Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-478

478. országos ülcs 1895. május 20-án, hétfőn. 275 T. ház ! Bemutatom sajátjelentésemet (írom. 901) a t. háznak. (Halljuk! Halljuk!) A legfelsőbb szentesítés alá terjesztendő volt a szőlődézsmaváltsági tartozások lerovására adandó újabb állami kedvezményekről szóló törvényjavaslat (írom. 834), mely a két ház által elfogadtatott. Az egyeztető bizottságban rájöttünk, hogy ezen törvényjavaslat (Halljuk! Halljuk!) 3. §-ának első bekezdésébe egy nyomdahiba csúszott be; még pedig az illető törvényezikkelynek nem b), hanem a) pontja van czitálva nyomdahibából. Minthogy azonban ez a nyomdahiba, mely a bizottsági jelentés hibás kinyomtatásából származott, nem lett kiigazítva sem itt, sem a főrendiházban, tehát mindkét ház egy hibás szöveget fogadott el. (Mozgás a szélső baloldalon. Halljuk ! Halljuk!) Figyelmeztetem a képviselő urakat, hogy a tárgyalás komolyságát ne zavarják. (Halljuk !) Az összeegyeztető bizottsíy abban a né zetben volt, hogy a midőn a ház egy hibás szöveget fogadott el, ezt csak a ház hozzájárulásával lehet kiigazítani. (Helyeslés.) Ennélfogva, t. ház, én ezt a jelentést az összeegyeztető bizottság véleményével együtt itt bemutatván, kérem a t. házat, határozza el, hogy az kinyomatik, szétosztat!k, és egyik közelebbi ülés napirendjére kitüzetik. Addig pedig én intézkedem, hogy az erre vonatkozó bizottsági jelentés és melléklete, melyből & nyomdahiba kétségtelenül kitűnik, a ház irodájába kitétessék, hogy a képviselő urak a tárgyalás előtt megtekinthessék. (Helyeslés.) Méltóztatik ehhez a ház hozzájárulni? (Igen!) Ezt tehát mint határozatot kimondom. Bemutatom végül, t. ház, a miniszterelnök úr átiratát, mely szerint ő császári és apostoli királyi Felsége folyó hó 16-án kelt legfelsőbb elhatározásával gr. Kálnoky Gusztávot, a legfelsőbb uralkodóház és a külügyek miniszterét saját kérelmére felmenteni méltóztatott, (Helyeslés a szélső baloldalon és jobbfelöl.) és helyébe gr. Goluchovszky Agenor rendkívüli követet és meghatalmazott minisztert legkegyelmesebben kinevezte és megbízta őt egyúttal a közös minisztertanácsban való elnökléssel. Ez tudomásul veendő. Gr. Apponyi Albert képviselő úr kivan szólni. (Halljuk ! Halljuk !) Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A jelentés, melyet a ház t. elnöke a miniszterelnök úr átirata folytán a háznak tett, nézetem szerint több szempontból teszi szükségessé, hogy hozzászóljak. Fel kell említenem mindenekelőtt azt a körülményt, hogy a lapok szerint, de sőt a hivatalos lapnak tanusága szerint is a felmentő okmány, mely gróf Kálnoky Gusztáv közös külügyminisztert ezen állása alól felmentette, ellenjegyzés nélkül jelent meg. Ezt a körülményt alkotmányjogi szempontból helyesnek nem tartom. Nem tudom most hamarjában, van-e, nincsen-e hasonló preczedens, hogy hasonló felmentések hasonló módon történtek. (Közbeszólások jobhfelöl: Van!) Ha van preczedens és számos preczedens, olyan, a melyből jogszokást megállapítani a dolog természete szerint lehet, az helytelen preczedens, a melynek nyomán továbbindulni nem lehet, mert ő Felségének minden kormányzati cselekményéért valakinek az alkotmányos felelősséget viselnie kell. (Zajos helyeslés balfelöl.) Ez az első megjegyzésem. A második megjegyzésem az, hogy alkotmányos miniszter nem nyerheti felmentését a nélkül, hogy az alkotmányos testületek, a törvényhozó testületek távozásának okairól hivatalos és teljes felvilágosítást ne nyerjenek. (Élénk helyeslés balfelöl. Ellenmondás jobbfelől. Zaj.) A külügyminiszternek helyzete e tekintetben, a mi alkotmányunk szerint, igaz, hogy Sajátságos, mert az az alkotmányos testűlet, melynek ő felelősséggel tartozik, tudniillik a delegáczió, nem állandó testűlet, nem is parlament, hanem csak a két parlamentnek egy-egy bizottsága. De ebből nem az következik, hogy az alkotmányos külügyminiszter tehát elhagyhatja helyét a nélkül, hogy mindaz megtörténjék, a mi az alkotmányosságnak természetéből foly, a nélkül, hogy távozásának okait hivatalosan felderítve és a törvényhozással közölve legyenek ; hanem ebből az következik, hogy ennek okairól számot adni, a törvényhozást felvilágosítani, a magyar miniszterelnök kötelességei közé tartozik;, a ki tudvalevőleg a külügyminiszterrel addig, mig az hivatalban van, szolidaritásban áll, a ki tehát ennek folytán illetékes arra, hogy felvilágosítások;.t adjon a külügyminiszter távozásának indokairól is. Ez annál szükségesebb a jelen esetben, mert a volt külügyminiszter távozásának oly indokai forognak közhíren, a melyek a mi közjogunkat közelről érintik. Közhiren forog az a felfogás, hogy a volt külügyminiszternek távozása a magyar miniszterelnökkel fennállott politikai differenczián alapul, sőt a mi még ennél is fontosabb, közhiren forog az a másik felfogás is, mely szerint a volt közös miniszter távozása összefügg a véleménykülönbségekkel, melyek közte és a magyar miniszterelnök közt léteztek, nemcsak egyes politikai akcziók tekintetében, hanem azon jogkör tekintetében, mely a magyar miniszterelnököt a külügyek vezetésére nézve megilleti. T. ház! Midőn a volt külügyminiszternek távozása ilyen, nemcsak a mi politikánk irány85*