Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.
Ülésnapok - 1892-474
474. országos ülés 1895. május 10-én, pénteken. 255 tán igényelliető eszközöket meg is adja. (Úgy van ! bálfelől.) Az 1894. évi költségvetés tárgyalásánál 1893. évi november 28-án bátor voltam a volt kereskedelmi miniszter úr figyelmét a budapestvillány-brodi vonal egyes — elismerem — időközben részben orvosolt hiányaira, de kü'önösen a pécsi pályaudvar hiányosságaira felhívni, a melyek évek óta forognak fenn, és évről-évre a forgalom rohamos fejlődése mérvéhez képest inkább és inkább érezhetőkké, az ipart és kereskedelmet bénítókká váltak és válnak. A volt miniszter úr annak hangoztatásával, hogy az ottani bajokról tudomása van, de hogy a mizériák oly hosszú sorozata forog fenn napirenden, mint a mennyit én előterjesztettem felszólalásomban — erről csak ezen felszólalásomból nyert értesülést, válaszkép kijelentette, hogy e részben az előmunkálatok folyamatban vannak s bár nem ígérheti, hogy ezek orvoslását már a 1894-iki költségvetés keretében eszközölni képes leend-e, törekedni fog, hogy a pályaudvar kérdése mielőbb megoldassák. Megnyugvással fogadtam én, megnyugvással vette Pécs város és Baranyám egye érdekelt közönsége a volt miniszter úr ezen válaszát. Azóta lefolyt másfél év, de a pályaudvarra vonatkozólag akkoron nehezményezett valójában nyomorúságos állapotok, -— a melyek ismétlésével a t. ház figyelmét fárasztani nem szándékozom, — orvosolva még máig sincsenek, s ha a mai és a másfél év előtti állapotot összehasonlítom, sajnos, csak azt konstatálhatom, hogy a helyzet ma még rosszabb, mert inig a forgalom tetemesen növekedett, s a kielégítésre váró követelmények is szaporodtak, a pályaudvar egész berendezésében, egész felszerelésében csak olyan, mint volt másfél év előtt. Elismerem, t. ház, hogy a volt miniszter úr az előmunkálatokat folyamatba tette, vizsgálatot is eszközöltetett, s ennek folyományaként múlt évi június hó 3-án 33.806. sz. a. Pécs város közönségéhez egy leiratot intézett, melyben kijelenti, »hogy a kérdést tanulmány tárgyává tévén, arról győződött meg, hogy a szóban levő állomás viszonyai a mai forgalmi követelményeket tényleg ki nem elégíthetik, s ezen okból az ott uralgó s a város közönsége által is panaszolt bajokon úgy a vasútintézet, mint a város közönsége érdekében múlhatlanúl segíteni kell, s ennek kapcsán a közigazgatási bejárás határidejéül június 11 -ik napját tűzte ki«. Ha a volt miniszter úr leiratában csak erre szorítkozott, s az általa is múlhatlanúl szükségeseknek elismert intézkedéseket foganatba is vette volna, csak elismeréssel adózhatnék néki Pécs városa, mert orvoslást nyert volna az iparát és kereskedelmét oly mélyen sújtó, éveken át panaszolt baja. De a volt miniszter úr ehhez azon kívánalmat is fűzte, mintha a kérdés megoldását már a priori csak megnehezíteni szándékozott volna, hogy a város szerezze meg az államnak a magánfél tulajdonát képező, általa kijelölt területet. A közigazgatási bejárás is megtörtént s ennek alapján rövid idő alatt a város újabban felterjesztést intézett a volt miniszter úrhoz és sürgette a kérdés mielőbbi megoldását. Ezen felterjesztésében kijelentette a város, hogy a telek megszerzésére irányuló kívánalomnak, tekintettel vagyoni helyzetére, meg nem felelhet, kész azonban az államnak átengedni azon terűleteket, a melyek a város tulajdonát képezik s a pályaudvar kibővítéséhez szükségesek, valamint kész a volt miniszter úr leiratában hangoztatott egyéb kívánalmak, így a hozzávezető utak létesítésére és jókarba helyezésére. Az előmunkálatok stádiumában maradt ezen ügy továbbra is, nem kutatom ennek okát, de konstatálhatom, hogy ezen függőbentartás 1893. évi november 28-án adott képviselőházi válaszával összhangzásban, mint függőben van megoldatlanul ezen ügy ma is, bár ismételten intézett felierjesztést Pécs város a volt s utóbb a jelenlegi igen tisztelt miniszter úrhoz, sürgette a kérdés mielőbbi megoldását, igazolta szükségességét annak is, hogy a pályaudvarnak a jelenlegi helyén való kibővítésén felül, tekintettel a város nagy kiterjedtségére, a város keleti részén a budai külvárosban, az ott levő nagy gyári és kereskedelmi telepekre való tekintettel egy személy fel- és leszálló, árú fel- és leadási állomás is létesíttessék. Mennyire haladtak az előmunkálatok, nem tudom, tekintettel mégis arra, hogy a helyzet napról-napra rosszabbodik, az ipar- és kereskedelem fejlődését gátolja s az orvoslás égetővé válik : Megkérem az igen t. kereskedelmi miniszter urat, hogy a pécsi pályaudvar és mellékállomás kérdését mielőbb az előadottak értelmében megoldatni s a pénztári készletekből sürgősen létesíttetni méltóztassék. (Helyeslés balfelöl.) A tételt egyébként elfogadom. (Helyeslés a haloldalon.) Elnök: A kereskedelmi miniszter úr kíván szólni. Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter: T. ház! Ha jól értettem a felszólalt t. képviselő urat, kívánsága oda terjed, hogy az itt felvett 9,000.000 forintból eszközöltessék a pécsi vasúti állomás kibővítése is. Hogyha ez volna egyedül csak kívánsága a t. képviselő úrnak, akkor kénytelen volnék határozottan kijelenteni,
