Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-480

480, országos ülés 1895. május 22-én, szerdán. 333 és miután végre fel kell tételezni, hogy a t. szabadelvű pártban még ma is létezik egy árnyalat, mely a 67-iki kiegyezéshez, mint elvi alaphoz ragaszkodik, (Derültség a szélső haloldalon.) és azt Deák szellemében fenn akarja tartani; mind e szerint pedig a t. szabadelvű pártban a 67-iki kiegyezést, illetve legalább három különböző árnyalat konstatálható: egyik, mely azt Deák szellemében kívánja feotartani, egyik, mely a legridegebb közjogi konzervatizmust hirdeti, és végre egy álláspont, mely elvileg még ma is a bihari pontok alapján áll, és azoknak érvényesítésére csak az időszerűséget várja; miután pedig nekünk, a kik a 67-iki alaphoz eleitől fogva állandóan és változatlanul ragaszkodtunk és azt Deák szellemében fentartani kívánjuk, jogink van ez iránt tájékozást nyerni: kérdem a t. miniszterelnök urat úgy is, mint a t. szabadelvű párt vezérét, hogy ő a bárom árnyalat közül melyikhez tartozik és a bárom közül melyik irányb.i akarja vezetni a t. ház jelenlegi többségét ?« (Általános, élénk derültség.) Elnök: Az interpelláczió közöltetni fog a miniszterelnök úrral. Következik Bessenyei Ferencz képviselő úr interpellácziója. Bessenyei Ferencz: T. ház! 1892. deczember 14-én az akkori földmívelésügyi miniszter úrhoz egy interpellácziót intéztem, melyben a Temes-bégavölgyi szabályozó társulat alakulásával kapcsolatos visszásságok kiemelése mellett, kifejtem azt, hogy az ártéri érdekeltségből törvényes alapon kivont területek utáni járulékok visszafizetése végett benyújtott kérvények és keresetek elintézést nem nyerhetnek azért, mert sem a közigazgatási, sem az adóhivatalok, sem pedig a királyi bíróságok magukat kompetenseknek nem érzik ezek elintézésére. Ugyanakkor kiemeltem, hogy a fennállott magyar királyi közmunka- és közlekedési miniszter által kivánt azon leszámolási művelet, melyet a nevezett szabályozó társaság 1887. évben felterjesztett, akkoráig elintézve nem lett. Ezen interpellációmra az akkori földmívelési miniszter úr szives volt kinyilatkoztatni, hogy ezen ügyet egy legközelebb benyújtandó törvényjavaslat által fogja szabályozni és hogy az e tekintetben beadandó kérvények sürgős elintézést fognak nyerni. Ezen válasz óta két és fél év telt el, a nélkül, hogy akár a jelzett törvényjavaslat beterjesztetett, akár pedig az egyes községek részéről benyújtott kérvények kedvező elintézést nyertek volna. Nem szándékom e miatt — távol is áll tőlem — akár a volt, akár a jelenlegi kormányt okozni, mert sokkal fontosabb kérdések foglalkoztatták a kormányt és törvényhozást, semhogy arra figyelme kiterjedhetett volna, de mivel elvégre mégis csak szükséges valamelyes intézkedés és lehetetlen az, hogy törvényes alappal biró ügyek egy jogállamban bírót ne találjanak, és mivel az érdekei miatt türelmetlen közönség a liqitidaczionális mű elintézésében való késlekedésnek okául egyesek érdekeinek túlságos dédelgetését ós a magánosok érdekeinek a közérdek felé helyezését vélik és állítják fenforogni, bátor vagyok interpellálni; mielőtt azonban interpellácziómat felolvasnám, engedje meg a t. ház kijelentenem azt, hogy a legutolsó árviz alkalmával is épen azon községek szenvedtek, melyek az ártérből törvényes alapon ki lettek vonva, és a melyeknek mindez ideig ezen költségeket, melyek legnagyobb része végrehajtás útján hajtatott be tőlük, a társulat vissza nem fizette. A Béga-csatorna ugyanis Temesvár felett védgátakkal nem bírván, minden nagyobb vízállás esetén Topolovecz, Remete, Bnkovecz községek határában elhagyja a medrét és megy le a szomszédos községeknek, Mosnicza, Medves, Temesvárnak a határán át az alantabb fekvő Szabadfalu, Utvin, Román-Szent-Mihály temesmegyei, Dinyás, Gyülvész, Szent-Márton torontálmegyei községeken át egészen le Módosig, a hol a Temesbe ömlik. Ezek a községek azok, melyek minden nagyobb árviz alkalmával el lettek árasztva és melyek ép azért lettek az ártérből kivonva, mert megvédve egyáltalán nincsenek. Ezek érdeke, de különösen a liquidaczionális mű elintézése tekintetéből bátorkodom a következő interpellácziót intézni a magyar királyi földmívelésügyi miniszter úrhoz. (Olvassa.) »Interpelláczió a magyar királyi földmívelésügyi miniszter úrhoz. A fennállott magyar királyi közmunka- és közlekedési minisztérium, támaszkodva az 1885: XXVII. törvényczikk rendelkezésére, 1886. évi 16.270 szám alatt kelt rendeletével utasította a temes bégavölgyi vízszabályozási társulatot, hogy a társulati járulékhátralékot 1885. évtől visszamenőleg 1873 évig liquidálja s a leszámolási művet hozzá fel térj eszsze. Nevezett társulat a leszámolást megejtette s ebbeli munkálatát még 1887. évben felterjesztette. Tekintve, hogy ezen felterjesztésnek ideje óta immár 7 és fél év múlt el a nélkül, hogy ez ügyben bármely intézkedés tétetett volna, tekintve, hogy ezen ügy elintézésének függőben tartása nemcsak közvetlenül az illető érdekeltekre, közvetve pedig egy nagy vidék közgazdasági és földmívelési érdekeire, de magára is felettébb hátrányos; tekintve végűi, hogy a leszámolási munkálatnak el nem intézése miatt egyesek, főkép