Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.
Ülésnapok - 1892-479
479. országos illés 1895. május 21-én, kedden. 299 félmilliónyi deficzit is nem állhat elő, mert a dolog természetében fekszik, hogy egy ilyen műveletet a tervek elkészítésénél és a költségvetések elkészítésénél olyannak tekinteni, hogy az az utolsó krajczárig, az utolsó hajszálig be fog válni, teljes lehetetlen, de, t. ház, most végeredményben két annyi összeggel állunk szemben, mint a mely összeg annak idején nekünk olyanul jeleztetett, hogy azokból a Vaskapu szabályozási terhei, költségei ki fognak kerülni, ez egy kissé vastag dolog, és olyan tévedés, mely bennem azt a felfogást gerjeszti, hogy vagy egyáltalában nem volt a t. kormány annak idején elég körűitekintő, midőn ezen munkálatot tervezte, vagy pedig ha körültekintő volt és a viszonyokra vonatkozólag nem volt teljesen biztos arról, a mi ma tényleg bekövetkezett, akkor nem kellett volna a törvényhozás előtt oly kijelentéseket tennie, a melyekkel szemben a t. kormány jelenlegi előterjesztése egy egész vádiratot tartalmaz. T. képviselőház! Csak két passzusára utalok azon előterjesztésnek, melyet a t. kormány élénkbe tett. Hozzáteszem nyomban, hogy én, a miket ez alkalommal mondok, nem a jelen kormány előterjesztésére értein, hanem értem a múltban történtekre, a mely múltban történteknek konzequeneziáit most máimagáévá tette a t. miniszter űr, természetesen ennek kapcsán védelmezvén a multakat is. Ezen indokolásnak egyik passzusa a következőleg szól: »Ezen tervezetek egyike sem volt oly részletesen végrehajtva, hogy azokból a végzendő munkálatok mérve és terjedelme pontosan meg lett volna állapíthatók A másik pedig, a melyet szintén idézni akarok, az, hogy (Olvassa): »Á tervezett munkálatok és tervek költségei szintén csak hozzávetőleg állapíttattak meg. Én értem azt, hogy ily nagy munkálatok folyamán csak általánosságban szoktak megtörténni azok a számítások, melyek a munkálatok felvételénél az állam terhére szoktak nehezedni; de midőn általános tervekről van szó, azt én sohasem érthetem úgy, hogy az általános tervek keretében úgy a végrehajtandó munkának mérve és terjedelme, valamint az ezzel kapcsolatos költségekre nézve is egy megbízható approximativ, és minden tényre kiterjedő számítás adassék elő.« Pedig ez az előterjesztés mutatja, hogy egyik sem történt meg, a törvényhozásnak ez annak idején tudomására nem hozatott. A törvényhozás azon jóhiszemben, azon feltevésben, hogy legalább lényegesen nagyobb terhek nem fognak hárulni az államra, mint a mennyi kilátásba helyeztetett, fogadta el a Vaskapu szabályozásáról szóló törvényjavaslatot. Most ott állunk, hogy 9 millió 600.000 forinttal magasabb összeggel leszünk terhelve, részben a pótmunkálatok, részben az interkaláris kamatok által, egyszóval a Vaskapu szabályozásának állítólag 9 millióból kikerülő teljes befejezése czímén nem 9 millió, hanem 18,600.000 forint fog bennünket terhelni. Ilyen körülmények között, én azt gondolom, nemcsak jogunk, de kötelességünk is felvetni azt a kérdést, hogy vájjon tényleg és valósággal úgy áll-e a dolog, a mint itt előterjesztetik, mert a multakból következtetve jogunk van ahhoz, hogy semmi olyan előterjesztést el ne fogadjunk, a mely részletes adatokkal nem támogattatik, mely kézzelfoghatóan és megnyugtatólag beigazolttá nem teszi azt, hogy itt nagyobb összegeket maguk után vonó munkálatokról szó nem lehet, hanem szó van olyanokról, a melyek véglegeseknek tekintendők. Tovább megyek, azt a kérdést is jogunk van felvetni, hogy szükség van-e ezen munkálatokra, mert midőn valaki csak öt év múlva jut el oda egy szabályozási műveletnél, hogy 3 l /2 millióba kerülő pótmunkálatot fedez föl, a melyről addig tudomása nem volt, — mert hiszen az indokolás maga is mondja, hogy e munkálatok szüksége csak most merült fel és fedeztetett fel, — akkor valóban jogunk van kérdezni, hogy igazán tényleg szükség van-e e munkálatokra? A t. kormány kijelentése semmi adatot nem tartalmaz, és semmi biztosítékot nem nyújt arra, hogy az, a mi itt mondatik, a valóságnak meg is felel. Ezt mi elhihetjük Ugyan, de, bocsánatot kérek, a multakból következtetve, jogunk van azt el nem hinni is mindaddig, míg kézzelfogható előterjesztésünk nincsen. Már pedig a múltban elénk adott hasonló kijelentések következményét képezi az is, hogy most 9.600,000 forint többköltségsel állunk szemben. Az mondatik mentségül, hogy itt olyan munkálatokról van szó, a melyek annak idején, midőn a Vaskapu szabályozásáról szóló törvény megalkottatott, tervezve nem voltak, sőt azon munkálatok, a melyek tervezve voltak, s a melyek 1892-ben még tovább menő munkálatokat tettek szükségessé, végeredményükben csak jelentéktelenül, és mintegy másfél millió erejéig haladták túl azon költségeket, melyek annak idején kilátásba helyeztettek. Bocsánatot kérek, de ez már önmagában sem áll, mert a 490.000 forinthoz hozzájárulnak azon interkaláris kamatok is, melyek annak idején egy millió körül voltak felvéve és a kilencz millióban már benfoglaltattak. így tehát másfél millió a költségtöbblet, melylyel szemben állunk. Nem áll tehát, hogy a múltban tervezett munkák tekintetében is csak fél millió túlkiadás van. De, t. h Vaskapu szabályozása nem úgy kontempláltatott, hogy a munkálatoknak csak egy részét akarjuk végrehajtatni, hanem kimondatott, hogy el kell hárítani mindazon 38*
