Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.
Ülésnapok - 1892-462
70 462. országos ülés 1305. április 6-án, szombaton. előirányozva volt, ez tudomásom szerint az esetek két csoportjában fordult elő. Egyszer magukban az átmetszésekben, másodszor pedig azon területeknél, hol agyaggödröket az ártér egy részéből ki kellett emelni a töltések számára. Az alacsony árterületeket a tavaszi esőzések folytán beálló nagyobb víztömegek sokszor hoszszú időre elborítják, és ilyenkor lehetetlen, ha a munkát végezni akarják, a vállalkozónak mesterséges levezető árkokat nem készíteni, hogy ezeken a területeken, a melyeken bizonyos határidő alatt a munkát teljesíteni kötelesek, elvégezhessék. Az egyik rész ilyen volt. A másik része az átmetszésekben mutatkozott vizszín. Ez szintén oly dolog, a melyet előre látni nem lehet, mert az esős tavasz sokszor oly magasságot idéz elő az ártérhez közelebb fekvő helyeken a testvíz színében, hogy azt előzetesen 10 —15 évre megállapítani, hogy akkor mily magasságban fog az jelentkezni, teljesen lehetetlenség. A ki e tekintetben azt követeli, hogy a mérnök előre lássa ezeket, az tőle lehetetlenséget követel. Továbbá előállottak annak folytán több költségek, mert a régi időben felvett árvízszínek változtak a malmok eltávolításával; és már a közlekedésügyi minisztérium annak idejében figyelmeztette •— a mint az indokolás mondja — a társulatot, hogy a malomgátak eltávolítása, valamint az ismétlődött árvízkitörések következtében mutatkozó árvízszin változásokra nézve tanulmányokat kell tenni, minthogy ezen módosiiló árvizek színét előre megállapítani nem lehetett. Ezek azok az utólagos munkálatok, a hol a töltést emelni kellett, részint azért, mert a gátak eltávolíttatván, a vízbukás, a mely azelőtt volt, kiegyenlíttetett, és így a gátakon felííl az átmetszéseknek mélyítését és a töltések emelését vonták maguk után. A mi különösen azt a hibáztatást illeti, hogy nem a legolcsóbb, hanem az azután következő olcsóbb ajánlat lett elfogadva, erre nézve már tegnap akartam észrevételt tenni, de idő hiánya miatt nem volt erre alkalmam. Ne méltóztassék figyelmen kivűl hagyni, a mi ebben a jelentésben van, hogy a 3-ik terv egyáltalán nem felel meg a versenyfeltételeknek, és hogy az a körülmény, mely itten felhozatott, hogy lehetetlen volt azon szállító készülék szerkezeténél fogva, a mely mellett az illető vállalkozó a töltéseket építve akarta elvetni, mert a tudomány és tapasztalat megmutatták, hogy e tekintetben a kotrógépek mily nagy előnynyel működnek a régiekhez képest azon észrevételem van, hogy nem a mííszer helytelenségéből és az iránt táplált bizalmatlanságból eredt a kétely, hanem mert ezen feltöltési módszer a töltéseknek azt a keménységet, tömöttséget nem tudja megadni, a mely műlhatlanúl megkívántatik. A mint méltóztatnak tudni, a védtöltések építése mindig úgy történik, hogy azokat targonezákkal szokták bejárni, hogy tömöttebbek legyenek. Ez a két dolog okozza azt, hogy ilyen, teehnikai szempontból kifogás alá eső feltöltési módot a kormány el nem fogadhatott. Én ennélfogva, t. ház, azt hiszem, hogy azok a vádak és hibáztatások, a melyek a munkálatok kivitele ellen előhozattak, nem alaposak. Meg kell említenem azt is, hogy nem áll, és nem lehet elfogadni azt a tételt, hogy azt a tervezetet úgy, a mint a társulat által annak idején megállapíttatott, nem vitték ki, majdnem egyetlenegy pontjában sem, mert a helyben hagyott tervezet szerint vitték keresztül a munkálatot, és a ki tudja, mit vittek keresztül, ezt nem állíthatja, mert ha egy átmetszést mélyebben ástak, egy töltést valamivel magasabbra csináltak, az átmetszést valamivel szélesebbre ásták, vagy a bejárás alkalmával az érdekeltek részéről emelt kívánságokhoz képest az átmetszést eredeti tengelyéből valamivel kitolták, erre nem lehet azt mondani, hogy egy ily nagyszabású terv lényegében meg lett változtatva. Sehol a világon ilyen változtatás nem állíttatik oda úgy, mint a terv lényegétől való eltérés. Mit mondana a képviselő úr, ha a kormány közegei ragaszkodván az eredeti terv végrehajtásához, kiépítették volna azt a rossz anyagra való tekintettel keskenynek mutatkozó négy méter koronájú töltést hat méter koronájára, s nem tömörítették volna azt két oldalán humuszszal, szóval ragaszkodtak volna a tervhez vakon, szolgaian; beállott volna egy árvíz, s elszakította volna a töltéseket. Akkor azt méltóztattak volna hangoztatni, hogy nem volt annyi bátorságuk és kötelességérzetük, hogy a mit műszaki okokból meg kell csinálni, azt megcsinálják. Mindezeknél fogva bármennyire óhajtanék népszerűséget szerezni magamnak, arra, hogy 3V2 milliót az ország terhére megszavazzak, erre nem vállalkozom. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Balogh Géza jegyző: Horváth Gyula! Horváth Gyula: T. ház! A mit az előttem szólt t. képviselő úr mondott, hogy csak inczidentaliter 3 x /2 millióval az ország budgetjét terhelni nem lehet, az igaz. Igen t. barátom Horánszky Náudor is érezte e tekintetben felelősségét, midőn azzal indokolta indítványának beadását, hogy tekintettel arra, hogy mindazok az indítványok, melyek az érdekeltség terhének könnyítésére szolgálnak, konzequenter a ház által elvettettek, ennélfogva miután méltánytalannak és igazságtalannak tartaná, hogy oly terhekkel is illettessenek az érdekeltek, melyek nem
