Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-462

462. országos ülés 1895. április 6-án, szombaton. E szerint a volt földmívelésügyi miniszter köteles lett volna 1893. végéig indokolt, kimerítő jelentést terjeszteni a törvényhozás elé, a mi azonban nem történt meg. Tétetett egy jelentés, mely azonban érdemleges javaslatot nem tartalmazott, hanem tekintettel arra, — a jelentés szavai szerint, — hogy a szabályozási munkálatok még folyamatban voltak, hogy az osztályozás kiigazítása csak az 1894. év folyamában fog eszközöltetni. Az akkori földmívelésügyi miniszter azt kérte, hogy e munkálatoknak befejezése után terjeszthesse elő ama javaslatát, a melyet 1893. év végéig kelleit volna törvény szerint előterjesztenie, és ime ez ama javaslat, a mely jelenleg előttünk fekszik. A t. miniszter urnak Győr városát illető megjegyzésére is reflektálni kívánok. Győr város ármentesítésének czéljára felvett 425.000 forintnyi kölcsön ismételten úgy szerepel, mint a melyet az állam a Rába-szabályozó társulat érdekeinek előmozdítására fordított volna. Pedig ez nem így van. 1885 ben egészen külön lett választva a Rába és mellékfolyóinak szabályozás;!, és külön intézkedés tárgyát képezte Győr városának ármentesítése. A két művelet közt azonban van különbség, a mennyiben a Rábaszabályozás összes költségeit, az ártérbirtokosság' terhére méltóztatnak proponálni, kivetni; míg ellenben a Győr városa érdekében felvett kölesönt majdnem kizárólag az állam viseli, még pedig úgy, hogy a 426.000 forintnyi kölcsön után az évi járulékokhoz Győr városa hozzájárul 2500 forinttal, Győrmegye és GyőrSziget egyenkint 700 forinttal; míg ellenben az állam évenkint 19.800 forinttal járul hozzá mindaddig, míg a kölcsön törlesztve leend. Én nem azért hoztam ezt fel, mintha irigyelném Győr városától, hanem azt hiszem : quod uni justum alteri aequum. Különben pártolom a Horánszky t. képviselőtársam által beadott módosítványt. (Helyeslés balfelől.) Josipovich Géza jegyző: Nagy János! Nagy János: T. ház! (Halljuk!) A mi engem felszólalásra indít, az Horánszky Nándor t. képviselő úrnak mai beszédében hangoztatott azon vádja, hogy azon nagy költségek, melyek előállottak, két forrásból erednek: egyrészt onnan, hogy annak idején, midőn a munkálatok kiadattak, nem a legolcsóbb, hanem az utána következő olcsóbb vállalkozónak adattak ki; másrészt pedig onnan, hogy azon többköltséget, mely a szabályozási költségeknél az eredeti tervvel szemben előállott, a felületesség, a gondosság hiánya okozta, és hogy az eredeti tervektől önkényesen eltértek. E két nagy vádból következtette a képviselő úr, hogy a kormány és a párt okai ez állapotnak, viseljék annak következményeit ők. Ezért tartottam szükségesnek a felszólalást, mert én a munkálatok végrehajtásáról kifejtett e nézeteket olyanoknak tartom, melyeket ellenészrevétel nélkül e házban hagyni nem lehet. A ki tudja, hogy mily feladat az, ha ily nagy folyóhálózatnál több, mint 128 átmetszést kell létesíteni, s hogy egy átmetszésnek kellő mértékben, és kellő idő alatt való kifejlődése hányféle faktortól, és előre nem látható körülményektől függ; annak lehetetlen oly pretenzióval előállani, hogy egy mérnök — akárki legyen az — oly tervet készítsen, mely hat év alatt minden részletében oly sikerrel hajtassék végre, a minőt csak elképzelni lehet. A Tiszánál már harmincz év óta léteznek egyes átmetszések, és még ma is, hol az egyiket, hol a másikat kell fejleszteni. Pedig ott igen sok tapasztalat van arra nézve, hogy íttJ vagy ott mily ereje van a víznek, és a technikusok mégsem képesek meghatározni, hogy mi az, a mi minden körülmények között a helyes. Midőn az átmetszések szóba jöttek, — mert hiszen ez a fődolog, a töltések helyreállítása csak egyszerű munkálat — a mérnököknek azzal kellett tisztába jönniök, mi az a munka, melyet teljesíteni kell, hogy bizonyos évek száma alatt, a meddig tudniillik a szabályozásnak végre kell hajtatnia, oly állapot álljon elő, hogy azután a folyó már önműködőlég kifejthesse medrét. Ha a mérnök ily dolgot tervel, kettőt kell szem előtt tartania. Nem szabad a végletekbe esnie, mert ha mindig csak azt nézi, hogy serami körülmények között túl ne lépessék a költségvetés, akkor igen egyszerűen járhatna el, mert akkor a költségvetésben egyszerűen csak kétszeresét, háromszorosát venné annak az összegnek, melyet szükségesnek gondol, s akkor sohasem mondanák utólag, hogy felületes volt a számítása. Ez az úgynevezett felületesség, tehát megfordítva gondosság. Hogy ily dolgok előfordulnak, annak megvan a maga eka. Előfordulnak azért, mert sok helyütt az átmetszésnek az a szélessége, melyről azt gondolták, hogy talán elég lesz, a mint a vizet bebocsátották, nem bizonyult elégségesnek. Sokszor már előre kellett a tapasztalatok alapján módosítást tenni, s mily kár állt ebből elő ? Ha a mérnök két akkorára tervezte volna, s így is csinálták volna meg: kiderült volna esetleg, hogy nincs szükség kétakkorára. A helyes eljárás az, hogy a tapasztalatok szerint a legvalószínűbbnek látszó méretben ássák meg a medret, és gondos megfigyelés után segítsenek ott, a hol szükség van. A másik ok az, hogy több anyagot kellett kiemelni a víz alatt, mint