Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-469

. 172 á69. országos ülés 1895. május 2-án, csütörtökön. a legszükségesebb méretekre szorítkozzék, másrészt a katonai kincstárnak is főkötelessége a takarékosság. De minthogy jog ruháztatik a miniszterre, a véderő-bizottság indíttatva érzi magát egy új passzus felvételét javasolni, mely szerint a honvédelmi miniszter ily intézkedéseit a törvényhozásnak bejelenteni tartozzék. Kérném, hogy e pótlást is elfogadni méltóztassék. Végül még két dologra kell kiterjeszkednem. Az egyik az, hogy mivel időközben az 1889 : XXXV., az italmérésre vonatkozó törvényczikk meghozatott, e törvényjavaslat módosítja mindazonszabályokat, melyek az italmérési jogra úgy a laktanyákban, mint a gyakorlatok alkalmával vonatkoznak. Másodszor, hogy, mint említettem, az elemi lőterek tulajdonul megszerzése esetén felhatalmaztatik a honvédelmi miniszter a kisajátítási jog alkalmazására. Ha tehát a lőterek megszerzésénél nem fog egyezség eléretni, a miniszter úr igénybe veheti a kisajátítási jogot, az 1881 : XL1. törvényczikk alapján, természetesen csak úgy, mint e törvény meghatározza, hogy előbb megindíttatik a kártalanítási eljárás. Ezekben volt szerencsém röviden előadni a törvényjavaslatban foglalt újításokat. Minthogy a véderő-bizottság meggyőződött arról, hogy mindez intézkedések alkalmasak arra, hogy hadseregünknek béke idején való kiképeztetését előmozdítsák, hogy képességét fokozzák, pénzügyi kihatásai pedig előnyösük lesznek: ajánlom a bizottság nevében a törvényjavaslatot általánosságban elfogadásra. (Helyeslés jobbfelől) Illyés Bálint jegyző: Tóth János! Tóth János : T. ház! A katonai beszállásolásról szóló törvény némely szakaszának módosítását czélzó törvényjavaslatot azon párt nevében, melyhez tartozom, nem fogadom el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem fogadom pedig el egyrészt alkotmányjogi szempontból, mert a nemzetnek a katonaság elhelyezésére és ez alapon beszállásolására való befolyását szabályozó és törvénybe lefektetett jogai e törvényjavaslatban sem biztosíttatnak, hanem e javaslat fentartja a beszállásolási törvénynek azon eddigi határozatait, melyek alkotmányunk ellenére 1879-ben konstituáltattak. Az állandó beszállásolás alapját az állandó békeelhelyezés képezi. Ennek s az ez alapon való beszállásolásnak mértékét a nemzet mindig magának tartotta fenn s ezt soha királyi rezervált jognak nem tekintette, hanem mindig alkotmányunk egyik legfontosabb alaptételének, egyik legfontosabb közjogi elvnek tartotta, ezt a nemzet. (Űgy van! a szélső halóidalon.) Régi törvényeink és ezen az alapon az 1848. előtti országos választmányok nemcsak azon alapelvből indultak ki, hogy az országban csak belföldi katonaság szállásolható el, hanem továbbmenőleg azon alapelvből is, hogy az országban elszállásolandó katouaság létszámának és az elhelyezés alapelveinek meghatározását az országgyűlés m igának tartotta fenn. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A királyok hatalma e tekintetben nagyon korlátozva volt, mert a királyság jogait csak közvetve a nádor útján gyakorolta, a nádor lévén a seregnek főkapitánya, vezére. Mivel pedig a nádor a katonai dolgokban, a sereg elhelyezése és beszállásolása ügyeiben befolyással birt, nemzeti jogaink megtartása tekintetében a nádorral szemben megvolt azon biztosítékunk, hogy a nádor az országgyűlés által elmozdítható, a, nemzetnek legelső felesküdt hivatalnoka volt. Nem véthettek a nádor alatt álló tartományi kapitányok sem a nemzettel szemben a katonai dolgokban, mert az országgyűlés elé idézhető s ennek felelős közegek voltak. Mindezeket annak illusztrálására hozom fel, hogy jelezzem, hogy a nemzet a katonaság elhelyezését s ebből folyó beszállásolási jogát egyik legfőbb alkotmányos jogának tartotta mindig 48 előtt is, és azt fohasem tekintette a király rezervált jogának. 'Úgy van! Űgy van! a baloldalon.) Nem mondott le e^en iogáxól í867-ben sem a nemzet, mert a XII. tcz. 11. § a egyúttal megállapította ő Felsége, mint legfőbb hadúrnak felségi jogait, melyek a vezérletre, vezényletre és a belszervezetre, tehát a katonaság feletti rendelkezésre vonatkoznak, másrészről a 12. §. megállapította az ország alkotmányos jogait s mindazon intézkedéseket, a. melyek az országra terhet rónak, így tehát a beszállásolási is az országgyűlés magának tartotta fenn. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) És mégis mi a mai tényleges állapot? Az, hogy a, katonaság elhelyezése s mivel az elhelyezés képezi a beszállásolás alapját, a beszállásolás az országgyűléstől, mint jog konfiskáltatott és a fejedelem jogává tétetett. A függetlenségi és 48-as párt mindenkor, valahányszor erre alkalom volt, tiltakozott alkotmányos jogaink csokítása ellen, (Helyeslés a szélső baloldalon.) az országgyűlésnek még ennél kevésbbé fontos jogainak feutartása felett is mindenkor a legéberebb aggodalommal őrködött. Jelenleg is felemeljük tehát szavunkat, mert most arra alkalmat látunk, és én azon politikai meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy ő Felsége a katonai elhelyezés és a beszállásolás méretei meghatározásának jogát csakis minta törvényhozás egyik faktora gyakorolhatja. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mert hogyha ezen jog hallgatag a fejedelemre ruháztatik, akkor hol van a biztosíték arra nézve, hogy a katonai elhelyezési terv az országgyűlés hozzájárulása nélkül teljes egészében megváltozik s egyúttal a beszállásolás méretei megváltoznak és az Ausztriában levőkatona-