Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-464

4M. országos ülés 1895. április 25-éii, csütörtökön. 83 melyekkel érintkeztek, levetették azon sajátlagosságokat, melyet csak elszigeteltségük birt konzerválni. Legeklatánsabb péklát szolgáltat erre azon átalakulás, melyen hazánkban a zsidóság 1867. óta átment. (BaVjuk! Halljuk!) Az egyenjogúsítási törvény nemcsak hogy száz meg százezer lelkes harezost szerzett a nemzeti ügynek, nemcsak hogy a zsidók a magyar nyelv ismeretében és használatában statisztikai adatok szerint óriási lépésekkel haladtak előre, hanem azon nemzetiségek által lakta vidékeken, a hol a magyar állameszme vei az oly liberális nemzetiségi törvény daczára megbarátkozni nem akarnak, a zsidók képezik úgyszólván a magyar ügynek egyetlen képviselőit, ós a magyar állameszmének előőrseit. És azért, t. ház, jogosult azon állításom, hogy a zsidót sem vallása, sem faji tulajdonsága nem akadályozza abban, hogy azon nemzet testéhez simuljon, és azon nemzet testébe beolvadjon, a mely őt befogadja. A zsidók ezredéves vándorútjokban azon bibliában, melyet mint egyedüli ereklyét magukkal vittek, mindig ott találták a próféta azon szavait: »Mozdítsátok elő azon népek javát, a melyeknél letelepedtek, mert az ő boldogságuk egyszersmind a ti boldogságtokat is képezendi.« T. ház! Szükségesnek tartottam mindezen, már számtalanszor felhozott dolgokot istnét felemlíteni. Tettem ezt azért, mert látom, hogy az igazság arczulütésével ismét hamis tanokkal akarják népünk józan gondolkodását meghamisítani, ismét be akarják oltani egyenes lelkületébe a felekezeti gyűlöletet, be akarják vinni egy harczba, melyben számára babér nem int, mert abban győztes senkisem lehet. (Helyeslés a jobboldalon.) Kezeim között van egy könyv, mely csak néhány hét előtt látott napvilágot, ezen könyvben mindazon piszok van összehordva és lerakva, melylyel évszázadok óta a zsidókat bemocskolni akarták. Százszor megczáfolt vádak lettek itt újból felelevenítve, a legképtelenebb dolgok valódi tényeknek odaállítva, a tudatlanság, rosszakaratú elferdítés r

(Halljuk! Halljuk!) üli abban orgiáit. Neve: Ó-zsidó religiótitkok és új-zsidó praktikák. Nyomtatták Székesfehérvárott. (Zaj.) Ezen könyv ezer meg ezer példányban osztatik szét (Halljuk! Halljuk!) az alsó néposztályok közt. Már egy német író mondta találóan, hogy valamint a boa constrictort legjobban fékezik akként, hogy egy ökröt dobnak a torkába, úgy mindig alkalmasnak találták a felkorbácsolt népszenvedélyeket a zsidókra irányítani s azért közelfekvő, hogy bizonyos körök már most gondodíodnak egy oly csatornáról, a melyen át saját káruk nélkül a felbőszített szenvedélyeket levezethetik akkor, ha az általuk felidézett szellemek fölött többé uralkodni képesek nem lesznek. (Halljuk! Halljuk!) A kisérlet nem új és nem eredeti. Már egyszer megrázkódtatták vele nemzetünk testét,... Elnök: Csendet kérek mind a két oldalon. Neumann Ármin: . . . már egyszer megakasztották vele népünk egészséges vérkeringését, s csakis erőteljes szervezetének köszönhető, hogy a kisérlet nagyobb szervi pusztulás nélkül mehetett végbe. Ámde oly kecsegtetők voltak-e az akkor tett tapasztalatok, hogy a kisérlet második kiadása után áhítoznánk ? Oly fényesek- e az antiszemitizmus által teremtett viszonyok Németországban, hogy azok átültetése kívánatos volna? Vagy oly irigylésre méltók-e az osztrák antiszemiták által teremtett állapotok, hogy babérjaik után mi is kapkodunk? Németországnak egyik sajátlagossága, hogy valahányszor nemzeti egységét nagy harczok árán kivívta, mindig a reakczió karjaib.v vetette magát; így volt ez 1815-ben Waterloo és 1870-ben Sedan után. Úgy látszik, hogy ezen oly nagy intellektuális erővel biró nemzetben a nemzeti eszme és a szabadság nem férnek meg egymás mellett. Nálunk ez máskép van. Nálunk a nemzeti ügy és a szabadság oly ikertestvérek, melyek mindig vagy együtt győztek, vagy együtt letiportattak. A reakczió nálunk mindig csak vérrel áztatott földön bonthatta ki lobogóját, és mi sem jellemzőbb azon vad hajszánál, melyet ez osztrák antiszemiták a magyarok ellen folytatnak. Őrültségükben mindenesetre rendszer is rejlik. Ezen jó urak igen jól tudják, hogy selejtes üzeímeikkel állandóbb sikert csak akkor arathatnak, h nálunk uralkodó és Ausztriába is átcsapó szabadelvű áramlatot visszafojthatják és megsemmisíthetik. Ámde kérdem, t. ház, annyira süíyedhetne-e már ez a becsületes, józan magyar nép, hogy Liteger és társai csatlósaivá szegődjék, és hogy ezen urak piszkos munkáját ő végezze!? Ezt gondolják meg azok, a kik a nép vezetésére, oktatására és erkölcseik megőrzésére volnának hivatva! A miniszter úr határozati javaslatát elfogadom. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Schóber Ernő jegyző: Szapáry Gyula gróf! (Halljuk! Halljuk!) Gr. Szapáry Gyula: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn ezen kérdésben felszólalok, teszem azt különösen azért, hogy kijelentsem és kifejezést adjak, hogy e kérdésben ugyanazt az álláspontot foglalom el ma is, a melyet ezelőtt három évvel elfoglaltam, midőn a kormány padjain ültem, és épúgy, mint akkor kivántam, — mert ezt igazságosnak, méltányosnak és szükségesnek tartottam, — hogy az izraelita vallás reczepcziója törvény által kimondassék, úgy ehhez ragaszkodom most is, és ha