Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.
Ülésnapok - 1892-464
g^ 464. országos ülés 1895. Április 25-én, csütörtökön. ehhez ragaszkodom, levonom annak konzequeneziáját és kívánom, hogy az 1868 : L1IL törvényczikknek a vallások viszonosságára vonatkozó intézkedései kivétel nélkül minden honpolgárra egyaránt kiterjesztessenek. (Helyeslés jóbbfélöl.) Ezen álláspontot foglaltam el akkor is, és ezen álláspontnak akarok kifejezést adni mai felszólalásomban is. De mielőtt e tárgyra részletesebben rátérnék, néhány megjegyzést akarok tenni a kormánynak ezen, ma és holnap napirenden levő törvényjavaslatokkal követett eljárására. És itt felhívom a t. háznak figyelmét arra, hogy a főrendiház ezen két törvényjavaslatot letárgyalta márczius 22-én és 23-án, és daczára annak, hogy a főrendiházi üzenetek azonnal átküldettek a képviselőházhoz, ezek tárgyalása a közoktatási és igazságügyi bizottságokban csak április 22-én, tehát egy hónappal azután vétetett fel, és így csak tegnap a késő esteli órákban jutott tudomásunkra e bizottságok jelentése, és tudtunk hivatalos úton meggyőződést szerezni azon álláspontról, a melyet a kormány e kérdésben elfoglal. Semmikép sem akarom e kérdésnek későbbi napirendre tűzése által a kérdést elodázni, de méltán elvárhatták volna azok, a kik e kérdéssel tüzetesen akarnak foglalkozni, hogy a kormány álláspontját, a kormány megállapodását előbb megismerhessék, a minek semmi sem állt útjában. És ezt annyival szükségesebbnek tartom felemlíteni, mert az az eljárásnak, melyet én az ügy érdekében előterjeszteni kívánok, keresztülvitelét sokkal megkönnyítette volna, ha a kormány álláspontja, a bizottság jelentése előbb jutott volna tudomásra. (Helyeslés a baloldalon.) A másik ellenvetés, a melyet a kormány eljárása ellen tenni kívánok, az, hogy nem tartom helyesnek, hogy a kormány e kérdésre nézve, midőn helyét elfoglalta, azt jelentette ki, hogy ezen kérdésekben elfoglalt álláspontját minden változtatás nélkül fentartandónak nyilvánította, és midőn később a főrendiházhoz kerültek a javaslatok — és ezt előre is jelezte itt. a házban — hajlandónak mutatkozott, sőt a főrendiházi tárgyalások alkalmával egy ily módosításhoz a kormány tényleg is hozzájárult. Ma pedig, midőn visszakerült a kérdés a képviselőházhoz, a kormány az előbbi álláspontra helyezkedik, és ismét minden változtatás nélkül, az eredeti szöveghez ragaszkodik. Én, t. ház, már parlamentáris szempontból sem tartom helyesnek azt, hogy ily fontos kérdésnél a kormány a maga kezéből az inicziativát kiadja. Felfogásom szeriir, a mit a kormány helyesnek tart, azt jelentse ki a képviselőházban és ahhoz ragaszkodjék az ügynek minden stádiumában. (Helyeslés bálfelől.) Az az eljárás, melyet a kormány épen ebben a kérdésben követett, felfogásom szerint nem alkalmas arra, hogy a két ház közti egyetértés létrejöjjön. Igaz, t. ház, hogy az a módosítás, melyhez a kormány a főrendiházban hozzájárult, most nem fekszik előttünk; de minthogy az irományok közt ugyanazon szám alatt s a főrendiházi jegyzőkönyvi kivonatokban benfoglaltátik, azt hiszem, nem követek el indiszkrécziót, sem a házszabályoktól nem térek el, ha a kormány által is elfogadott módosítványra nézve nézetemet elmondom. (Halljuk! Halljuk!) Őszintén kijelentve, én azt a módosítványt, melyhez a kormány a főrendiházban hozzájárult, sokkal roszabbnak találom, mint az eredeti javaslatot. (Helyeslés bálfelől.) Annak a módosítványnak igen lényeges bajai vannak, a melyekre rá fogok mutatni. Először is abban a módosítványban, melyhez a kormány hozzájárult, egy oly fontos kérdés, minő az állampolgárok vallási viszonyai és az állampo,gárok gyermekeinek vallása a kormány által kiadandó rendelet útjára utasíttat! k, és azon kivül a rendeleteknek egy új neme szándékoltatik életbeléptettetni, a melynél fogva az a rendelet tökéletesen oly hatálylyal birna, mint a törvény, mert tisztán csak törvény által módosítható rendeletnek mondatnék ki. Senkisem óhajtja őszintébben, t. ház, hogy ezen fontos kérdésekben a két ház közötti egyetértés létrejöjjön; de hogy úgy éressék el ez az egyetértés, hogy csorbát ejtsünk alkotmányos gyakorlatunkon, ezen az áron, t. ház, az egyetértésf elérendőnek nem tartom. (Helyeslés bálfelől.) Hogyha oly fontos kérdésben, mint a gyermekek valiása, rendeleti úton történik intézkedés, és a rendeletnek oly súly és hatálya adatik, minővel csak a törvények bírhatnak, ilyen módon bármely stádiumban került volna is a kérdés vissza ide a képviselőházhoz, én azt nem fogadhattam volna el, és ha e kérdés későbben ismét ily alakjában kerülne a ház elé, kijelentem, hogy ily eljáráshoz részemről hozzá nem járulnék. (Helyeslés bálfelől.) De, t. ház, érzem én annak az ellenvetésnek súlyát, hogy ha sem a kormány eredeti javaslatát, sem azt a módosítványt, melyhez a kormány hozzájárul, nem fogadom el, tehát mit fogadok el ? Azonnal megadom erre is a választ, a mit annyival inkább kötelességemnek tartok, mert előbb is hivatkoztam arra, hogy a kormánypadokon is e kérdés megoldására hajlandó voltam. Épen azért bátor leszek elmondani nézetemet az iránt, hogy mely úton vélem én a kérdést czélszerüen megoldhatni. (Halljuk! Halljuk!) És itt előre is engedelmet kell kérnem a