Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-473

238 173. országos Uíés 1895. május 7-én, kedden. elütni. Hogy egyebet ne említsek, itt van pél­dául a dynamit. Ez tisztán vegyi úton előállí­tott anyag, két eddig ismert anyag összetételé­ből áli, a glycerin és légsav összetételéből. Ha megtiltjuk, hogy ezentúl vegyi úton valamit elő lehessen állítani, a dynamit és hasonló robbantó anyagok előállítását abszolúte nem kísérelheti meg senki s akkor ez a szabadalom értékét el­veszti. E kettő között tehát különbséget kell tenni, de ez a törvényjavaslat ezt a különb­séget kellőkép meg nem teszi. Ilyen hiba, — a mire Helfy Ignácz t. tag­társunk szintén rámutatott, — hogy a ki más­nak szolgálatában áll, az szabadalmat nem kap­hat, hanem a szabadalom illeti azokat, a kik­nek szolgálatában áll. Csak egy példát idézek a t. miniszter úrnak. (Halljuk! Halljuk!) Az első dynamo-elektrikus motort, melyet egy­általában föltaláltak, s melynek útján lehetett az elektriczítást mozgató erővé átalakítani, egy egyszerű párisi asztalos, Gcrain, találta fel, a ki szintén ott volt egy gyár kötelékében, mint egy­szerű napszámos volt alkalmazva, és ha ott is ily rigorozítással jártak volna el, és ha — hogy így fejezzem ki magam — ily barbár módon akarták volna a munkaadó javára munkájától megfosztani azt, a ki a találmányra reájött, akkor Grram soha abból magának hasznot nem szerezhetett volna, hanem igenis haszna lett volna munkaadójának. (Helyeslés a szélső bal­oldalon.) Azért én nem tartanám czélszerütleu dolog­nak, sőt helyesnek találnám, ha a t. miniszter úr is elfogadná Helfy Ignácz t. képviselőtársam propoziczióját, a melyhez magam is hozzájárulok, daczára annak, — mondom, — hogy én a rész­letes tárgyalás alapjául elfogadom ezt a javas­latot. Talán szavazhatnánk e javaslat felett általánosságban a mai ülésen és akkor a rész­letekre nézve áttennők ezt a jogügyi bizottság­hoz, hogy véleményt adjon róla oly időben, hogy azt még a pünkösdi szünet előtt letár­gyalhatunk. (Helyeslés a bal • és szélső baloldalon.) Igen kérem a magam részéről is a t. mi­niszter urat, hogy méltóztassék ebbe beleegyezni és a t. házat, hogy méltóztassék ehhez képest határozni. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások: Halljuk a minisztert!) Dániel Ernő kereskedelemügyi mi­niszter: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Minthogy nem én nyújtottam be ezen törvény­javaslatot, hanem még hivatali elődöm, és bár azon körülményből, hogy vissza nem vontam, a látszat is a mellett szól, hogy ezen törvény­javaslatot magamévá tettem, mégis ezen szem­pontból is kötelességemnek tartom a törvény­javaslatra vonatkozó nézeteimet a t. házzal megismertetni. (Halljuk! Halljuk!) Azon álláspont, melyet ezen törvényjavas­lattal szemben elfoglalok, kiindul azon állapot­ból, mely jelenleg a szabadalmi ügyekre nézve egyáltalában fenforog. Méltóztatik a t. ház tudni, hogy a szabadalmi ügyekre nézve jelenleg az 1852. évi augusztus hónapban megjelent pátens az irányadó, mely az 1867. évi XVI. törvény­czikk 16. §-ában törvényerőre emeltetett. Ezen törvénynek határozmányai értelmében a szaba­dalmi ügy jelenleg a monarchia másik orszá­gával közösen, együttesen intéztetik el, oly értelemben és oly módon, hogy azon szabadal­mak, melyek az egyik állam által adatnak ki, egyszersmind a másik államban is érvényesek. Ezen intézkedés azon hátrány nyal járt, hogy mivel a szabadalmaknak túlnyomó, nagyobb része Ausztriában jelentetett be, és a díjak ott fizettettek, a hol a bejelentés megtörtént, a sza­badalmi díjak legnagyobb része Ausztriában folyt be, Magyarországnak pedig csak egy igen csekély kis rész jutott. Már ezen a hátrányon iparkodott a törvényhozás segíteni akkor, midőn az 1878 : XX. törvényczikk 16. §-a elrendelte azt, hogy a azabadalmi díjak ugyanazon állam­nál fizetendők be, a hol a bejelentés történik és a szabadalom kiadatik; mindazonáltal a másik állammal közöltetvén, lajstromozási díj fejében a bejelentési, illetőleg szabadalmi díj­nak 25°/o-a fizettessék. Ezen intézkedés a pénz­ügyi "oldalán a dolognak némileg segített, mert azóta a szabadalmi díjakból nagyobb összeg folyt be itt lajstromozási díj czímén, de még mindig sokkal csekélyebb, mint a mennyi az országot megillette volna. Az a pátens, mely utólagosan törvényesít­tetett nálunk, az az úgynevezett bejelentési rend­szerre volt fektetve; azonban az iparnak foly­tonos fejlődése folytán mindinkább érezhetőbbé lettek azon hátrányok, melyek ezen bejelentési rendszerrel járnak, és mindinkább égetőbb lett annak szüksége, hogy az egész szabadalmi ügy nálunk is leformáltassék. Meg is indíttattak c tekintetben a tárgyalások mindkét állam kor­mányai között, és pedig eleinte azon alapon, hogy úgy, a mint eddig, jövőre is együttesen intéztessenek el ezen ügyek. Azonban már a tárgyalások folyamán világossá vált az a meg­győződés, hogy ezen alapon azt tovább fen­tartani lehetetlen. Lehetetlennek mutatkozott ez először azért, mert hiszen a két államnak ipari fejlődése között igen nagy eltérés van, és így az épen az ipar támogatása czéljából alkotott szabadalmi törvény az iparfejlődés különböző­sége folytán nehezen alapítható egyöntetű és együttes eljárásra. De felmerült még egy másik nehézség is: az ipari ügyek kezelésére egy közös hatóságot kellett volna felállítani, a mely közös hatóság

Next

/
Oldalképek
Tartalom