Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.
Ülésnapok - 1892-479
479. országos ülés 1895. május 21-én, kedden. 309 887.) a »Fejér és Tolna vármegyei helyi érdekli vasutak Székesfehérvár-adonyszabolcsi és adonyszabolcs-paksi vonalainak engedélyezésérők szóló törvényjavaslat tárgyában. Gr. Bethlen Balázs, a közlekedésügyi bizottság előadója: T. ház! Fejér és Tolna vármegyéknek igen régi és méltányos óhaja az, hogy mindazon vidékeik, melyek ez ideig vasúti összeköttetéssel a kereskedelmi világpiaczokhoz nem birtak, a világpiaczokhoz vasúti összeköttetéssel közelebb hozassanak. Épen ezt czélozza a fejér- és tolnavármegyei helyi érdekű, székesfehérvár-adonyszabolcsi és adony-szabolcs-paksi vonalainak kiépítése, a mely által Fejér és Tolna vármegyéknek egy nagy és termékeny vidéke hozatik közvetlen összeköttetésbe az általános vasúti hálózattal, a mi forgalompolitikailag, de mezőgazdasági, kereskedelmi és ipari szempontból méltán jelezhető fontosnak. Az engedélyokmányban foglalt engedélyezési feltételek általában megegyeznek azon feltételekkel és határozmányokkal, melyek helyi érdekű vasutak engedélyezésével ki szoktak köt tetni. A tervrajz szerint a székesfehérvár-adonyszabolcsi és az adonyszaboles-paksi szakasz öszszesen 101"8 kilométer hosszban fog építtetni és pedig szabványos nyomtávval ; a székesfehérvári donyszabolcsi szakasz, számítva már előre az itt fellépő nagy átmeneti forgalomra, mint másodrangú fővasut. Az építési költség 39.534 írtban állap íttatik meg. Az állami hozzájárulás mind a postának ingyenes szállítása ezímén, mind pedig külön segély czímén igénybe fog vétetni. Az építési költség magassága tekintetében legyen szabad megemlítenem, hogy az indokát találja abban, hogy a csatlakozási állomások részint kibővítendők, részint átalakítandók, hogy 14 áj állomás létesítendő, továbbá, hogy egy része a pályának — mint már említettem — mint másodrangú fővasút építtetik, továbbá tekintettel az ártérre, sok helyt költségesebb parterődítések eszközlendők, drágább műtárgyak létesítendők, végre a kisajátítási összeg nagysága is nagy mérvben emeli az építési összeget, a mennyiben átlag 3000 forintba kerül kilométerenkint a kisajátítás. Ezeknek előadása után kérem a t. házat, hogy ezen javaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben is elfogp.dni méltóztassék. Illyés Bálint jegyző: Bottlik Lajos! Bottlik Lajos: T. ház! Az utóbbi időkben a helyi érdekű vasutak építési költsége mind nagyobb mérveket ölt. Emlékszem, hogy abban az időben, midőn Péchy Tamás t. kép\iselőtársunk állott a közlekedési ministerium élén, 200.000 forint volt a maximális összeg mértföldenkint, a melyből a helyi érdekű vasutak építendők voltak. Később még olcsóbban építették a helyi érdekű vasutakat, ha jól emlékszem, kilométerenkint 26.000 forinttal. Hogy miért kelljen a fejér- és tolnavármegyei helyi érdekű vasutak építését 46.600 forinttal előirányozni, azt belátni nem tudom. Igaz, hogy ennek a vasútnak egy része, ha jól emlékszem, 25 kilométernyi része, mint másodrendű vasút lesz kiépítve, de ez oly kis különbséget tesz egy 101 kilométernyi vasútnál, hogy kilométerenkint legfeljebb 3000 frtnyi költségtöbbletet fog igényelni. A terepnehézségek sem oly mérvűek, a melyek indokolnák ezt a nagy kiadást és indokolnák azt, hogy az állam portoszállítás czímén 15.000 forinttal járuljon évenkint ezen vasút építéséhez akkor, midőn egy másik vasútvonal is megy közel hozzá, mely a forgalmat szintén kö::vetíti, és midőn a Duna is ott folyik, mely szintén könnyíti a forgalom közvetítését. Továbbá, t. ház, hogyan jut az állam ahhoz, hogy 15.000 írttal járuljon hozzá évenkint e vasút költségeihez, vagy ezt megváltva, egy összegben 300.000 forinttal, összesen 600.000 forinttal? Ez érthetetlen dolog és én a közvagyonnak ilyen helytelen kiadásához nem járulhatok hozzá és a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs felírva, kíván még valaki szólani? Boros Béni képviselő úr kivan szólani. Boros Béni: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy az előttem szólott t. képviselő úr előadására némely megjegyzéseket tehessek. Itt már nemcsak ez alkalommal, de máskor is szóba jött az a körülmény, hogy az újabb időben létesített viczinális vasutainkat költségesebben építjük, mint azt esetleg a körülmények igényelnék. Azt hiszem, hogy czélszertí ezt a kérdést, midőn annyiszor állunk ilyen vasutak megszavazása előtt, egy kissé szellőztetni és indokolni, különösen nekünk, a kik a törvényjavaslatokat megszavazzuk, hogy ezt miért teszszük. Elismerem, hogy ezen vasútnak, a mely most tárgyalásunk alapját képezi, építése nem olcsó, sőt abban is igazat adok előttem szólott t. képviselőtársamnak, hogy talán a kelleténél magasabban van előirányozva a költsége, de hogy minden egyes vasút költségvetését itt a házban részletesen tárgyaljuk, az nincs módunkban, nincs módunkban betekinteni az ügyekbe, iigy, hogy a költségvetés minden egyes tételére nézve szabatos véleményt formálhassunk; ez a dolog természetében fekszik; nem ismerhetjük minden egyes vasút helyi viszonyait, ennélfogva megkell bíznunk a kormány ellenőrző közegeinek a
