Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-479

300 479. országos ülés 1895. május 21-én, kedden. hajózási akadályokat, melyek az Al-Dunán a Vaskapunál fenforognak s azért hinnünk kell, hogy a kilencz millióban az erre szükséges összes munkálatok benfoglaltatnak. Egyáltalán nem lehet tehát avval mentegetődzni, hogy most fedezték fel az újabb munkálatok sziikse'gét s ezek okozzák az új kiadásokat. Ezt annak idején a háznak tudomására kellett volna juttatni! Lehetetlennek tartom ugyanis, hogy az a két és fél milliós munkálat olyan lett volna, melyet a viz egészen eltakart s melyet a tervek készí­tésénél nem lehetett sejteni, hanem csak Isten különös csodája folytán lehetett azokat most föl­fedezni. Tudva volt a dolog bizonyára akkor is, vagy ha nem, akkor a tervek nagy felületes­séggel és gondatlansággal készültek. Ne higyje senki azt sem, hogy az a 18,600.000 forint, melyet az állam most kölcsön alakjában fel akar venni, valaha meg fog térülni. Számadatokkal nem akarok most előállani, de igen közel van a jövő, mely meg­fogja mutatni, hogy a hajózási díjakból a tör­lesztési kölcsön fele sem fog begyülni, és annak legalább fele az államot fogja terhelni. Ha már elvállaltuk a nemzetközi megbízást, ám jó, nem akarok kitérni ez áldozatok elől én sem. De ahhoz, hogy ily terheket elvállaljunk, szükséges nekem a biztonságnak az a tudata, hogy itt nem ismét további munkálatokra való bevezetésről, nem arról van sző, hogy ismét a sötétben tegyünk egy lépést, hanem hogy a mü­vet ezzel teljesen be is fogják fejezni. Ép azért, mert a múltban a kormány által előterjesz­tett törvényjavaslat indokolásában, valamint az 1892. törvény tárgyalásakor is a kormány részé­ről tett kijelentések nem nyújtanak nekem ele­gendő garancziát arra, hogy az előterjesztés puszta szóbeli kijelentéseiben megnyugodjam: én e kormánynak e törvényjavaslatot még általá­nosságban sem szavazom meg. (Élénk helyeslés balfelöl.) Perczel Béni jegyző: Lukács Béla! Lukács Béla: T. ház! Azok a megjegy­zések, melyeket az előttem szóló képviselő urak a Vaskapu szabályozására vonatkozólag elmon­dottak, kötelességemmé teszik, hogy szavaikra röviden reflektáljak. A bírálat, melyet méltóztattak gyakorolni, szerinten egészen igazságtalan és egyes jelen­ségek után indul, de nem veszi figyelembe ennek a munkának természetét, nehézségét. Az igen természetes, hogy egy ilyen nagyszabású mun­kánál, mint a minő a Vaskapu-szabályozás, mely­hez hasonlót sehol a világon végre nem haj­tottak, előre teljes pontossággal minden egyes részletet kiszámítani és megállapítani nem lehe­tett. De állítom teljes meggyőződéssel azt, hogy mindazok a műszaki feltevések, melyek e munka tervénél alapúi vétettek, be is váltak, a mun­kák a megállapított terveknek megfelelően haj­tattak végre és nagyban és egészben műszaki­lag ezek a munkák teljesen helyesen vannak végrehajtva. Hogy a terveknek egyes részletein a munka végrehajtása folyamán bizonyos módosításokat kellett tenni, az egyik munkát erősebben kel­lett végrehajtani, a másikat el kellett hagyni s újabb pótmunkálatokat kellett felvenni, az egy ilyen munkának természetéből foly, és ez, mióta ily munkák végrehajtattak, mindenütt elő szo­kott fordulni. A t. képviselő urak, csak a látszat után indulva, azt mondják: ime, akkor s mikor a Vaskapu-munkálatok szabályozására nézve az első előterjesztés történt e házban, 9—9 x /2 mil­lió forintban állapíttatott meg a költség, és most egyszerre 18,600.000 forint költségről van szó. Igaz, de ne méltóztassanak egyszerűen ezen két összeget szembeállítani egymással, hanem menjünk az illető összegek alkatrészeire és néz­zük meg, hogy e 18,600.000 forint miből állt elő. Azok a munkák, melyek annak idején ki­látásba vétettek 9,000.000 forint keretében, nagyjában azon tervek keretében hajtattak végre, és azoknak a szabályozási munkáknak lényegé­ben nagyobb eltérések nem is mutatkoztak. De az igen természetes, hogy ily munkáknak végre­hajtása folyamán újabb eszmék merülnek fel, újabb szükségletek, a melyek természetesen újabb összegeket vesznek igénybe. így 1892-ben felmerült az az eszme, hogy ha már megcsináljak a Vaskapu-csatornát két méter mélységre, helyesebb lesz azt három mé­ter mélységig vinni keresztül azért, hogy a mélyebb járatú hajók is a csatornán feljöhes­hessenek. Ezen az alapon természetesen újabb költségek lettek rendelkezésre bocsátva. Az nem áll, a mit Papp Elek t. képviselő úr ebben az irányban mondott, hogy azok a munkálatok, vagy azok a tervezetek, a melyek annak idején erre vonatkozólag elő lettek terjesztve, lehető felüle­tességgel készültek, és hogy ebben az irányban az előterjesztés annak idejében kielégítő fel­világosítást nem adott. Azt mondja a képviselő úr, hogy csak 1892. után vették észre, hogy a Vaskapu­csatorna felső folyásában Orsováig nagyobb sziklapadok vannak. Nem így áll a dolog, t. ház, az az egy és fél millió forint, a melyet í 892-ben én kértem a Vaskapu-csatornának három méterre való lemélyítése érdekében, erre a czélra tökéletesen elégséges, a Vaskapu­csatorna ezzel az összeggel három méterre le­aiélyíthető, le is mélyíttetett tudomásom szerint, sőt még azok a sziklapadok, egyes kiálló szir­tek, melyek a Vaskapu-csatorna felső torkola-

Next

/
Oldalképek
Tartalom