Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-480

326 480. országos illés 1895. május 22-án, pénteken. Én valóban azt a reményt tápláltam, liogy a mint t. barátom ezt az igen méltányos indítványát megteszi, a háznak minden oldaláról ehhez rögtön hozzá fognak járúlui, mert ennek az egész odiozus ügynek természete olyan kényes, hogy itt még a látszatát is kerülni kell annak, mint ha a parlamenti hatalmi tényezők akár csak erkölcsi befolyást akarnának gyakorolni ezen ügynek az illetékes hatóságok által történő elbírálására. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Már pedig ezt az erkölcsi hatást tagadni nem lehet. Lehet jogi szempontból megállapítani, és én is úgy tartom, hogy a ház határozata jogilag nem prejudikál sem a büntető bíró, sem a fegyelmi hatóság eljárásának; hanem hogy bizonyos erkölcsi nyomást arra gyakorol, azt nem lehet tagadni, és valahányszor akármilyen természetű ügygyei foglalkoztunk, mely bíró előtt volt, vagy melynél csak annak lehetősége forgott fenn, hogy bíró elé kerüljön, mindig találkoznak azzal a helyes észrevétellel, azzal a helyes indítványnyal, azzal a helyes felkéréssel, — igen sokszor intézték ezt a felkérést a kormány oldaláról és a kormánypárt padjairól hozzánk az ellenzékhez, — hogy ne foglalkozzunk itt oly ügyekkel, melyek illetékes bíró elé kerülnek vagy kerülhetnek, hanem várjuk be azok e'döntését. (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) Minthogy a kapesolatosságot itt tagadni nem lehet, minthogy az erkölcsi súlyt, melylyel a háznak mai határozata birni fog, tagadni nem lehet, ha csak hatálytalannak nem akarjuk kimondani erkölcsi szempontból is a háznak megállapodásait, én azt hiszem, hogy az egyedüli korrekt és helyes eljárás az, melyet Horánszky t. barátom ajánlott, hogy mindaddig, míg az illetékes hatóságok a kérdésnek fegyelmi és büntetőjogi oldalát el nem döntötték, a ház minden ezzel kapcsolatos határozzattól tartózkodjék, s vegye le ezt az ügyet a napirendről. (Helyeslés balfelöl.) Ezért én Horánszky Nándor t. barátom indítványát ajánlom első sorban elfogadásra, de ha ez el nem fogadtatnék, már csak ebből a szempontból is kénytelen volnék a mentelmi bizottság javaslata ellen szavazni. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Herman Ottó: T. ház! Midőn én is egész röviden hozzá akarok szólni a napirenden lévő tárgyhoz, előre is kijelentem, hogy nem mint pártember, nem mint egy országgyűlési pártnak tagja, hanem csupán csak mint e háznak tagja kívánok hozzászólani. Kijelentem pedig ezt azért, mert én a képviselői mentelmi jogot nem indikálom sem a magam személyének, sem azon pártnak, a melyhez tartozom, hanem vindikálom a ház összességének, a ház minden egyes tagjának. (Helyeslés.) Úgy tartom, hogy a midőn mi a mentelmi jog érvényesülése mellett állást foglalunk, akkor le kell tennünk minden melléktekintetről, de meg kell követelnünk azt is, hogy tétessék le minden melléktekintet arról a részről is, a mely minket erre nem szoktatott rá. T. ház! A mennyire az én emlékezetem visszafelé terjed s a mennyiben magamnak is volt mentelmi kérdésem a ház előtt, a melyet nem én hoztam ezen fórum elé, egy tény kétségkívül áll, t. ház, az, hogy Magyarországon az ellenzéki képviselő mentelmi joga ezen ajtókkal kezdődik és ezen ajtókkal végződik. Az Ő mentelmi joga máshol megvédve nincsen, csupán ebben a teremben, s a gyakorlat csak egyet hozott a ház elé, tudniillik ha az illetékes bíró kéri ki a képviselőt, ha a tényállás meg van állapítva s az összefüggés is, és ha az a momentum, hogy vájjon zaklatás áll-e fenn vagy nem, eldől. De, t. ház, legyünk egyszer igazságosak s mondjuk meg azt, hogy a mentelmi jog megítélésében a hatalom mindeddig körülbelül abban a helyzetben volt, mint az egyházban, hol egy triangulust belefestenek, a melybe egy nyitott szem van beletéve s azt mondják, hogy az az Isten szeme, de a mely mindig csak a maga híveit nézi, azokat védi, s ha mi azok érdekeivel nem talál, abban bűnt és büntetendő dolgot lát. Hát, t. ház, az ellenzéknek mindenkor úgy jön a hatalom, hogy azt mondja, hogy ott, a hol a nyilvános életben funkeziója van, vagy bármiféle dolgok történnek, melyek egyszersmind a ház elbírálása alá tartoznak, akkor ezekkel a képviselőkkel szemben a kormány és hatalom mindig úgy veti fel a dolgot: méltóztassanak konkrét esetekkel előállani. Hát, t. ház, az a kardinális jog, a képviselőválasztás, a hol a nemzet véleménye, akarata kell, hogy kifejezést nyerjen, csakugyan arra való, hogy a ház minden tagja ellenőrzést gyakorolhasson, szabadon és függetlenül:. vájjon ott visszaélés nem törtónt-e? (Helyeslés a bal-és szélső baloldalon.) Ezt, t. ház, tagadni nem lehet, s ha nemcsak a nyitrai választást, a melyre nézve magam is Horánszky Nándor t. barátom nézetén vagyok, hogy azt speczialiter most tárgyalni nem lehet, hanem veszszük mindazon eseteket, hát hogyan szerezzen magának az ellenzék a tiszta tényállásról tudomást akkor, ha a választási elnök attól őket elzárja? (Elénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ha tehát a kédviselők oda mennek és meg akarnak győződni a választás rendjének betartásáról, a törvény tiszteletéről és a többi, és mindenütt egy kordonra akadnak, akkor engedjenek meg, azzal állani elő a házban: tessék konkrét tényekre