Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-480

180. országos ülés lí részéről merültek fel sérelmek, melyeknek megtorlása a törvény rendes útjára tartozik, merültek tel fenyegetések, a melyek ha valósultak volna, megalkották volna a mentelmi jog megsértésének tényállását, de mint puszta fenyegetések a ház mentelmi joga körébe ütköző cselekményeket nem képeznek. E tényállásból kifolyólag a mentelmi bizottság egyebet nem tehetett, mint azt véleményezni, hogy a mentelmi jogszempontjából a háznak a fenforgó esetben tenni valója nincs. A mi végűi Horánszky Nándor t. képviselő úr indítványát illeti, ő abból a szempontból iudúí ki ki, hogy a ház mai határozata esetleg befolyásolhatná a megindított büntető és fegyelmi eljárás eredményét. Ez volt, gondolom, szavainak értelme. A bizottság jelentése egyetlenegy sort sem foglalt magában, a mely ezen szuppozicziónak alapul szolgálhatna, ellenkezőleg a bizottság maga mondja, hogy a választási elnök által esetleg elkövetettmivatali hatalommal való visszaélések megtorlási módját a bűnvádi eljárás és a fegyelmi eljárás képezi. Azt hiszem tehát, hogy e jelentéssel szemben t. képviselőtársamnak aggálya tárgytalan, mert sem a mentelmi bizottságnak, sem nekem távolról sem állott szándékomban megakadályozni vagy befolyásolni akarni a megindított bűnvádi és fegj elmi eljárást. A bizottság egyetlen egy sora sem foglal magában olyas valamit, a mi erre csak a legtávolabbról következtetni engedne, sőt a bizottság maga jelöli ki a választási elnök által esetleg elkövetett visszaélések, megtorlásának törvényes módozatául, a bűnvádi és fegyelmi eljárást. Miután pedig a mentelmi bizottság szempontjából irányadók csak azok a tények lehetnek, a miket-1. képviselőtársaim maguk is bejelentettek, ha a bűnvádi vagy fegyelmi vizsgálat során újabb tények merülnének fel, azokra akár a képviselőház elnökének bejelentése, akár a ház bármely tagjának bejelentése folytán újból reflektálni a mentelmi bizottságnak alkalma lesz. De a tényállás jelen stádiumában, azt hiszem, a mentelmi jog szempontjából teljesen eleget tett a bizottság, midőn elhatározásának alapjául azon sérelmeket vette fel, a melyeket képviselőtársaim bejelentettek, és mondhatom a legmesszebb menő magyarázat mellett sem volt a mentelmi bizottság azon helyzetbea, hogy az előterjesztett sérelmekben a mentelmi jognak megsértését lássa. Ennélfogva ajánlom elfogadásra a bizottság jelentését. (Helyeslés jdbbfelöl.) Illyés Bálint jegyző: Gr. Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. ház! Ha az én . május 22-éji, szerdán. 355 álláspontom a kérdésnek mai stádiumában nem volna az, a mely Horánszky Nándor barátom indítványában foglaltatik, akkor felvenném a keztyűt azokkal a theoriákkal, a melyeket Cliorin Ferencz t. képviselőtársam és a mentelmi bizottság elnöke a mentelmi jog kiterjesztésére nézve most felhozott. Azonban azt hiszem, minthogy én a kérdést érdemlegesen ma tárgyaltatni és eldönteni nem kívánom, inkonzequencziába esném, ha ezt tenném. Ezen iukonzequenczia veszélye mellett is azonban egy megjegyzés megtételét nem tagadhatom meg magamtól. T. i. a mentelmi bizottság jelentésében foglalt és t. képviselőtársam által felhozott azon theoriát semmikép helytállónak nem tekintem, sőt igen veszedelmesnek tartom, mely szerint sohasem tekinthető a mentelmi jog megsértésének egy olyan ténykedéssel való fenyegetés, a mely, ha elkövettetik, az ő nézete szerint is a mentelmi jog megsértését tartalmazza. (Igaz! Úgg van! a haloldalon.) Én azt hiszem, hogy a kísérlet és a bevégzett tény közt ilynemű megkülönböztetés, és a kettő karakterének a mentelmi jogra vonatkozó ilynemű disztingválása nemcsak a mentelmi jognak természetével ellenkezik, hanem egyúttal, — a mennyire az éu csekély tudományom terjed, — a jogtudomány fóruma előtt sem állhat meg. (Helyeslés a baloldalon.) Ezen tiltakozás mellett a dolog érdemébe tovább nem bocsátkozom, hanem egyszerűen arra kérem a t. házat, méltóztassanak ahhoz az indítványhoz hozzájárulni, melyet Horánszky Nándor t. képviselőtársam beadott, a mely gondolom megfelel — hogy úgy mondjam — az illem azon szigorának, melyet ezen ügy tárgyalásánál a háznak követnie kell, a melyet más, az ügy érdemére nézve a döntéssel megbízott hatóságokkal szemben szem előtt kell tartani. Mert, t. ház, hiába teszi meg előttem szóló t. képviselőtársam azt a megkülönböztetést, hogy hiszen a ház ma csak a felett határoz, foglaltatik-e a mentelmi jog sérelme a választási elnök ténykedéseiben, és ez által nem érinti azt a kérdést, hogy foglaltatnak-e abban törvénysértések, melyek a büntetőjogi vagy a fegyelmi felelősség alá tartoznak. Az egyszer tény, hogy ha a képviselőház a választási elnök ténykedéseit illetőleg akár csak a mentelmi jog szempontjából is határozatával felmentő ítéletet hoz, ennek erkölcsi hatása van, (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) ez egy bizonyos erkölcsi súlylyal nehezedik mindazokra a hatóságokra, melyek ebben az ügyben eljárnak. Igen nehéz azután a büntetendő cselekményt konstatálni olyan tényekben, melyekről a képviselőház már előre kimondotta, hogy még csak a mentelmi jog sérelmét sem látja azokban fenforogni.