Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-478

478. országos Illés 1895. május 20-án, hétfőn. 279 kormány hozzájárulásával kell a külügyi politikát folytatni, akkor mennyire szükséges a külügyminiszter kinevezésénél, hogy a magyar kormány akarata és nézete számba vétessék, mérlegeltessék és érvényesülésre jusson! Hiszen a külügyminiszter személyének megválasztása már magában politikai elvet, politikai rendszert képez. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ha pediglen azt képez, akkor egyike a legfontosabb, a legmesszebb kiható s legdöntőbb politikai tényeknek, melyekhez az 1867 : XII. tez. értelmében a magyar kormánynak hozzájárulni kell; és gróf Apponyinak azon kérdésére a miniszterelnök úr semmi választ sem adott: hogy menynyiben folyt be Groíuchovszky Agenor kinevezésére az igen t. magyar kormány és a miniszterelnök úr? (Zaj.) Nem csekély fontosságú kérdés ez, uraim. (Felkiáltások a bal • és szélső baloldalon: Halljuk! Halljuk!) Hiszen azért, hogy \alaki rengeteg vagyonnak ura, hogy igen előkelő társadalmi állást foglal el, talán még nem alkalmas külügyi politikánk vezetésére; sőt ha én nézem Goluchovszkynak politikai működését, én egyebet nem látok és nem tudok, mint azt, hogy itt a mi szomszédságunkban, itt Romániában az ő követi működéséből semminemű' megnyugvást nem meríthetünk, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) nemcsak mi, de önök sem, s épen a múlt évi delegácziók ülésezése alkalmával, de annak előtte is, azóta is, élénken lőn hangsúlyozva, hogy Koinániábau a magyar érdekek nincsenek kellően képviselve. Én pedig ezenkívül igen jól tudom, hogy a romániai követség nem hogy Magyarország érdekében járt volna el és cselekedett volna, hanem ott a legellenségesebb hangulat uralkodott az egész magyar nemaet iránt, a magyar polidka iránt, s azokat az oláh irredentista törekvéseket nem hogy nem ellenőrizték volna, hanem azon megjegyzésekkel, a melyekkel a követség kebelében illették a magyar hatóságok eljárását, a magyar bíróságok ítélkezését, a legnagyobb mértékben bátorítólag is buzdítólag hatottak azon törekvésekre, a melyek Magyarországot Európa előtt csak rágalmazták és megtámadták. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Engedje meg a t. ház, de nem szeretem, ha magyar politikai férfiak olyanok, hogy mikor a nevük kiejtetik, jó magyar embernek a hátába hidegség száll; nem szeretem azt a magyar embert a politikai életben, a kiről a midőn valamely állásra emelkedik, az mondatik, hogy ennek a magyarsága nem veszélyes; de ha nem szeretem az ilyen magyar embert, még kevésbbé szeretem az ilyen lengyelt. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) A lengyel nemzet iránt mélyen érzek, mert üldözött és elnyomott nemzet, de, én nem találhatok megnyugvást Magyarország külpolitikai ügyeinek vezetésében, hogyha ezt oly férfiú eszközli, kinek lengyelségéből csak annyi válik be, hogy az neki ártalmára nincsen, és soha nem lehetett őt lengyelként gyanúsítani. (Tetszés a szélső baloldalon Mozgás jóbbfelöl.) Magyarnak vagy lengyelnek lenni, ezen elnyomott és annyiszor megtámadott és üldözött fajokhoz tartozni, — ám a ki nem érzett nemzetével, nem fog érezni soha, nem fogja tudni soha nemzete érdekeit előmozdítani, azokat képviselni. A ki nem volt jó lengyel, nem fog lenni magyarbarát, nem fog tudni soha Magyarország érdekeinek védelmezője lenni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon. Zaj és mozgás a jobboldalon.) És én újból ismétlem: feleljen a t. miniszterelnök úr arról, hogy volt-e Lefolyása G-oluchovszky Agenor kinevezésére, igen vagy nem; mert itt a felelősség elől kitérni nem lehet. Magyarország külpolitikai érdekeit a legnagyobb mértékben látom megtámadva ezen kinevezés által, azért én azt helyeselni nem tudom, és nekem tudnom kell, hogy a magyar kormány mennyiben igyekezett megóvni és megvédelmezni Magyarország érdekeit. (Igaül Úgy van! a szélső baloldalon. Zaj és mozgás jóbbfelöl.) De nemcsak arról van szó, hogy az Í867 : XII. tez. 8. §-a alapján jelenjék meg, mint egy küzdő hős a magyar kormány, hanem arról is van szó, hogy az 1867 : XII. tez. 8. §-a azt mondja, hogy a közös kormány hatáskörébe csak az tartozik, a mi a monarchiának mind a két felét együttesen érdekli; a 27. §. pedig azt mondja, hogy a közös kormány sem az egyik, sem a másik ügyeit nem vezeti. Én nem nyugodhatom meg abban a kifejezésben és értelmezésben, melyet a miniszterelnök úr nyújt, hogy az 1867 : XII. tez. 8. §-át és bizonyosan 27. §-át is azon értelemben fogják kezelni a jövőben is, mint a hogy kezelték eddigelé. Térjenek le erről az útról, mely úton Magyarország érdekeit nem voltak képesek megvédelmezni, a mely úton Magyarország érdekeit nem tudták érvényesíteni és a külügyi politikai kérdésekben Magyarország háttérbe szorult. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon. Zaj és mozgás jobbfelöl.) Szükséges ez a felvilágosítás bővebben és részletesebben azért is, mert az a delegáczió csak egyszerűen a képviselőháznak egy bizottsága, és ha az a delegáczió nem ül együtt,! sőt ha együtt ül is, a képviselőház a jogok tulajdonosa, a delegáczió csak meghatalmazottja, mandatáriusa a parlamentnek, a magyar országgyűlésnek ; mint ilyen kezeli az ő nevében a jogokat, a tulajdonos pedig maga a magyar országgyűlés, a képviselőház és főrendiház együttesen. Nekünk a külügyekre mindazon befolyá 7-