Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-474

254 474. országos ülés 1895. május 10-én, pénteken. gok jövedelmet húz az állam és aránylag keve­set fizet a regálé-kötvények kamatai czímén. Igaz, hogy igen jelentékeny különbség van ezen kamatok összege és az állam által a regálé­ból eddig élvezett bevételek közt; de hiszen azt tartom, hogy a regálé-megváltás műveletének nem is lehetett az a czélja, hogy az állam kárral kezelje ezt a műveletet. Azt azonban bátran merem állítani, hogyha magánkezeiésben hagytuk volna ezen regálé-jövedelmeket, akkor ma 19 millió forintot, melyet az államnak jöve­delmeztek, a magánosoknak sohasem jövedel­meztek volna. (Úgy van! jobbfelöl.) Azt mondja a t. képviselő úr, hogy a régi pénztári készletek elkallódtak és igy el fognak kallódni azon összegek is, melyekkel most a pénztári készleteket ki akarjuk egészíteni. Ha, t, ház, valamely összegnek törvény­hozási intézkedés alapján való felhasználását elkallódásnak lehet nevezni, akkor igenis igaza van a t. képviselő úrnak, elkallódtak ezen ösz­szegek; de azt hiszem, hogy ezen felhasználás­nak parlamentáris technikus terminusa egészen más, nem pedig elkallódás. (Úgy van! jobb­felöl.) Azt kérdi a t, képviselő úr, hogy minő természete van annak a 48 millió aranyforintnak, mely a kormány rendelkezésére áll ? Ez a 48 millió tényleg intakté rendelke zésre áll, igénybe nem vétetelt arra a ezélra, a mire a törvény által kifejezetten rendeltetett, tudniillik valuta-rendezési czélokra, miután a valuta-rendezésre szükséges aranyunkat más módon már beszereztük, igy ez a jövő czéljaira ma is rendelkezésre áll. Végűi szemrehányást tesz a t. képviselő úr, hogy a kormány a közgadasági állapotok javítására nem tette meg a szükséges intéz­kedéseket. Erre, habár első sorban nem vagyok hivatva nyilatkozni, mindazonáltal kötelességemnek tar­tom megjegyezni azt, hogy azon három és fél hónap alatt, mióta a kormány helyét elfoglalta, valóban nem volt még abban a helyzetben, hogy ilyen nagyfontosságú reformmtívet keresz­tűlvihetett volna. Biztosíthatom azonban a t. házat, hogy e tekintetben a kormányt tétlen­séggel vádolni nem lehet, mert az előkészületek folyamatban vannak és annak idején a törvény­hozás elé fognak a szükséges javaslatok ter­jesztetni. Mindezek után a t. képviselőházat kérem a törvényjavaslat elfogadására. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Felteszem a kérdést. (Halljuk! Bálijuk!) Elfogadja-e a ház a pénztári készle­tekről és az ezekből fedezendő beruházásokról szóló törvényjavaslatot a pénzügyi bizottság szö­vegezése szerint általánosságban? (Igen!Nem!) Azok, a kik elfogadják, kérem álljanak fel. (Megtörténik.) Többség. A törvényjavaslatot elfo­gadta a ház. Következik a részletes tárgyalás. Molnár Antal jegyző (olvassa a törvény­javaslat aímét és első szakaszát, melyek észrevétel nélkül elfogadtattak. Olvassa a 3 ik §-t.) Balogh Géza jegyző : Erreth János! Erreth János: T. ház! Engedje meg, hogy ezen szakasz tárgyalásánál szíves figyel­mét egy látszólag helyi érdekű kérdésre és pedig ismételve irányítsam, mely kérdés mégis tekin­tettel Pécs város kulturális és kereskedelmi, ipar és szolőszeti jelentőségére, de tekintettel annak Horvátországgal! közvetlen szomszédságá­nál fogva magyar szempontból való fontosságára is, méltán általános jellegűnek minőstíl. A javaslat indokolása szerint a 2. §. b) pontjában kért 9,000.000 forintot az ipar és kereskedelem fejlődése okozta vasúti forgalmi emelkedés teszi szükségessé. Készséggel meg­szavazom ezen összeget annál is inkább, mert úgy vagyok meggyőződve, hogy a pénzügyi helyzet engedte kereten belül közgazdaságunk követelményei minél teljesebb kielégítésére kell törekednünk. E részbeni összes törekvéseinknek tehát oda kell irányúlniok, hogy vasutaink oly­kép rendeztessenek be és szereltessenek fel, hogy azok a támasztott igényeknek minél tel­jesb mérvben megfelelni képesek is legyenek. S ba e részben az állam anyagi ereje az összes követelmények teljes kielégítését az egész vona­lon meg nem engedi, a sorrendre nézve döntő kell, hogy legyen, hol nagyobb a beruházás szükségessége, s mely hézag az, mely a magyar nemzeti eszme megszilárdítására és terjesztésére több hivatottsággal, az azt környékező magyar­ellenes irányzatok sikeres legyőzésére az állam­tól támaszt követelni nagyobb jogosultsággal bir s ezt elnyerni elég erővel rendelkezik, és elég akarattal bir, hogy ebbeli hivatását be is töltse. Pécs város a magyarságnak egyik vég­vára s mint ilyen kulturmisszióval bir a ma­gyar nyelv és állameszme terjesztésére, (Úgy van! balfelöl.) megszilárdítására; bir elég akarat­erővel is, de ezen hivatottságának csak úgy, s csak akkor felelhet meg, ha mesterségesen el nem vonatnak tőle az eszközök a benne rejlő erők kifejthetésére, ha az állam ellenében ki­aknázási politikát nem tíz, az ott létesítendő államintézmények megalkotását nem az erejét felülmúló anyagi áldozatok meghozatalától teszi függővé, hanem fejlődő iparát, fejlődő keres­kedelmét jóakaratú támogatásban részesíti, neki erre a kívánatos, a jog és igazság szerint mél-

Next

/
Oldalképek
Tartalom