Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-471

204 47.'. országos ülés 1895. május 4-én, szombaton. ban tartsunk ülést. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az igaz, hogy ez jól fogja szimbolizálni közjogi állapotainkat, (Igás! Ügy van! a szélső haloldalon.) pedig nem foghat büszkeségünkre válni, hogy itt is a mi eltörpííltségünket kell a világ előtt kimutatnunk. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) A t. bizottsági előadó ár azt mondja, hogy a királyi család tagjainak szobor-esoportozata is fel fog állíttatni az áj országházra. Azt kell, hogy kérdezzem, hogy a mi összes királyainknak szobra fog ott fölállíttatni, és kell hogy kérdezzem, hogy mi igaz abból a hirből, hogy csak némely királyaink szobra fog az országházra felállíttatni és ezek közt II. József császáré, ki soha magát meg nem koronáztatta, szintén fel fog állíttatni az új országházra? En, ha minden király szobra felállíttatik, semmi kifogást nem emelhetek azellen, hogyha egy tényleg uralkodott, de magát meg nem koronázott király szobra is az új orsságházra felállíttatik; de hacsak némely kiválóbb fejedelmeink szobra fog az országházra felállíttatni, akkor én azt megengedhetőnek nem tartom, hogy egy király, ki magát meg nem koronáztatta, ki a magyar alkotmányt elnyomta és eltiporta, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) abban a megtiszteltetésben részesíttessék, hogy a magyar alkotmányosság monumentális épületére, az országház épületére az Ő szobra fölállíttassék. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A fejedelmek őseik és elődeik által elvállalt és esküvel megpecsételt kötelezettségeiknél fogva kötelesek az ország alkotmányát megtartani, magukat megkoronáztatni, hitlevelet kibocsátani, a koronázási esküt letenni. A ki ezt nem cselekedte, a ki ezeket mellőzte s ezek mellőzését arra használta fel, hogy lelkiismeretét feloldja a magyar törvények, a magyar alkotmány megtartásának kötelezettsége alól, annak a magyar alkotmányosság épületén helye nincs. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ezért kérem a t. előadó urat, hogy nekünk eziránt felvilágosítást adni szíveskedjék. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Horánszky Nándor: T. ház! Azon jelentésben, mely előttünk fekszik, többek között a következőket olvasom: »A lakatos-munkák iránti versenytárgyalásra nézve megemlítendőnek vélem, hogy az első ízben kiírt versenytárgyalás feltételei értelmében a, versenyzőknek oly ablakcsukó, ajtósarok és zárszerkezetre kellett ajánlatot tenniök, a melyekre nézve utóbb kiderült, hogy azokra az egyik ajánlattevőnek szabadalma van s hogy ez csak oly árakon hajlandó szabadalmát versenytársainak átengedni, melyek mellett azok vele a versenyt ki nem állhatták. Ennélfogva az első versenytárgyalást az országház építésének végrehajtó bizottsága megsemmisítette és új versenytárgyalást írt ki, mely szerint minden ajánlattevő bármely szerkezettel szabadon versenyezhetett*:. Ügy értesültem, hogy az első versenytárgyalás alkalmával pályázott azon egyén is, ki bizonyára nagy készültséggel, nagy fáradalmakkal és nagy költséggel találta fel azon különös zar és egyéb szerkezeteket, melyekre a szabadalmat megnyerte. Úgy értesülök továbbá, hogy az összes ajánlattevők közt ez volt a legelőnyösebb ajánlattevő, nem tudom egyénileg, hogy ki az. Hogy azonban mégis ez a munka másnak kezébe jusson, mint a ki már előre kiszemelve volt olyanul, hogy ezt a munkát megnyerje, ez vonta volna maga után azt, hogy az első versenytárgyalást meg kellett semmisíteni és új versenytárgyalást kellett kitűzni. Ha ez a tény való volna, akkor itt oly eljárással lenne dolgunk, melyet én, különösen állami vállalkozásoknál szolidnak el nem ismerhetek. (Igiz!Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Kérdezem tehát az igen t. pénzügyminiszter urat, hogy valóban úgy áll-e a dolog, a mint értesülök, mert ha úgy áll, akkor nézetemet feníartom ; ha azonban nem úgy áll, akkor szükséges, hogy a vállalkozó világ a szolid eljárás tekintetében épen a kormány részéről nyerjen megnyugtatást. Ez volna kérésem a t. pénzügyminiszter úrral szemben. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Lukács László pénzügyminiszter: T. képviselőház, csak egy pár rövid megjegyzésre kívánok szorítkozni azok tekintetében, miket a felszólalt t. képviselő urak elmondani méltóztattak. (Halljuk! Halljuk!) Ugron Gábor t. képviselő úr kifogásolta azt, hogy nagyon lassan halad az országház építése, egyszersmind nehezményezte azt is, hogy az állványok lebontása csak az 1897. évre van kilátásba véve és e miatt a millenáris díszülés nem lesz kellő ünnepélyességgel megtartható. A mi az építkezések lassú haladását illeti, t. ház, azt hiszem, hogy valamely alaposabb ok panaszra alig merülhet fel, mert hiszen azon lefolyt kilencz év alatt, a mióta ezen munkálatok folyamatban vannak, a munkálat elért stádiumát tekintve, egy oly monumentális műnél, a hol az építési időszakokat egész pontossággal megállapítani nem lehet, az eredményt kielégítőnek lehet mondani, miután tudva van, hogy az építés külsőleg annyira előrehaladt, — és ez ebben a jelentésben is konstatálva van, — hogy nem az 1897. évben, hanem az 1896. évig, tehát a millenáris ülés megtartásáig lehetséges lesz az állványokat lebontani és még az épület belső részében is azon helyiségeket elkészíteni, a melyek azon díszülés megtartására fognak