Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-462

72 462. országos ttlés 189S. április 6-án, szombaton. dolgot, hogy a nélkül, hogy előzetes tudomással bírnának, csak lássák, csak nézzék, hogy itt, mint a lavina, úgy nő az ő terhük és tartozásuk, s egy napon arra ébredjenek, hogy íme ők azt hitték, hogy hatmillióról, pedig hát tíz millióról van szó, és még a dolognak a megvizsgálása is ki van zárva; ez nem helyes, nem is méltányos; ezért arra kérem a miniszter urat, — mert hiszen ez ezen törvényjavaslat sorsára nem mérvadó — méltóztassék erre vonatkozólag legalább azt kilátásba helyezni, hogy az ügyet az érdekeltséggel szemben is vizsgálat tárgyává teszi, s annak eredményéről a képviselőháznak még ezen év folyamán jelentést tesz. Ha ez megtörténik, abban az esetben egész jó lelkiismerettel szavazok a törvényjavaslatra, ellenkező esetben pedig soha meg nem szavazom. (Helyeslés a haloldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólani? Ha senkisem kivan szólani,. .. Ugron Ákos: Kérem! (Halljuk! Halljuk !) T. ház! A pénzügyminiszter úrhoz Horváth Gyula t. képviselőtársam igen fontos dologban kérdést intézett. Én azt hiszem, hogy a vita addig nem volna bezárható, míg a miniszter úr nem nyilatkozik, mert nem tudnánk tiszta lelkiismerettel, (Zaj a jobboldalon.) én legalább azt hiszem, hogy ha a t. képviselő urak tiszta lelkiismerettel akarnak szavazni, nem szavazhatnak addig, a míg a miniszter úr nem nyilatkozott. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk a minisztert !) Lukács László pénzügyminiszter: T. ház! Megvallom, nem egészen értem azt, a mit Horváth Gyula t. képviselő úr tőlem kivan, hogy én egy vizsgálatot indítsak meg, vagy egy vizsgálatot hajtsak végre oly ügykörben, a mely tulajdonképen nem az én hatáskörömbe tartozik, mert hiszen e kérdésnek tárgya — mint at. képviselő úr igen jól méltáztatik tudni — nem a pénzügyminiszterhez, hanem a földmívelésttgyi miniszternek hatáskörébe tartozik, és a pénzügyminiszter csak akkor van hivatva ezen kérdésekben nyilatkozni, midőn a szabályozás befejeztetett, és a megterhelteted kérdésének elbírálása kerül szőnyegre. Az nagyon természetes, hogy akkor, midőn ezen stádiumba el fog érkezni az ügy, akkor igenis kötelességem lesz ezen kérdéssel foglalkozni, és arra nézve a törvény provideális, hogy — a mennyiben a megterhelés nagyobb, mint azt a megterheltek érdeke megengedi, mindazon intézkedést megtegyem, a melyet a törvény ezen esetre kilátásba helyezett. Hogy tehát én most függőben tartsam, a mire tulajdonképen nem is volna szükség, ezen törvényjavaslat elintézését addig, míg ezen kérdés általam megvizsgáltatik, ez, azt hiszem, egészen szokatlan, és nem is egészen helyes és szabályszerű eljárás lenne. Egyébiránt, t. képviselőház, többször történt arra hivatkozás, hogy itt méltányossági szempontok szólanak a mellett, hogy valamely az eddigitől egészen eltérő eljárást kövessen az állam ezen szabályozási társulattal szemben. Hát bocsánatot kérek, hisz ki volt emelve az imént a földmívelési miniszter úr által, úgy látszik, szükséges, hogy én még egyszer rámutassak arra, hogy ez egy téves felfogás, mert, azt hiszem, ha nem csalódom, hogy hatvan egynehány vízszabályozási és ármentesítési társulat van az országban, melyek semmiféle ilyen támogatásban nem részestílnek az állam részéről, a Rába-szabályozási társulat pedig körülbelül kétmillió forinton felül élvezett állami segélyt; még pedig élvezte azt az 1,110.000 forintot, mely az 1894. év végéig a kölcsön annuitásai czímén kifizettetett; azután élvezte kétévi kamatját annak az 1,760.000 forintos előlegnek, mely ép azért, mert mint előleg adatott, nem is véglegesen adatott, a mint az imént kérdésbe vonatott, hanem a melynek visszatérítése már a törvény diszpozicziójában benfoglaltatott, tehát mondom élvezte ennek kétévi kamatját, és ha 6°/o-os kamatot számítunk, minő a tiszai kölcsön volt, körülbelül 211.000 forintot. Ezenkívül ugyanezen czélra, tudniillik a Rába-szabályozással kapcsolatos munkálatokra fordította és fordítani fogja az állam a Győr városi és győrszigeti járulékok kiegészítését, mely pedig körülbelül kilencz évre 19.800 forintjával számítva tesz mintegy 175.000 forintot; és hozzá fog járulni még ezen törlesztéshez körülbelül 800.000 forinttal. Tehát mindezen munkálatokhoz az állam eddig is, és jelenleg is már elvállalt teherrel, körülbelül kétmilliókét-háromszázezer forinttal járult. Ha felteszszük és elfogadjuk, hogy kilenczmillió forint — a mit én ugyan nem látok még egészen bebizonyítottnak — az a teher, mely ezen érdekeltségre háramlik, akkor is ezen kiíenczmillió forinttal szemben 2,300.000 forint volt az állam hozzájárulása, oly összeg, a mely mindenesetre igen tetemes része a költségnek, és a mely| ha még tovább növeltetik, oly veszedelmes preczedenst állítunk fel, a melynek azután valósággal nem leszünk képesek útját állani, és a mely az államháztartás egyensúlyának fentartását végleg lehetetlenné fogja tenni. Ép azért én bátor vagyok kérni a t. házat, hogy ezen kérdés elodázásába ne méltóztassék belebocsátkozni, hanem, hogy a határozati javaslat elvetésével az eredeti szöveget elfogadni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelöl.) Horváth Gyula: T. ház!