Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-470

470. országos ülés 1895. május 3-án, pénteken. |<J7 ssélsö baloldalon. Derültség a jobboldalon.) és a Felség kénytelen a pénzügyminisztert ad aadiendutn verbum hivni, (Mozgás a jobboldalon.) és magyarázatot kérni, hogy igaz e ez, vagy nem, és hogy miért van az, hogy a földtm'velési miniszternek a dotáezió nem adatik meg; és mikor azt látjuk, hogy mig Francziaország teljesen átalakította a filloxera által elpusztított szőlő-területeit, addig Magyarország körülbelül évi ötvenmillió forint bevételről kénytelen lemondani, mert nem támogathatja a filloxera által elpusztított területeket; hogy akkor mi tisztán tőzsdei köröket és tőzsdei ázsiotázsra szolgáló vállalatot segélyezzünk évi 36.000 forinttal és részesítsük ilyen állami kedvezményben? (Hoszszantartó, zajos helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Vajay István: Magyar Panama! Visontai Soma: De, t. ház, én mégis hajlandó volnék egy engedményre ; ha azt látnám, hogy ez a vonal legalább bizonyos nemzetgazdasági érdekkel bir, hogy bizonyos közgazdasági érdeket volna hivatva előmozdítani, akkor én is megszavaznám a kedvezményt, nehogy magamra hárítsam azt a vádat, hogy én talán nem birok érzékkel Magyarország fővárosának érdekei iránt. De itt egy luxus vállalatról van szó, a mely egy mulatóhelyre vezet. Méltóztassanak tekintetbe venni, micsoda társadalmi osztály lesz az, a mely ezen földalatti villamos vasúton a Lipótvárostól az Andrássy-űton, a VI. kerületen át kimegy a városligetbe? Méltóztassanak az Andrássy-úton elterülő paloták lakóit és azon társadalmi osz tály tagjait tekinteni, a mely ott és a Lipótvárosban lakik : vájjon fog-e azoknál szerepet játszani az, hogy ezen a vonalon a menetdíj hat, nyolez vagy tiz krajczárba fog kerülni a szükséges e, t. ház, hogy mi ezeket államilag szubvenczionáljuk csak azért, hogy kisebb menetdíjat fizessenek? (Zajos helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Hihető-e, hogy a munkás-osztály, a szegényebb polgári osztály tagjai ezen rövid úton, a mely igazán nem nagy, és a melyet az ember kényelmesen gyalogjaimat be, igénybe fogják venni a földalatti vasútat? Nem fogják igénybe venni. (Ellenmondás jóbbfelől.) Tehát milyen helyzet előtt állunk ? Azon helyzet előtt, t. ház, a melynek tanai voltunk már a vígszínházra vonatkozó törvényjavaslatnál, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) hogy a parlament mindenáron osztályérdeket akar istápolni, azon helyzet előtt állunk, hogy nem az általános nemzeti érdekek a döntők és mérvadók bizonyos esetekben, hanem hogy bizanyos osztályok érdekei istápoltatnak. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Méltóztassanak csak tekintetbe venni, — tanulságul hozom fel, igen érdekes — ide jöttek, hogy szavazzunk meg 200.000 forintot a vígszínházra, mert ha ezt nem szavazzuk meg, a vígszínház nem fog létesülni. És épúgy, mint most Berzeviczy Albert t. képviselő úr, akkor is — nem ő —- ékes beszédeket tartottak, a mellett, hogy kulturális és nemzeti szempontból milyen szükséges a vígszínház, és ha nem szavazzuk meg, mily nagy csapást mérünk ez által a nemzeti művészetre. És mi töitént? A 200.000 frt egy igen szerencsés alakúlat folytán megmaradt az állam zsebében, (Igaz! Úgy van! Derültség a szélső i baloldalon.) de azért a t. urak már építik a volt »Ujvilág« területén a Vígszínházát, és meglesz az az állam segítsége nélkül is, az állam pedig ezen igen szép sommát, a 200.000 forintot sokkal hasznosabb czélokra fogja fordítani. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Itt volt az agrár-bank. Epágy, mint annak a számos pénzügyi csoportnak, mely az utóbbi időben ellepi a főváros piaczát és bejárja a minisztériumok büróit, ennek is a faiseurjei bejárták a minisztériumokat, és a hírlapok már hozták, hogy milyen nagy segélyt, oltalmat és támogatást fognak kapni az államtól, és ki tudja nem nyerték volna-e el, a mit kértek, a mint a folyamhajózási társaság a 400.000 forintot, mondom, nem tudjuk, nem nyerték volna e el, ha a pénzügyminiszter úr azon javaslattal előáll ? De olvastuk, hogy a pénzügyminiszter úr kellő Önérzettel és hivatásának tudatában és az állam érdekeinek kellő méltánylásával nem tartotta szükségesnek az adott viszonyok között az állami támogatást. És mi történt? Méltóztattak olvasni és látni, hogy azért az agrárbank is létesülni fog, állami támogatás nélkül. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És, t. ház, nagyon fontos az gazdasági szempontból, hogy ne szoktassuk hozzá a társadalmi és nemzetgazdasági tevékenységet, hogy minden dologban az államhoz folyamodjék támogatásért, és különösen fontos, hogy ne folyamodjék oly viszonyok közt, mint ma, midőn azt látjuk, hogy bizonyos iparágak és tőkebefektetések megtalálják a maguk prosperitását magában a vállalkozásban és a saját üzletágukból eredő nyereségben. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Tehát, t. ház, semmiféle indokot nem lehet találni, a mely arra bírná a törvényhozás tagjait, hogy ezen adó elengedéséhez hozzájáruljanak. Es még egyet vagyok bátor felhozni, és ez az, hogy olyan pénzügyi viszonyok között, a milyenekben most Magyarország van, hogy nagy gondossággal képes csakis az ő fontos szükségleteit kielégíteni; és mikor azt látjuk, hogy bizonyos társadalmi osztályokkal szemben