Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.
Ülésnapok - 1892-478
276 47S. országo* ülés 1895, . május 20-án, hétfőn. zatával, hanem közjogunkkal összefüggésben álló, még pedig komoly oldalról, még pedig officziozus oldalról terjesztett felfogásokkal áll kapcsolatban, akkor nem csupán alkotmányos kötelesség, hanem a magyar parlamentnek az a hivatása is, hogy a magyar politikának vezetésére döntőleg Lefolyjon, és a mi közjogi integritásunk felett őrködjék, szükségessé teszi, hogy ezen távozás okai itt hivatalosan és minden félreértést kizáró hitelességgel felderítessenek. (Helyeslés balfelől.) Ezzel, t, ház, kapcsolatosan felmerült az a hir is, — és ezt épen a miniszterelnök úrhoz közel álló sajtó terjesztette bizonyos kedvteléssel, — hogy tárgyalások folynak a magyar kormány és a külügyminiszter közt az 1867. XII. tcz. 8. §-nak alkalmazására nézve, azon szakasznak alkalmazására nézve, melyben ki van mondva, hogy a külügyeknek vezetése mindkét fél minisztériumával egyetértőleg és annak beleegyezésével eszközlendő. E hirek szerint a t. miniszterelnök úr azt találta volna, hogy a magyar miniszterelnök ezen alkotmányos befolyásának gyakorlása akadályokba ütközik és hogy ennek folytán snükséges az 1867 : XII. tcz. 8. §-át vagy magyarázni, vagy annak alkalmazására nézve egyetértő megállapodásokra jutni. Ha a hírek valótlanok, a miniszterelnök úr egy szóval megezáíolja őket. Ha valók, az első körülmény, mely itt szembeötlő, az, hogy a t. kormány itt maga szolgáltatja bizonyítékát annak, mennyire tarthatatlan a közjogi álorthodoxiának az az álláspontja, mely azt mondja, hogy az 1867 : XII. tczikket nemcsak a törvény szabványaira nézve akarja változtatlanúl fentartani, a mihez én is mindenkor hozzájárultam, hanem hogy azt az eddigi gyakorlat változatlan folytatásával is akarja alkalmazni; mert ha szüksége merül fel annak, hogy ama híres 8. §. alkalmazására nézve most újabb megállapodások létesíttessenek, világos, hogy az eddigi gyakorlattól eltérő valamit akar létrehozni, hogy az eddigi gyakorlat ki nem elégítőnek bizonyult. Én ezen nem csodálkozom. Én ama közjogi álorthodoxiának theoriáját mindig annyira tarthatatlannak, a dolog természetével annyira ellenkezőnek hittem, hogy igen természetesnek tartora, és részemről semmi kifogás alá nem eshetik e gy °ly cselekvés, a mely e theória tarthatatlanságát elismeri, mely elismeri azt, hogy az élet, a tapasztalás fölvet olyan kérdéseket, melyeket a törvény megalkotásakor nem lehetett előrelátni, és hogy ennélfogva a gyakorlatban bizonyos módosulásoknak okvetlenül be kell állaniok. De felmerül az a másik kérdés, hogyha a miniszterelnök úr azt találta, hogy a magyar kormány a kellő befolyást a külügyek vezetésére nem gyakorolta: mely epochára vonatkozik a t. miniszterelnök úrnak e kifogása? Csak 6' nem volt-e képes arra, hogy a törvény r általános rendelkezésének alapján e befolyást megfelelő módon gyakorolja, vagy arra a tapasztalásra jutott, hogy valamelyik elődje nem tudta e befolyást kellően érvényesíteni? Legyes szíves bennünket felvilágosítani arra nézve, mily tapasztalások érlelték meg benne azt a gondolatot, hogy itt e törvényszakasz alkalmazásainak módjára nézve új megállapodások szükségesek? Melyik elődje volt az\ a ki nem tudta vagy nem akarta a magyar miniszterelnök alkotmányos befolyását a külügyek vezetésére gyakorolni ? Tisza Kálmán, Szapáry Gyula gróf, , . . (Zaj jobbfelől.) Elnök: Kérek csendet! Gr. Apponyi Albert: . .. . vagy Wekerle volt-e az a miniszterelnök, a ki nem érvényesí tette kellőképen a magyar miniszterelnök alkotmányos befolyását a külügyekre nézve, a kinek mulasztása vagy képtelensége folytán szükségessé vált e törvény interpretácziójára nézve új jogszabályok megállapítása. De akárhogyan legyen a dolog, ha egy törvény alkalmazása módjának megállapításáról van szó . . . (Zaj jobbfelől.) Elnök: Kérem Prileszky képviselő urat, ne zavarja a szónokot! (Derültség és helyeslés balfelöl.) Gr. Apponyi Albert: T. ház! Talán némileg csodálkozhatnám azon, hogy, a midőn ezen helyzetbe világosságot hozni iparkodom, ez a t. túloldalt kellemetlenül érinti. (Zaj és ellenmondás jobbfelől.) De hát én nem is a t. túloldalnak kedvéért, de nem is a t. túloldal ellenére, hanem egyszerűen azért, mert itt fontos alkotmányjogi kérdések forognak fenn, tartom szükségesnek, (Zaj jobbfelől.) hogy ebbe a homályba teljes világosságot hozzak, (Mozgás jobbfelől.) és ezáltal a kötelességemet te'jesítem, a melyet ezután is teljesíteni fogok t. túloldali barátaim tetszésének vagy nem tetszésének teljes figyelmen kívül hagyásával. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Tehát akármint legyen ez, ha az 1867. XII. tcz. 8. szakaszának alkalmazása iránt bármi tárgyalások folynak, bármi megállapodás készül, ezt a két miniszter, a közös külügyminiszter és a magyar miniszterelnök in camera charitatis el nem intézhetik, erről a törvényhozásnak tudomással kell bírnia, és a mennyiben valóban törvény magyarázatáról van szó, ez csupán a törvényhozásnak hozzájárulásával nyerhet ér fényt, (Helyeslés a baloldalon.) mert távolról sem kétségtelen az, hogy ezeknek a tárgyalásoknak a tendencziája, vagy eredménye, a mint azt elhitetni szeretik, a
