Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-469

469. országos ülés 1895. május 2-án, csütörtökön. 171 a kiképzés fokozására a beszállásolás mily rendkívüli na^y befolyással bir. Az 1879. évi XXXVl. törvényczikkben foglalt némely intézkedés ezen törvény hatálybalépte óta olyannak bizonyult, mely módosításra szorul, a mennyiben azon intézkedések oly bajokat idéztek elő, a melyeknek orvoslása szükséges. Ezen czélból terjesztette be a t. kormány ezen törvényjavaslatot. Engedje meg a t. ház, hogy esak egész röviden rámutassak pénzügyi és katonai szempontból azon módosításokra és újításokra, a melyek ezen törvényjavaslatban foglaltatnak az 1879-iki törvénynyel szemben. Ezen most említett törvényczikk ugyanis meghatározza, bogy a községekben az osztályokba való sorolás min den öt évben eszközöltessék. Ennek következése az volt, hogy nagyon gyakran fordulván elő ezen osztályokba való sorolás, ezzel kapcsolatosan sokszor indokolatlanul túlmagasra hágott a beszállásolás folytán a katonai kincstárra nehezedő teher. A törvényjavaslat ezen a bajon segíteni kivan, a mennyiben egyrészt kimondja, hogy a most, 1895. évben érvényben levő osztályozás kiterjesztessék egész 1900-ig, másrészt pedig a jövőre nézve az osztályozás csakis minden tizedik évben eszközöltessék. (Helyeslés jobbfelől.) Azt hiszem, hogy ez a körülmény, ha tekintetbe veszszük azt, hogy az 1879. évi XXXVL törvényczikk életbeléptetése óta a beszállásolási költségek 5 millióról 12 millióra emelkedtek, mindenesetre nagyon jótékony hatással lesz a beszállásolási költségek stabilitására is. Továbbá előnye lesz az, hogy a pénzügyminiszter nem lesz kényszerítve mindig bizonytalan számokkal számolni, hanem tíz évre megállapított faktorokat állít be a budgetbe. Az a körülmény pedig, hogy egyes községek jogos igényei fentartatnak, a mennyiben lehetséges, hogy ha a községek kimutatják, hogy tényleg a bérviszonyok ott emelkedtek, abba a hely zetbe juttatja őket, ho^cy a bérösszeg emelése a tíz évi czikluson belül is megtörténhetik, azt hiszem, oly körülmény, melyet ha tekintetbe veszünk, nem lehet mondani, hogy a községek igényei nem nyernek jogos kielégítést. A mi ezen törvényjavaslatnak pénzügyi kihatását illeti, még arra kell utalnom, hogy a törvényjavaslat határozottan kimondja, hogy az eddig megszerzett igények teljesen érintetlenül hagyatnak, tehát a múltban kötött szerződések jövőben is teljes érvényben fenmaradnak és a mostani intézkedések csakis a jövőre vonatkoznak. Ezek volnának pénzügyi szempontból a legfőbb momentumok, melyeket kiemelni kötelességemnek tartottam. Áttérek már most ezen törvényjavaslat rendelkezéseire, melyek katonai szempontból fontosak és azon intézkedésekre, melyek katonai szempontból teszik kívánatossá ezen törvényjavaslat elfogadását. Mindenekelőtt kiemelendőnek tartom, hogy szemben a mostaui állapotokkal, mely szerint csakis I. osztályú laktanyák voltak építhetők nagy költséggel, most II od osztályú laktanyák is rendszeresíttetnek, hogy ez által egyes községeknek, melyek elegendő pénzzel nem rendelkeznek, mód nyújtassák arra, hogy kevesebb költséggel mégis megszabadulhatnak az egyéni beszállásolástól. Mert méltóztatnak tudni, hogy a törvény alapján kötelessége minden egyes polgárnak a beszállásolás, de nem kötelessége, hanem csak joga a laktanyaépítés. Ennek a törvényjavaslatnak tehát az a czélja, hogy a laktanyák építése megkönnyítiessék; az pedig, hogy nem csak a laktanyákra nézve, hanem a fiók-laktanyákra nézve is szerződések lesznek köthetők, és 25 évi cziklusra terjedő időre lehet megállapítani a bérösszeget, mindenesetre hatalmas emeltyűje lesz annak, hogy a beszállásolás nemcsak biztosíttassák, hanem helyesebb alapokra is fektettessék. A törvényjavaslat kiterjeszkedik továbbá az elemi lőterekre és ezen kérdésnél legyen szabad kiemelnem azt a körülményt, hogy ezen törvényjavaslat a bérbevételt vagy tulajdonnak leendő megszerzést az elemi lőterekre szorítja, a gyakorlati lő-, lovagló- és tornatereket ellen • ben szükség esetén nem lesz köteles bérbevenni vagy tulajdonúi megszerezni. Ennek indoka nagyon egyszerű. A lőgyakorlatokra nézve leginkább kívánatos^ hogy az ország minden részében megtarthatók legyenek. Ha már most tekintetbe veszszük a mostani állapotot, mely szerint csakis bizonyos helyekre van e gyakorlat szorítva, szembeötlő azon előny, mely a jövőben ezen intézkedés foganatosítása íolytán elő fog állani. Ezentúl ugyanis az ország bármely részében meg lesznek tarthatók ezen lő- és hadgyakorlatok és nem lesz a katonai kincstár csak egyes meghatározott helyekre szorítva. Ezen gyakorlati helyek megszerzése természetesen csakis a kártalanítási összeg teljes megtérítése mellett lesz eszközölhető. A törvényjavaslatnak egyik lényeges intézkedése az, hogy az 1879 ; XXXVI. törvéuyczikkhez fűzött, úgynevezett F) alatti kimutatás kihagyása indítványoztatik. Ez indokolva van legfőképpen azzal, hogy e lőterek az új fegyverek keletkezése és alkalmazása folytán gyakori változásnak vannak kitéve. A törvényjavaslat tehát, nehogy a miniszter minduntalan a törvényhozás elé legyen kénytelen járulni a lőterek méreteinek és egyéb kellékeinek megállapítása végett, azt javasolja, hogy ezeket a miniszter ezentúl rendeleti úton határozhassa meg. Semmiféle veszedelmet ez intézkedésben nem látok, annál kevésbbé, mert csakugyan egyrészt a katonai kincstárnak is eminens érdeke, hogy 2S'