Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-472

228 472. országos ülés 1895. május 6-án, hétfőn. magyar kormány állandóikkal erősebb volna, A t. miniszterelnök úr azonY&j e figyelmeztetést nemcsak meg nem tette, hanem ellenkezőleg, a pápa nagykövetét látogatásának megtételére bátorította. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Már pedig, t. ház, a ki csak egy kicsit ismeri a helyzetet, (Halljuk! Halljuk!) a ki a politikai kombináló képességnek csak legkisebb mértékével is fel van ruházva, az ujjain kiszámíthatta magának, hogy a kedélyek jelen izgatott állapotában, az egyházpolitikai irányzatoknak a közvéleményben domináló volta mellett, a nunczius utazása alkalmából, ehhez hasonló jelenségek legalább is igen valószínűleg elő fognak fordulni. A második súlyos hiba, a melyet a miniszterelnök úr elkövetett, az volt, hogy a képviselőházat — nem tudom, minő kifejezést használjak — a kellő komolyság és előrelátásnak alkalmazása nélkül értesítette olyas valamiről, mint bevégzett tényről, a miről ezután bebizonyult, hogy az meg nem történt. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon. Mozgat johbfelől.) A miniszterelnök úr a képviselőháznak hivatalosan tudomására hozta, hogy Rómában a diplomácziai lépések a nunczius magyarországi útjának kérdésében megtörténtek, holott kitűnt, hogy azok nem történtek meg. A t. miniszterelnök úr ma előadja nekünk azokat az okokat, a melyek őt arra a feltevésre feljogosították, hogy a magyar kormány által kivánt diplomácziai lépések csakugyan megtörténtek. En ezeket az okokat önmagukban véve is, alapjakban véve gyengéknek tartom. Mert mi ez az alap ? Az, hogy gr. Kálnoky késznek nyilatkozott bizonyos irányban, bizonyos alapon, bizonyos tények figyelembe vételével diplomácziai lépéseket tenni, ha ezt a magyar kormány kívánja. A miniszterelnök úr mai válasza szerint erre a magyar kormány részéről — nem tudom — távírat vagy jegyzék ment a külügyminiszterhez, a mely kifej térte azt, hogy a magyar kormány ilyen lépések megtételét igenis kívánja. Miután a t. miniszterelnök úr e táviratot vagy jegyzéket nem volt szives velünk közölni, nem tudom, vájjon ebben a táviratban vagy jegyzékben benfoglaltatott-e annak kifejezése, hogy a magyar kormány ugyanazokra a pontokra, ugyanazokra a tényleges mozzanatokra, ugyanazokra a részletekre vonatkozólag kivánja-e a diplomácziai lépéseket, vájjon tehát tényleg megvolt-e a megállapodás azoknak tartalma iránt, és ha ez a végleges megállapodás a részletekre nézve nem volt meg, akkor a feltevés alapja, mint feltevési alap is tökéletlen, de én erre nem fektetek súlyt. Arra azonban súlyt kell fektetnem, a mit most mondani fogok, hogy a magyar miniszterelnöknek a képviselőházban valamely nagyfontosságú hivatalos tényt, kényes természetű, a nemzetközi viszonyokkal összefüggő tényt feltevések alapján bejelentenie nem szabad, (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) hanem, azt csak akkor szabad, mint megtörténtet a képviselőháznak bejelentenie, mikor hivatalos értesítéssel bír arról, hogy tényleg megtörtént. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A harmadik hiba, melyet a t. miniszterelnök ár ebben az ügyben elkövetett, az, hogy egy idegen hatalom képviselőjének itteni viselkedését, — melyre nézve az illető nagykövet megbízójánál a diplomácziai lépések az ő hite szerint már megtörténtek, a mint később kiderült, még csak meg sem kezdettek, de az ő hite szerint megkezdettek, és így függőben voltak, — tehát a két kabinet közt függőben levő diplomácziai tárgyalást annak befejezése előtt itt a parlamentben nyilvános tárgyalás alá vonta. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ez teljesen ellenkezik a nemzetközi érintkezésnek minden elfogadott szabályával. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ez ellenkezik azzal a tekintettel, a melyet különben a t. miniszterelnök úr a felolvasott jegyzék szerint szemelőtt kivánt tartani, hogy tudniillik az ügy a szentszékhez való viszonyunk barátságos jellegének fentartása mellett rendeztessék; mert ez oly eljárás, a mely a nemzetközi érintkezéseknek történetében preczedens nélkül áll. És nekünk, itt a parlamentben, miután mi hivatva vagyunk a miniszterelnök i\r kormányzatát ellenőrizni és bírálni, jogunkban áll kimondani azt a materiális igazságot, mely a »Politische Correspondenz« jegyzékében formailag helytelenül foglalt helyet : hogy a miniszterelnök úrnak ez az eljárása a nemzetközi és diplomácziai ügyek kezelésében való teljes járatlanságra vall. (Zaj a jobboldalon. Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Bizonyára nem én vagyok az, kit azzal a szemrehányással lehet illetni, hogy az ország jogainak védelmében, hogy az ország megtámadott önérzetének védelmében önök megett valaha elmaradtam volna. (Zaj a jobboldalon. Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Itt van húsz esztendős parlamenti múltam, (Zaj a jobboldalon.) kölcsönös parlamenti múltunk, melynek minden napja tanúskodik mellettem. De az ország méltóságának megóvásához nemcsak az szükséges, hogy erélyt, erőt és elszántságot mutassunk, hanem az is szükséges, hogy azt a művelt nemzetek közt fennálló szokásos formák közt tegyük, hogy az európai nemzetek módjára járjunk el. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Különben a mi méltóságunk és a mi tekintélyünk épen annyi csorbát szenved eljárá-