Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.
Ülésnapok - 1892-478
278 * 78, országos ülés 1895. májng 20-án, hétfőn. egy hiba, egy tévedés csúszott be, és azt a hibát elnézték abban az időben, a mikor először bekövetkezett;, (Zaj. Haljuk! Halljuk!) abból nem az következik, hogy az a hiba örök időkön át fennálljon. (Felkiáltások jóbbfélol: Nem mondta!) Hiszen akkor azt a sajtóhibát, a melylyel mind a két ház tudomásával egy törvényjavaslat elfogadtatott, miért korrigáljuk ki az; egyeztető bizottság javaslata alapján? Hiszen ha egy hiba, egy mulasztás követtetett el, mely a parlamentarizmus lényegével és természetével ellenkezik, azt nekünk ellenzéken ülő képviselőknek, a kik a közintézmények és az állami hatalom kezelésének ellenőrei vagyunk a nép megbízásából, azt muszáj feltárnunk, muszáj feltüntetnünk, mert csak ha többször és mennél erélyesebben tüntetjük fel azokat, leszünk képesek arra, hogy önöket is azon útra tereljük, mely az alkotmányosságnak és a miniszteri felelősségnek megfelel. Abszolutizmust az állami kormányzás egyik terén sem tűrhetünk meg, mert ha csak egy kis térre befészkelődik az abszolutizmus, és ma ellenjegyzés nélkül bocsáthatnak el minisztereket, meg fogják tenni azt, hogy ellenjegyzés nélkül fognak minisztereket ki is nevezni. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Hiszen nemcsak az történt, hogy Kálnoky Gusztáv külügyminiszternek elbocsátása ellenjegyzés nélkül ment végbe, hanem egy magasabb érdemrend, egy kitüntetés is adatott gr. Kálnoky Gusztávnak minden ellenjegyzés nélkül. Engedelmet kérek, a kitüntetések kiszolgálására nézve nem lehet különbség, hogy azt egy külügyminiszternek, vagy egy egyszerű iparosnak, vagy pedig egy előkelő képviselőnek adják. A törvény mindenkivel szemben egyenlően áll, hogy azt a kitüntetést, a melyben valaki részesült, valamelyik miniszternek a felelőssége fedezze. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hiszen ha valami, akkor egy külügyminiszternek elbocsátása, egy külügyminiszternek kinevezése, és egy elbocsátott vagy akár egy hivatalba lépő külügyminiszternek kitüntetése is politikai tény, annak iránya, jelentősége, értelme van; avagy ha nemmi értelme sincsen, akkor tessék azzal a czifrálkodással felhagyni és megszüntetni, ha pedig értelmet akarunk neki tulajdonítani, azért az értelemért valakinek felelősnek kell lennie. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) Felelős pedig nem lehet más, mint tisztán a parlamentáris ellenőrzés alatt álló kormányférfiú, felelősnek kell lennie valamelyik miniszternek, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És, t. ház, az igen egyszerű elintézés, hogy a külügyminiszter lemondásának okairól a miniszterelnök úr nem adhat felvilágosítást, azok sokkal szubjektivek, semhogy azokról beszélhessen. Engedjen meg a t. miniszterelnök úr, a politikai életben a küzdelem az elvek harcza kell, hogy legyen, (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) nem pedig személyek harcza, (Úgy van! Úgy van! a jobbóldalon.) ott elveknek kell érvényesülniük, és ha egy államférfiú bukik, elvek konzequencziái miatt kell, hogy bukjék, nem pedig szubjektív érzelmek, szubjektív viszonyok miatt. És én, t. ház, azt várom el, hogy a legmagasabb politikai életben, a milyen a külügyi hivatal betöltése és vezetése, ne a szubjektivitás uralkodjék, ne a szubjektivitás döntsön, hanem döntsön az objektivitás, és döntsön a politikai elv és a politikai nézet. Ha gróf Kálnoky Gusztávnak olyan politikai nézetei voltak, ha olyan külügyi politikát folytatott, vagy belügyeinkre befolyást gyakorolt, a melyet nem helyeselhettünk mi, nem helyeselhettek önök, akkor őszintén ide kell állani s meg kell mondani, melyek voltak azon princzipiumok, melyek nem helyesel tettek, mert ez felel meg egyedül a parlamentarizmusnak. Nem lehet folytatni azt a parlamentarizmust lealázó rendszert, hogy megbuknak egyes kabinetek a nélkül, hogy tudnók miért, a nélkül, hogy bevallanak itt a parlamentben, hogy miért. Megbukik a külügy miniszter a nélkül, hogy a parlamentben bevallanak és megmondanak, hogy miért. Mire való akkor a parlamentarizmus, miért van a parlamenti ellenőrzés, hogyha az államférfiak, a kik a parlamenti életből kerülnek ki és a parlamenti élet alapján kell, hogy a küzdőtéren megálljanak, nem akarják a parlamenti bukást elfogadni, haneai elfogadják azt, hogy megbukjanak nem parlamenti úton, és még megbukásukról felvilágosítást se nyerhessenek a parlamenti intézmények. Hiszen ez az abszolutizmus és önkény elálczása, ha a parlamenti tényezők s ezáltal az ország nem értesülhetnek arról ? hogy ily fontos változás a külügyi hivatal kezelésében mi módon következett be és keletkezett ? (Igaz! Úgy van! a bal- és bzélső baloldalon.) Azt mondja a miniszterelnök úr, hogy az 1867 : XII. tcz. 8. §-ánál az a gyakorlat van jelenleg is fenn, a mely eddig volt. Az azelőtt való miniszterelnökök sem mulasztottak el semmit és ő is kész volt megtenni mindent. Ez volt röviden értelme azon kategorikus kijelentésnek. T. ház! Ha ez igaz, egy külügyminiszter kinevezése, mint gróf Goluchovszky Agenoré, mindenesetre fontos politikai tény, mert a külügyek vezetőjének egyénisége, annak elvei, annak politikai nézetei, annak diplomácziai ügyekben való kezelési metódusa és azon feltételek, melyek mellett állását elvállalta, nem képezhetnek titkot, de képeznek nagyjelentőségű tényeket s ha az 1867 : XII. tcz. szerint a magyar
