedései mint a most említett törvényjavaslatnak II. feje zete, a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvénybe vétessenek fel, (Helyeslés balfelöl.) A mi magát az izraelita vallás reczepcziójáról szóló törvényjavaslatot illeti, én nem tarthatom sem előnynek, hogy ez külön törvényjavaslatban oldassék meg, és nem tartom hátrányosnak sem azt, hogy ha ez a kérdés a vallás szabad gyakorlatáról szóló javaslattal egyidejűleg oldatik meg. A kérdés csak az, hogy ez a fontos kérdés olyan irányban nyerjen elintézést, a mely a méltányosságnak és igazságosságnak megfelel. (Helyeslés balfelöl.) A kérdés az, hogy ki cselekszik inkább a közügy érdekében, az-e, a ki bizonyos formához ragaszkodik s ezáltal veszélyezteti a lényeget, mert ahhoz a formához a törvényhozás összes faktorainak hozzájárulása nem érhető el; vagy az, a ki ragaszkodik a lényeghez és olyan formát választ, a melyhez minden faktor beleegyezése könnyebben elérhető? Én azt hiszem, hogy az cselekszik helyesen, a ki a második útit követi. (Helyeslés a kőgépen és a baloldalon.) S ez az eljárás nem is új. Méltóztassék tekinteni íz 1848 : XX. törvényczikket; annak egyik szakasza szintén intézkedik egy vallásfelekezetnek a bevett vallások közé felvétele iránt, többi szakaszai pedig intézkednek a többi vallásoknak egymás közötti viszonosságáról. A mi helyes volt 1848-ban, nem látom be, hogy miért legyen helytelen a mostani törvényhozás részéről, hogy ha azon utat követi, a melyet követtek 1848-ban. Ebben semmi sértést, visszaesést vagy ultramontanizmust nem látok. Az 1865/7 : XVII. tcz. kimondotta a zsidók egyenjogúságát polgári és politikai tekintetben; ezen egyenjogúságot élvezik az izraeliták azóta minden téren, csupán egy tekintetben maradt hézag. Ugyanis az 1868: LIII. törvényczikknek a vallások viszonosságára és az áttérésekre vonatkozó intézkedései tisztán a bevett keresztény felekezetekre vonatkoznak; itt tehát hézag van, melyet betölteni szükséges. De ha az 1868 : LIII. törvényczikknek az áttérésekre ós a vallások viszonosságára vonatkozó intézkedéseit az újabb törvények szerint módosítani kell, szerintem sokkal helyesebb, hogy ezen módosítások egy tövényben vétessenek fel, semmint két külön törvényben. Ez indokolttá tenné azt, hogy ez a két törvényjavaslat egy törvényjavaslatba foglaltassák össze. De sokkal mérvadóbb előttem azon meggyőződésem, hogy ezen az úton a javaslatok sokkal könnyebben kereszttílvihetők a torvényhozás másik faktoránál, és azért ajánlom ezen javaslatomat. Az általam beterjesztendő módosítvány második része vonatkozik a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslat III. fejezetének némely intézkedésére, ós ez az, a mire a t. ház figyelmét és engedélyét ki akarom kérni, hogy ma erről szólhassak. (Halljuk! Halljuk!) Azokat az intézkedéseket, a melyek a vallásfelekezeteken kívül állókra vonatkozólag a törvényjavaslatba felvétettek, nem tartom helyeseknek két okból. Az egyik az, hogy a vallásfelekezeteken kívül állókra nézve bizonyos szektát állapít meg, azoknak viszonyait minden irányban részletezi; másik oka pedig az, hogy bizonyos anyagi előnyöket ad azoknak, kik valamely felekezetből kilépnek, a nélkül, hogy valamely más felekezetbe belépnének. Ez okból a törvényjavaslatnak ez az intézkedése hasznodnak, jótékonynak nem mondható. Másrészt kénytelen vagyok elismerni, hogy vannak az országban tényleges viszonyok, melyeket ignorálni, melyek előtt szemet hunyni nem lehet. Nem szabad feledni, hogy a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslat 5. §-a szerint valamely vallásfelekezetből kilépni vagy más felekezetbe belépni mindenkinek szabad. Minthogy e szakaszhoz a főrendiház is már két izben hozzájárult, ez intézkedés figyelmen kívül nem hagyható. Épen e tényleges viszonyokkal szemben meg kell tenni azon intézkedéseket, melyek e viszonyok rendezésére szükségesek, de nem kell a szükségesség korlátain túlmenni. Ép azért javaslatom, melyet be fogok terjeszteni, arra vonatkozik, hogy a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslat 22—27. §-ai hagyassanak ki, és ezek helyett három más szakasz vétessék fel. Az elsőben utasíttatnék a kormány, hogy azoknak nyilvántartását, a kik egy vallásfelekezetből kilépnek a nélkül, hogy egy másikba belépnének, rendeleti úton eszközölje s ugyanazon rendeletben mondja ki, hogy ugyanezen egyének azon bizonyítványokat, melyeket az