Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.
Ülésnapok - 1892-480
332 480. országos ülés 1895. május 22-én, szerdán. Ezen kinevezésnek van még egy pontja, mely azt mondja, hogy a közös minisztertanácsban való elnökléssel is megbízatott Goluchowsky Agcnor. Ha ez csak annyit jelent, hogy a közös pénzügy-, közös hadügy- és közös külügyminisztérium együttes tanácskozásában foglalja el az elnöki széket, az ellen nincs kifogásom. Miután az 1867: XII. tcz.-ben meg van állapítva, hogy a közös minisztériumok mindegyikét érdeklő ügyekért az egész közös kormány felelős, nagyon természetes, hogy azokat közös tanácsban kell elintézniök, hogy azokért együttesea viselhessék a felelősséget. De ez nincs úgy fogalmazva, a mint egy magas és nagy közjogi fontosságú okmányban, a melyből később következtetéseket lehet vonni, minden félreértést kizárólag kellett volna, hogy fogalmazva legyen; nincs akkép fogalmazva, hogy arra a félreértésre ne nyújtson alkalmat, hogy a magyar, az osztrák és a közös miniszterek úgynevezett értekezletein való elnökléssel bízatott meg. Mert hogyha mi ez iránt felvilágosítást nem kérünk, ha ez iránt garaneziákat nem találunk, egyszer csak azt veszszük észre, hogy a mint rendesen a parlamenti ellenőrzés éberségének hiányával szokta a hatalom a maga tendencziáit megvalósítani, egyszer a külön magyar és a külön osztrák minisztériumok mellett és daczára annak, hogy ezek fel vannak állítva, a közös miniszteri tanácskozások czímén a két állam ügyei együttesen, egy organizmusban, az osztrák miniszterek hozzászólásával és hozzájárulásával fognának intéztetni a magyar ügyek, vagy a magyar miniszterek hozzájárulásával fognának intéztetni az osztrák ügyek. T. ház ! Ha a közjogi viszonyt, — a melyben Ausztriával Magyarország áll, és a melyet akkép jellemezhetek, hogy nem egyesített két állam, hanem csak szövetséges két állam, melyben az egyesítésnek organizmusa nem szabad, hogy létezzék, csak egyedül a közösség organizmusán kell, hogy fennálljanak, melyben az egységnek nem szabad kifejezésre jutnia, mert az; 1867: XII. tcz. 28. és többi §-a értelmében a dualizmus és paritás kell, hogy érvényesüljön, — ha ezt a közjogi törvényünket mi tisztán fenn akarjuk tartani, ha Magyarország jogait minden tekintetben meg akarjuk őrizni, akkor lehetetlenség, hogy ezen királyi kézíratnak ekként való fogalmazását szó nélkül hagyjuk, s ez iránt a bővebb felvilágosításokat a magyar kormány fejétől, a t. miniszterelnök úrtól meg ne kapjuk. Kernelem, hogy az igen t. miniszterelnök úr, átértve és felfogva ezen közjogi kérdósuek fontosságát és hogy azokra nézve a nemzet egy pillanatig sem maradhat kételyben, minél hamarább vagy nyomban meg fogja adni válaszát, a következő kérdéseket vagyok bátor hozzá intézni: (Olvassa.) »Kérdés a miniszterelnök úrhoz. Tekintettel, hogy az Ausztria és Magyarország közötti viszony törvénynyel van szabályozva, hogy e törvények megtartása kötelesség ; tekintettel az 1895. május 16-án Bécsben kelt és Bánffy miniszterelnök úr által ellenjegyzett királyi kézírat tartalmára, kérdem a miniszterelnök úrtól: Magyarországnak melyik törvényében van megalkotva a császári ház miniszterének állása, szabályozva jog- és hatásköre? Ha törvényeinkben nincs szó ezen közhivatalról, miként kerül kapcsolatba a közös külügyminiszteri hivatallal ? Ha osztrák vagy császári családi hivatalt képez, milyen jogi alapon ellen jegyezte a miniszterelnök úr ezen állásra való kinevezésről szóló értesítést? Azon értesítésnek, hogy a külügyminiszter a közös minisztertanácsban való elnökléssel is megbízatott, meddig terjed értelme és csupán a közös miniszterek tanácsára terjed-e ki?« (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: A beadott interpelláczió közöltetni fog a miniszterelnök úrral. Asbóth János képviselő úr következik. (Halljuk! Halljuk !) Josipovích Géza jegyző: Asbóth János! Asbóth János: (Olvassa.) ;•> Interpelláczió a magyar királyi miniszterelnök úrhoz. Jóllehet jelszavai közé emelkedett a politikai pártharcának, hogy a t. szabadelvű párt »a kiegyezés egyetlen megbízható oszlopa«, sőt koronkint onnan a »legridegebb közjogi konzervatizmust« hirdetik, mégis minden válság alkalmával, mely a párturalmat fenyegeti, viszont azzal a fenyegetéssel találkozunk, hogy a szabadelvű párt vagy legalább annak jelentékeny része át fog menni a függetlenségi pártra . . .« (Élénk derültség a jobboldalon.) Vajay István: A lapjaik írják minden válságkor! Hoitsy Pál: Szívesen látjuk! Asbóth János: (Továbbolvas.)*. . . és ily értelmű fenyegetések ezúttal a kormányhoz igen közel álló lapokban is olvashatók voltak. Miután továbbá a szabadelvű párt, a volt Deák-párt és az egykori balközép egyesüléséből alakúit és ez utóbbinak vezére folyó évi márczius 11-iki nevezetes és nagyfontosságú nyilatkozatában alkalmat vett magának annak hangsúlyozására, hogy ő elveit, az úgynevezett »bihari pontokat« sohasem tagadta meg, az 1867-iki kiegyezést tehát elvi alapúi sohasem fogadta el, (Élénk derültség a szélső baloldalon.)
