Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-470

198 470. országos ülés 1895. május 3-án, pénteken. biiäony sokszor szűkkeblűnek kell lenni; azt is látjuk e mellett, hogy nálunk például nem képez az inkompatibilitást, hogy a képviselőház számos tagja oly vállalatoknál is van angazsálva, mint igazgatók, felügyelők, melyek az állammal szerződéses vagy szállítási viszonyban vannak, szóval ily viszonyok közt, — nem kívánok, nincs is okom reá, hogy korholó szavakat mondjak, — de egy dolog áll: igen nagy felelősséggel jár a képviselőházra, hogy ily javaslatoknál ő mily álláspontot foglaljon el, és igen nagy felelősséggel jár az, hogy ily segélyt és támogatást a maga részéről megszavazzon. Én ennélfogva a javaslatot nem vagyok hajlandó elfogadni, de tekintettel arra, hogy a mai tárgyalás folyamán még tisztában sem vagyunk azzal, hogy mily összegre rúg ez az adandó segély, és tekintettel arra, hogy a Berzeviczy Albert képviselő úr felszólalásából azt látom, hogy még a túloldal tagjai sincsenek ezzel tisztában, és azou meggyőződésből kiindulva, hogy ha esetleg azon áldozatok nagyságát fogja látni a t. túloldal, melyet e törvény megszavazása által hozni fog, akkor talán hajlandó lesz a mi álláspontunkhoz csatlakozni és a hozzájárulást megtagadni, a következő határozati javaslatot vagyok bátor benyújtani: (Olvassa.) »Határozati javaslat: A képviselőház a törvényjavaslatot azzal utasítja vissza a pénzügyi bizottsághoz, hogy a törvényjavaslat 1. és 2. szakaszaiban említett állami kedvezmények pénzbeli összegének megállapítására alkalmas adatokat szerezze be és a kedvezmények számbeli összege iránt a képviselőházat tájékoztassa*. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Fel fog' olvastatni a határozati javaslat. (Felkiáltások : Már hallottuk !) Illyés Bálint jegyző (olvassa a határozati javaslatot). Elnök: Kiván-e valaki általánosságban e javaslathoz szólani? (Sertkisem!) Mivel senkisem kivan szólani, a vitát bezárom. Lukács László pénzügyminiszter: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Azok után, a miket az előadó úr és Berzeviczy Albert képviselő úr ezen törvényjavaslat védelmére elmondani méltóztattak, talán nem is lenne okvetlenül szükséges, hogy részletesen foglalkozzam ezen kérdéssel, és ha mégis felszólalok, méltóztassék ezt annak tulajdonítani, hogy a felhozottak között volt egy pár olyan állítás, a melyekre kötelességemnek tartom észrevételeimet megtenni. Mülek Lajos t. képviselő úr beszéde elején úgy nyilatkozott, hogy bizonyos elrejtett szándék van ezen törvényjavaslatban, a mely nem jut nyilvánosságra, a melyet azonban ő kifejt, a nélkül azonban, hogy ezeket az elrejtett szándékokat tényleg konstatálta volna. Hát én azt hiszem, t. képviselőház, hogy a mi szándék a törvényjavaslatban van, az ki van fejezve világosan, és abban semmiféle elrejtett dolog nincs é» egyáltalában sokkal nagyobb fontosságot méltóztatnak tulajdonítani ennek az egész dolognak, mint a mennyivel az tényleg bir Miről van itt szó, t. képviselőház? Méltóztatnak tudni, hogy a főváros folytonosan emelkedő forgalmával szemben különösen a város belseje és a városliget között a forgalom lebonyolítása czéljából több különböző terv merült fel, és ha jól tudom, különböző irányban kertek engedélyeket forgalmi összeköttetések létesítésére. Ezek közül azokat a terveket, a melyek az utcza nivója feletti vasutak létesítésére irányultak, sem a főváros, sem a belügyminiszter nem tartotta elfogadhatóknak, és így azok nem is valósíthattak meg. Felmerült akkor az a terv, hogy a föld alatt kell tehát azon összeköttetést létesíteni, és azt hiszem, hogy ez a legszerencsésebb megoldása a kérdésnek, és ez a terv úgy a város részéről igen nagy előzékenységgel fogadtatott, valamint a belügyminiszter úr is megadta e tervhez hozzájárulását. Azonban, t. ház, ily összeköttetésnek létesítése rendkívül nagy költségekkel jár, és annak jövedelmezősége, tekintettel arra, hogy egy igen rövid vonalról van szó, tekintettel arra, hogy az évnek nem minden szakában egyforma a forgalom a város belseje és a városliget közt, igen kétséges, azok, a kik az erre vonatkozó tervet terjesztették elő, csakis bizonyos messzebbmenő kedvezmények engedélyezése mellett voltak hajlandók e projektumot létesíteni. Mint méltóztattak említeni, az építési költségek 3,600.000 forintot fognak igénybe venni, úgy, hogy közel egymillió forintra rúg kiíométerenkint az építés költsége. Bátor voltam említeni, hogy a jövedelmezőség nagyon bizonytalan és e tekintetben a vállalkozók igen messzemenő kedvezményeket kértek úgy a fővárostól, mint a kormánytól. A pénzügyi kormány kezdetben e kedvezményekkel szemben tagadó álláspontot foglalt el, és csak akkor volt hajlandó bizonyos mértékéig, és pedig igen szerény mértékéig a kedvezményeknek elmenni, midőn meggyőződött arról, hogy kü önben e vasút létesítése egyáltalában lehetetlenné válik. Akkor történt meg az, hogy a pénzügyi kormány és kereskedelmi minisztérium közt az a megállapodás jött létre, hogy ugyanolyan mérvű kedvezmények adassanak e vasútnak, — nem a melyek a viczinális vasutakat megilletik, mert ha ezt kérte volna a társulat, akkor sokkal nagyobb kedvezményeket kért volna, pedig a viczinális vasútakra vonatkozó kedvezmények szintén törvényen alapúinak, —• hanem a megállapodás az volt, hogy egy formát